2022. február 25. | 00:06

Alain Prost a sportág egyik legnagyobb párharcának résztvevője, a Forma-1 igazi legendája.

Az apró termetű, göndör hajú francia versenyző négy világbajnoki címet nyert. Ha a sor másképp alakítja, könnyedén lehetett volna hétszeres bajnok is. Nagyszerű pályafutás az övé, mely természetesen többféle megítélés alapján értékelhető. Kritikusai azt állítják, hogy amikor a puszta sebességről volt szó, csak másodhegedűs volt Senna mögött.

Ki volt a jobb, Prost vagy Senna?

Igazság szerint Senna mindig Prost tehetségéhez mérte magát, ő azért próbált jobb lenni, mert Prost inspirálta őt. Prostnál többször senki nem győzte le Sennát. Ha Senna minden idők legjobb pilótája, akkor Prost az a kortársa, aki a legközelebb jutott hozzá.

Senna és Prost az 1988-as Ausztrál Nagydíjon (Forrás: Tony Feder / Allsport / Getty Images)

Totális ellentétei voltak egymásnak. Prost szinte észrevétlen volt a versenypályán, puhán, finoman és precízen vezetett. Nagyon korán fékezett, kiválóan érezte a kanyarok csúcspontját, ezáltal rakétaszerűen tudott kigyorsítani. John Watson, Keke Rosberg, Jean Alesi, Damon Hill – mind Prost korábbi csapattársai mindannyian csak csóválták a fejüket, hogyan tudott Prost a határon – vagy éppen azon túl – autózni. Még Nigel Mansell is nehezen tudta kezelni a helyzetet, amikor csapattársak voltak a Ferrarinál 1990-ben.

Prost pályafutását viszont igazán az Ayrton Sennával folytatott párharca határozta meg. A dicsőségért folytatott küzdelmük – 1988-ban és 1989-ben még a McLarennél, majd Prost Ferrarihoz való szerződését követően is – új magasságokba emelte őket, és az egész sportágat. Soha nem volt annyira éles a küzdelem, mint akkor. Mindketten messze kiléptek a komfort zónájukból, küzdelmük egyszerre volt lenyűgöző, és félelmetes.

Amikor a két kivételes tehetség egymásnak feszült 1988-ban, Prost már kétszeres világbajnok volt. Az elsőt domináns stílusban nyerte 1985-ben. 1982-ben is nyerhetett volna, ha a Renault nem lett volna annyira megbízhatatlan. 1983-ban látszólag behozhatatlan előnye volt négy versennyel a vége előtt, majd közbeszólt a Brabham-BMW és Nelson Piquet. Ezenkívül Prost könnyedén nyerhetett volna 1984-ben is. Hét futamgyőzelmet szerzett, csapattársa Niki Lauda ötöt, melyből négyet Prost műszaki hibájának köszönhetett. A pontversenyt végül fél (!) ponttal veszítette el.

Sikerek a McLarennel

Az 1980-as évek közepén volt a Forma-1 első turbókorszaka, 1984-től pedig bevezették az üzemanyag-korlátozást. Prost pedig kitűnően alkalmazkodott a körülményekhez. Visszatérő jelenet volt, ahogy Prost kíméli a gumikat, és spórol az üzemanyaggal, és közben mégis mindenkit maga mögé utasít. A TV képernyőjén egyfolytában a „Leggyorsabb kör” felirat és Prost neve villogott. A kerékcserék után pedig szépen visszaállt az élre, és irányította a versenyt.

Prost egyik legnagyszerűbb világbajnoki címe az 1986-os idény végén született. A Williams-Honda gyorsabbnak bizonyult, Prost azonban tökéletes teljesítményének köszönhetően elvitte a trófeát Nigel Mansell és Nelson Piquet orra elől. Ez volt a sportág történetének egyik legizgalmasabb idénye.

