Az Audi C4-es csúcsváltozatát turbós öthengeres, vagy szívó V8-as motorral lehetett választani. Valószínűleg egyik sem volt rossz…
Az Audi C3-as szériájának talán legikonikusabb változata a 200 Turbo Quattro 20V volt. Az öthengeres turbómotor itt már 220 lóerős teljesítmény leadására volt képes, kitűnő párost alkotott a legendás összkerékhajtással, talán ez volt az ingolstadtiak első olyan autója, amivel ténylegesen odaállhattak a BMW és Mercedes mellé.
Sokan imádták, csak sajnos a 200-as 20V nagyon a modellciklus végén mutatkozott be, így kevés ideje volt bizonyítani. A négykarikás márka nem akarta utód nélkül hagyni, mégis csak egy mérföldkőről volt szó, így amikor 1991-ben bemutatták a C4-est, már biztos volt, hogy ebből is készül teljesítményorientált változat.
Az itthon csak „csepp” 100-asnak becézett korai C4-esek csúcsát az S4-es (vagy Ur-S4) képviselte. Az Audi ekkor még ragaszkodott a jól bevált öthengeres konstrukcióhoz, így ebbe a modellbe is a 20 szelepes változatot építették: a 2226 köbcentis motor kapott egy Bosch Motronic vezérlőegységet, így 230 lóerőt volt képes leadni 5700-as fordulaton, 350 Nm-es nyomtéka pedig már 1950-től rendelkezésre állt.
A Quattro-hajtásnak hála a 0-100-as sprinthez mindössze 6,2 másodpercre volt szüksége, ekkor még a Torsen rendszert használták. Az európai vásárlók 5 vagy 6 fokozatú kézi váltóval kérhették az S4-est, akiknek viszont inkább a komfort számított, azok vélhetően a 4 gangos automatát választották.
1994-ben az Audi felvarrta a C4-es ráncait olyannyira, hogy a típusnév is megváltozott: ekkor lett a 100-asból A6-os, az S4-ből pedig S6. Talán ennek a legnyomósabb oka az volt, hogy az S4-es típusnevét a továbbiakban a VW B-platformjára (B5) épített sportváltozatánál szerették volna használni, továbbá a méretosztályok is egyértelműbbé váltak ezzel.
A csinosított optikán kívül még pár helyen hozzányúltak az egykori 100-ashoz: az S6 Plus erejét megnövelték 326 lóerőre, az első tárcsák méretét pedig 323 mm-re, továbbá elérhetővé vált a 17 colos „Avus” fantázianevű könnyűfém felni. Innovációnak számított a xenonfényszóró, amit a Hella gyártott, ezt természetesen csak felár ellenében kaphatták meg a vásárlók.
Magasabb teljesítménye lehetővé tette, hogy az S6 Plus fél másodpercet lefaragjon a 0-100-as gyorsulásából, a késői példányok 5,7 másodperc alatt letudták a feladatot, ezzel az értékkel akár a Porsche 944 Turbóval is szerepelhetett volna egy összehasonlításban. A C4-es generáció legerősebb változatát 1997-ig forgalmazták, 1999-ben pedig már a gömbölyű S6-os képviselte a markát a sportlimuzinok között.
Az ezredforduló környékén viszont már nagyban megindult a lóerőharc, így az Audi bemutatta a „nagytesót”, az RS6-ost, amiben már ikerturbós V8-as dolgozott, szerénynek egyáltalán nem mondható 450 lóerővel. Mondjuk jobban belegondolva szükség is volt a feltöltésre, hiszen röviddel később érkezett az E55 AMG 480 lóval, majd pedig az M5 507 pacival, amelyek jócskán megizzasztották az ingolstadti gyártót a felső-középkategóriában!
