A 24 éves holland hölgy tavaly második lett összetettben – idén még egy helyezést lépne előre.
Társszerző: Hajdu Balázs
Egy törékeny kislány ül az apja ölében, karjai a levegőben, miközben egy tíz számmal nagyobb BMW versenyzői ruházatot visel. Úgy tűnik, hogy Beitske Visser sorsa már 3 éves korában eldőlt. A 24 esztendős W Series versenyző nevetve reagál a képre.
„Igen, azt hiszem nehéz lett volna más pályafutást választanom.”
Beitske számos fényes győzelemmel büszkélkedhet, köztük a Zolderben rendezett W Series futam megnyerése. A holland pilóta Jamie Chadwick mögött a második helyen zárt összetettben.
„Tavaly minden W Series versenyző megmutatta, hogy izgalmas futamokat tudunk produkálni. Mindenki nagyon magas szinten teljesített. Ki hitte volna, hogy ilyen sok gyors csaj van a világon? Minden várakozást felülmúltunk, és ez még csak a kezdet” - mondta Beitske Visser.
A történet 21 évvel ezelőtt indult, egy „szerelem első látásra” típusú találkozással.
„Apám versenyzett egy ideig Hollandiában. Három éves voltam, amikor megnéztem egy 24 órás gokartversenyen. Ott megláttam egy gyerekeknek való versenyautót, és remegni kezdtem az izgalomtól. A szüleim szerint még túl fiatal voltam, így várnom kellett két évet, hogy megkapjam az első kisautómat. Még aznap meggyőztem apámat, hogy vigyen ki a pályára. Ő egy kötelet erősített az autóra, és gyakoroltuk a fékezést és a gyorsítást. Szó szerint autók között nőttem fel, a szüleim egy BMW kereskedést üzemeltettek. A versenyzés családi ügy volt. Apám futamai után anyám segített felkészíteni az autót a következő viadalra. Ez volt az életem, nem is tudnám másképp elképzelni.”
Visser mindössze 6 éves volt, amikor megnyerte első bajnoki címét. Érdekes babonája volt, hogy a versenynapokon egy kék és egy piros kesztyűt viselt – ez a mai napig nem változott.
„A kezdetekben minden a szórakozásról szólt. Én is csak egy kölyök voltam a versenypályán, senki nem akadt fenn azon, hogy lány vagyok. 12 évesen már nemzetközi versenyeken vettem részt. A fiúk egy részét nagyon bosszantotta, hogy legyőzte őket egy lány. Néhányan megpróbáltak kilökni, így meg kellett tanulnom keménynek lenni. Ki kellett vívnom a tiszteletüket, nem hagyhattam, hogy szórakozzanak velem. A gyorsaság mellé a megfelelő gondolkodásra is szükségem volt.”
Ez a kemény és eltökélt hozzáállás a 2012-es zandvoorti Forma-4 versenyen világosan látható volt. Egy fékhiba miatt kicsúszott, nekicsapódott autójával a falnak. Eltört egy csigolyája, ám másnap újra versenyzett – és győzött. „Komoly bukás volt” - emlékszik vissza Visser.
„Anyám általában nagyon nyugodt, de rajta is úrrá lett a pánik. A csapatnak kellett lenyugtatnia. A pályaorvosok biztosra vették, hogy eltört a gerincem. Az éjszakát a kórházban töltöttem, ahol azt mondták, nincs súlyos sérülésem. Vissza akartam menni a pályára. Alig tudtam járni, kaptam egy kis morfiumot, és amint beültem az autóba, már jól éreztem magam. Megnyertem a versenyt, majd az autóból kiszállva ismét belém hasított a fájdalom. A mérnököm meg akart ölelni, én csak annyit mondtam, hogy „Ne érj hozzám!”. Végül kiderült, hogy a T12-es csigolyám törött – szerencsére a kórházi vizsgálatok ezt nem mutatták ki. Az egészben az a hihetetlen, hogy nem tudtam járni, versenyezni viszont igen. Ilyenkor egyszerűen elönt az adrenalin. Amint felveszem a sisakot, minden megváltozik. Sz***k mindenre, csak a versenyzés érdekel.”
A W Series mellett Beitske versenyzett az ADAC Formel Masters, a GP3, a Formula Renault 3.5 és a GT4 sorozatokban. Meg kellett tanulnia túllépni a fizikai és lelki nehézségeken.
„Nem egyszerű kiheverni egy-egy pofont. Az autóversenyzés egy olyan műfaj, ahol több a rossz eredményed, mint a jó. Ha meghibásodik a motor, nem hibáztathatom magamat, ám mégis nekem kell megküzdenem a bukás gondolatával. Folyamatosan hinnem kell magamban. Értékelem, amit eddig elértem, és élvezem a versenyzést. Egy rosszabb verseny után is fel kell tudni állni a padlóról.”
A sikerért komoly áldozatokat kell hozni, mondja Beitske.
„15 évesen otthagytam az iskolát, mivel a versenyzés túl sok időt vett igénybe. Az órákon nem tudtam rendesen figyelni, állandóan az autókon járt az eszembe. A szüleimmel együtt nehéz döntést kellett meghoznom. Végül a versenyzés mellett döntöttem, hiszen ebben a sportágban minden lehetőséget meg kell ragadni. Az iskolába bármikor visszatérhetek. Ha maradok a tanulásnál, valószínűleg átvettem volna a szüleim vállalkozását, ezt pedig nem akartam. A család tanult tagjának szerepét a 19 éves húgom, Wietske tölti be – ő vállalkozástant és jogot tanul.”
A W Series tavalyi szezonzárója után Beitske – akár Michael Schumachert tartja példaképének – visszatért hollandiai szülővárosába, Sneekbe, ahonnan a Forma-2 bajnoka, és a Formula-E sztárja, Nyck de Vries is származik.
„Imádom a vizet, szerencsére vízparton élünk. Ha kinyitom az ablakomat, be tudnék ugrani a tóba. Nagyon szeretek szörfdeszkán evezni” - meséli az ifjú hölgy.
A 24 éves Visser szabadidős elfoglaltságai közé tartozik a kék BMW 118d vezetése, napi 10 óra alvás és 60 kilométeres kerékpártúrák teljesítése. Négy éve nem volt szabadságon, egyszer szeretné felfedezni Ausztráliát. A pályán és azon kívül izgága típus, éppen ezért érdemes lesz rá figyelni a következő szezonban.