1988-ban a McLaren összeállt a Honda motorszállítóval. Ron Dennis csapatfőnök kereste a megfelelő társat Prost mellé. A francia pilóta Piquet ellen tiltakozott, Sennára viszont áldását adta. A sors furcsa pikantériája, hogy semmi nem bontotta meg jobban a McLaren csapaton belüli harmóniát, mint Senna természete. Két hatalmas tehetség került egy istállóba, mindketten rendkívül versenyképesek voltak, mindemellett intelligensek és okosan helyezkedtek. Csupa problémaforrás. Senna azzal a nem titkolt szándékkal érkezett a McLarenhez, hogy legyőzze Prostot. Kettejük közül a brazil volt a jobb pilóta, ám azért Prost is rengetegszer került ki győztesen a csatából.

Jo Ramirez, aki a McLaren csapat koordinátoraként dolgozott, úgy foglalta össze kettejük párharcát, hogy Senna volt a gyorsabb pilóta egy tökéletesnél rosszabb autóval. Azokon az alkalmi napokon, amikor Prost is egyenlő beállításokkal indult, Senna a közelébe sem érhetett. A két versenyző kapcsolata hűvös, mégis elfogadható volt a '88-as szezon nagy részében. A dolgok akkor fordultak rosszabbra, amikor Senna szinte felpasszírozta a falra Prostot, miközben a francia próbálta megelőzni a Portugál Nagydíjon. Senna megnyerte a világbajnokságot az év végén, majd csökkent a feszültség a páros között.

1989-ben, Imolában aztán megint jöttek a gondok, amikor Senna figyelmen kívül hagyta a verseny előtti megállapodást, mely szerint nem harcol csapattársával az első kanyarban. A szezon közepén Prost bejelentette távozási szándékát, és a szezon végén a Ferrarihoz igazolt. Senna egyrészt az autója megbízhatatlansága, másrészt pedig a brazil pilóta kizárása miatt maradt alul. A Japán Nagydíjon meg nem engedett úton tért vissza Senna a pályára, miután ütközött Prosttal.

Átigazolás a Ferrarihoz

1990-től Prost a Ferrari színeiben indult, Gerhard Bergertől vette át a stafétabotot, Mansell lett a csapattársa. Japánban Senna az első kanyarban kilökte Prostot, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy behozhatatlan előnyre tegyen szert a franciával szemben. Megkérdőjelezhető húzás volt, mindenesetre nem szankcionálták.

1991-ben aztán a Ferrari képtelen volt futamot nyerni, az olasz istálló pedig története egyik legrosszabb döntéseként kirúgta Prostot, aki egy kamionhoz hasonlította az autót egy interjúban.

Visszatérés a Williams színeiben

Mivel nem maradt szabad ülés, egy éves kényszerpihenő után csak 1993-ban térhetett vissza, a Williams versenyzőjeként. 38 évesen is uralta a mezőnyt, hét futamgyőzelmet aratott, és 13-szor indulhatott az első rajtkockából, meg is nyerte a világbajnokságot. Prost kétéves szerződéssel rendelkezett, ám amikor a Williams bejelentette Senna leigazolását, inkább a visszavonulás mellett döntött. Nem akart mégegyszer keresztülmenni ezen a rivalizáláson.

Prost élete a versenyzés után

Prost 1997-ben F1-es csapatot alapított, ám öt meglehetősen visszafogott szezon után véget is ért az istálló története.

Alain Prost a Formula E-ben már több sikert ért el. A 2014/2015-ös szezontól vett részt a sorozatban a Renault e.dams, ahol alapító társtulajdonosaként egy konstruktőri és egy egyéni bajnoki címet nyert az istállóval Sebastien Buemi révén. A 2018/2019-es szezonban Prost kiszállt a projektből, és eladta részvényeit Jean-Paul Driot tulajdonos számára.

2019-től a Renault F1-es csapatánál nagyobb szerepet kapott, ahol 2016-tól már tevékenykedett márkanagykövetként és tanácsadóként. 2019 nyarától ügyvezetői jogkör nélküli igazgatójaként és az igazgatótanács tagjaként folytatta munkáját a francia istállónál, amely tavaly már Alpine néven szerepelt. Prost az idei évben már nem lesz tanácsadó a csapatnál, miután összekülönbözött az új vezetőséggel.

Alain Prostra úgy érdemes emlékezni, mint egy pilótára, aki úgy vezetett, mint egy angyal, és kihozta a legjobbat minden idők egyik legnagyobb versenyzőjéből, Ayrton Sennából.