Magyar terepralisok az orosz pokolban

Míg mások menekülnek a tél elől, addig a magyar terepralis srácok épp ellenkezőleg cselekednek, belevetik magukat a hó és a jég birodalmába. Garamvölgyi Zoltán pilóta és Takács Antal navigátor nagy fába vágta a fejszéjét, Yamaha Garilla YXZ RR gépükkel rajthoz állnak az oroszországi Baja Russia-n, ahol egy komoly eredményt szeretnének letenni az asztalra. Garamvölgyi Zoltánnal, a GarZone Racing Team versenyzőjével az indulás előtt beszélgettünk.

Milyen érdekességek vagy furcsaságok tarkítják versenyzői szemmel a Baja Russia-t?

Garamvölgyi Zoltán: 2010-ben már volt szerencsém nézőként személyesen megtapasztalni a Baja Russia hangulatát, azóta visszavágyom, a bakancslistámon szerepel a verseny teljesítése. Most értünk el oda, hogy megfelelő technikával rendelkezünk ehhez, és egy valódi csapat vesz körül bennünket, így belevágunk. A fiúk segítik a felkészülésünket, apait-anyait beleadva támogatnak minket, és a tetthelyen is számíthatunk majd rájuk - ezúton is nagyon köszönöm nekik! Ez a futam speciális helyszínen és környezetben, speciális időpontban lesz: szélsőséges időjárás vár bennünket, hó, fagy és akár mínusz 30 fok is lehet, kötelező szöges gumikat használni, ilyen körülmények között még újoncnak számítunk. Ettől függetlenül jó teljesítménnyel szeretnénk meghálálni a csapat erőfeszítéseit, és főtámogatónk, a Yamaha Közép-Európa bizalmát!

Milyen eredménnyel lennétek elégedettek?

Garamvölgyi Zoltán: Általában játszani megyünk - hiszen fontos, hogy jól érezzük magunkat -, de a tavalyi Italian Baja után eljutottunk arra a szintre, hogy már eredményért hajtunk. Olaszországban csupán egy technikai hiba fosztott meg bennünket a győzelemtől, azóta érzem, hogy lehet keresnivalónk. Oroszországban legfőbb célunk az erős pontszerzés, amivel akár megalapozhatjuk az egész éves jó teljesítményünket is. Ehhez az autót kellően gatyába ráztuk, műszakilag felkészítettük, leszigeteltük és komfortosabbá tettük, ülésfűtést építettünk be, úgy érzem, rajta nem fog múlni semmi. Már nem csak magunkért harcolunk, meg akarjuk mutatni a Yamaha Közép-Európának, hogy érdemesek vagyunk a figyelmükre.

Oroszország nem éppen a szomszédban van. Hogyan utaztok, miként jut el a versenygép a tetthelyre?

Garamvölgyi Zoltán: A segítő csapatunk repülővel megy, mi pedig Antival ketten tréleren húzzuk le a side by side járművet, és visszük a szervizautót - együtt sírunk, és együtt nevetünk. További pikantériát kölcsönöz a túrának, hogy rövid idő alatt kell belépni az oroszokhoz, ez pedig nem éppen a világ legegyszerűbb dolga. Ezért a szervezők azt tanácsolták, hogy Finnország irányából közelítsünk. Megjegyzem, hosszú ideje szeretném megnézni az ezer tó országát, ami így télen még gyönyörűbb. Előtte még Litvániában magunkhoz vesszük a helyben gyártott szöges gumikat, aztán irány a finn-orosz határ, ahol vár bennünket majd egy staff tag, Maria Oparina. Ő ráadásul ellenfelünk is lesz a T3-as kategóriában, így igazán szép gesztus az önzetlen segítsége.

Mikor kezdődik a móka, hány kilométer vár rátok az orosz pokolban? Mennyire lesz hideg?

Garamvölgyi Zoltán: Jövő hét csütörtökig kell kiérnünk, akkor kezdődik a gépátvétel, ami átnyúlik másnapra is. Pénteken egy 19 kilométeres szuperspeciállal kezdünk, ezt követik a hétvégi gyorsasági szakaszok. Úgy vélem, a szombati szakasz után már elégséges tapasztalattal fogunk rendelkezni a hóban autózásról. A T3-as kategória adja az FIA tereprali-világkupa mezőny legnépesebb csoportját, többek között Ománból, Oroszországból, Franciaországból és Olaszországból is érkeznek versenyzők. A verseny össztávja közel 800 kilométer, ebből 560 km a szelektív szakasz.

Tavaly -17 körüli hőmérsékletben versenyeztek a fiúk, a kéthetes előrejelzések alapján nyugodt vagyok, hiszen elvileg - 10-nél több nem vár ránk. Nagyon jó ruházatot kaptunk a Yamahától, de viszünk magunkkal öltözetre és testre felhelyezhető fűtőmatricákat is. Erre szükség lesz, mert az FIA döntése alapján mindenki csak a homológ overallt használhatja, egyéb plusz ruházat nem lehet az autóban. Csak Takács Antal mitfárerem féltem, mert amíg én majd dolgozok a volán mögött, addig neki végig mozdulatlanul kell ülni, és navigálni nekem.

Tudjuk, hogy mire vállalkoztunk, és nagyon várom már, hogy elrajtoljunk végre. Ahogy mondtam, együtt sírunk és együtt nevetünk - remélem, utóbbiból jóval több jut majd osztályrészül!