A Lotus csapatának égetően szükség volt a pénzre, Mika Salo pedig a lehető legjobbkor érkezett.
Az autóversenyzést választó fiatalok többsége a Forma-1-es részvételről álmodik, ez azonban nyilván csak töredéküknek adatik meg. A királykategóriába kiemelkedő tehetséggel, és/vagy jelentős anyagi támogatással lehet bekerülni.
A finn Mika Salo is a ranglétra alján kezdte, szerepel többek között a Brit Forma-3-as bajnokságban is. 1990-ben, Londonban ittas vezetés miatt gyűlt meg a baja a rendőrséggel, ekkor az F1-es karrier igencsak távolinak tűnt.
Salo ezután Japán felé vette az irányt, itt a regionális Forma-3000-es és Forma-3-as pontvadászatban próbálgatta szárnyait. Aztán 1994 vége felé érkezett egy telefonhívás, ami mindent megváltoztatott.
A vonal másik végén ugyanis Peter Collins, a Lotus F1-es csapatfőnöke volt. Az istálló a csőd szélén táncolt, még az is kérdésessé vált, hogy be tudják-e fejezni az idényt. Az utolsóelőtti futamra éppen Japánban került sor, így Mika Salo éppen jókor volt jó helyen.
“Hat nappal a verseny előtt kérdezték meg, hogy mindenféle előzetes teszt nélkül be tudnék-e ugrani az egyik Lotusba a Japán Nagydíjra. Soha nem vezettem még Forma-1-es autót. Mindig erről álmodtam, így igent mondtam. A pályát jól ismertem, tudtam, hogy az nem jelent problémát. A következő két éjjel mosolyogva mentem aludni, alig hittem el, hogy ez velem történik” – emlékezett vissza Mika Salo.
Egy apró bökkenő volt csak a történetben: Salónak valahonnan elő kellett teremtenie 100 ezer dollárt, hogy fedezze a Lotus szerelőinek bérét, akik egy ideje már nem kaptak fizetést. Ahogy letette a telefont, a finn pilóta azonnal a japán Forma-3000-as csapatnál kezdett anyagi támogatásért kopogtatni. Ezenfelül többek között a Nokia vezetőségét is megkereste az éjszaka közepén, hátha ők is be akarnak szállni a szponzorációba.
Salo nagyjából fél óra alatt összeszedte a kívánt összeg nagyrészét, a hiányzó pénzt saját forrásból pótolta. Mivel készpénzről volt szó, így meg kellett találnia a módját, hogyan jutassa el azt Peter Collinshoz. Végül egy Donald Kacsás hátizsákra esett a választása, bepakolta a pénzt a táskába, majd a hétvégén rajthoz állt az 1994-es Japán Nagydíjon.
A finn versenyző Ausztráliában még a Lotus színeiben versenyzett, a csapat azonban megszűnt, 1995-ben így átigazolt a Tyrrellhez. Később szerepelt az Arrows, a BAR, a Sauber és a Toyota csapatánál, Michael Schumacher 1999-es lábtörését követően pedig a Ferrarinál helyettesítette a német legendát. Abban az évben a Német Nagydíjon megszerezhette volna pályafutása első – alighanem egyetlen – futamgyőzelmét, ám egy csapatutasítás miatt át kellett engednie a győzelmet Eddie Irvine-nak.
