A Forma-1 egy olyan sportág csúcsa, vagy ahogy szokás mondani, királykategóriája, ahova nem sok ember kerülhet be. Az a 20-22 kiváltságos pilóta, aki egy adott évben versenyezhet - vagy a zsenialitása, a szerencséje vagy a pénze miatt - egy egészen illusztris társaságba kerül bele.

Baumgartner Zsolt: a kezdetek

1981. január 1-jén Debrecenben megszületett Baumgartner Zsolt. Pályafutását kisebb sorozatokban kezdte meg, így jutott elsőként 1997-ben, mindössze 16 évesen a német Formula-Ford, majd egy évvel később a Formula Renault bajnokságba. 2000-től 2001-ig a Formula-3-ban versenyzett, hogy aztán a Formula-3000-ben Alain Prost csapatának tagja legyen. Habár győzelmeket és sikereket nem szerzett, 2003-ban eljutott a Jordan istálló tesztpilóta pozíciójáig.

Baumgartner Zsolt a két üléses autóval Ausztráliában

Bemutatkozás a Forma-1-ben

A 2003-as Magyar Nagydíjon a csapat versenyzője, Ralph Firman balesetet szenvedett és mivel megsérült, Zsoltnak kellett helyettesítenie ezen illetve az Olasz Nagydíjon. A mogyoródi pályán, az első F1-es futamán sajnos ki kellett állnia, hiszen a 34. körben motorhiba miatt nem tudott tovább menni. Az olasz futamon viszont a 11. helyen intette le a kockás zászló.

Az utolsó két futamon már nem vett részt, ellenben a Minardi istálló le akarta őt szerződtetni a 2004-es szezonra. Az a Minardi, akik ezt megelőzően soraiban tudhatott olyan pilótákat is, mint Fernando Alonso, Mark Webber, Jarno Trulli, vagy Max Verstappen édesapját is, Jos Verstappent is.

A tárgyalások hihetetlen bonyolultnak ígérkeztek, hiszen nem kevés pénzre volt szüksége Baumgartner Zsoltnak és a menedzsmentjének a Forma-1-es induláshoz. Ami kulcsfontosságú volt, hogy az akkori szponzora, a Mol Zrt. milyen mértékben fogja támogatni, azonban a vállalattal nem sikerült megállapodni, az idő pedig egyre csak múlt. Ekkor azonban az akkori sportminiszter, Gyurcsány Ferenc támogatásáról biztosította a fiatal sportolót, így az akkori kormány nem kevesebb, mint négy millió dollárral, azaz akkori árfolyammal számolva 850 millió forinttal beszállt az álom megvalósításába.

Baumgartner Zsolt egy Forma-1-es versenyen

A felek végül megállapodtak, Zsolt pedig 2004. március 7-én el is rajtolt a Minardi autójával. A szezon közben a legközelebb a pontszerzéshez először a monacói futamon volt, amikor a mezőny nagy része kiesett, ő pedig 9. helyen ért célba. Zsolt pechjére akkoriban még csak a legjobb 8 pilóta kapott világbajnoki pontot.

Három futammal később Indianapolisban végül sikerült a hőn áhított pontszerzés. Zsolt az időmérőn csak a 19. helyre kvalifikálta magát, ám a futam szerencsésen alakult. A rajtnál egy baleset következtében négyen azonnal feladni kényszerültek a versenyt, majd Alonso és Ralf Schumacher is defektet kapott, és a falnak csapódott. A 73 körös versenyt öten adták fel technikai hiba miatt, Montoyát pedig kizárták. Az amerikai futamon a Ferrari kettős győzelmet aratott, Schumacher mögött Barrichello futott be, míg a harmadik helyen Takuma Sato végzett a BAR-Hondával. A japánnál már csak Baumgartner Zsoltnak volt szélesebb a mosolya, aki nyolcadik helyével a Minardi azévi egyetlen pontját szerezte meg.

Egy korszak vége

Zsolt F1-es pályafutása sajnos ezzel szezon végén véget is ért, hiszen nem volt annyi pénz, hogy tovább tudjon versenyezni a Száguldó Cirkuszban, olyan kiemelkedő eredményt pedig nem ért el, hogy egy másik csapat felfigyeljen rá. Az akkori Forma-1 egészen más volt, mint a mostani, sokkal több volt a fizetős pilóta, a szegényebb csapat is, akik a szponzori pénzekből, valamint abból éltek, amit hozott a versenyző.

Eddie Jordan egyszer nyilatkozott Baumgartner Zsoltról, és elmondta, hogy a magyar nemzet nagyon büszke lehet rá, hiszen nagyon tehetséges volt. Jordan dicsérte a jellemét is, nem volt öntelt és arrogáns, mint mások, akik eljutnak az F1 világáig. Pont ezért szerette őt, s nem csak Jordan volt így ezzel, hanem sok más ember is a paddockban a csapattagoktól kezdve a sajtón át.

Azóta Zsolt az F1 Experience kétüléses járgányaival autóztat meg olyan hírességeket, mint például a Barcelona korábbi hátvédjét, Carles Puyolt, vagy a magyar modellt, Palvin Barbarát.

Baumgartner Zsolt és Palvin Barbara egy képen, a Magyar Nagydíjon

Habár vitathatatlan, hogy az egész magyar F1-es álom megvalósításához kellett a temérdek pénz is, az az érdem se vehető el Zsolttól, hogy ehhez végig is kellett kormányozni azt a mérhetetlenül gyenge autót.

Túlzás volna azt állítani, hogy zseni volt, nem lett belőle klasszis versenyző, pláne nem világbajnok, de egy biztos, hogy nélküle nem lenne most hazánknak egy Forma-1-es pontja sem, és valljuk be, mind a mai napig libabőrös lesz az ember karja, ha végignézi azokat a felvételeket, amikor befut a 2004-es Amerikai Nagydíj céljába.