Az ingolstadti nagyágyú – Audi S4/S6 (C4)

Közzétéve:
2020-05-27, 09:00

Az Audi C4-es csúcsváltozatát turbós öthengeres vagy szívó V8-as motorral lehetett választani. Valószínűleg egyik sem volt rossz…

Az Audi C3-as szériájának talán legikonikusabb változata a 200 Turbo Quattro 20V volt. Az öthengeres turbómotor itt már 220 lóerős teljesítmény leadására volt képes, kitűnő párost alkotott a legendás összkerékhajtással, talán ez volt az ingolstadtiak első olyan autója, amivel ténylegesen odaállhattak a BMW és Mercedes mellé. Sokan imádták, csak sajnos a 200-as 20V nagyon a modellciklus végén mutatkozott be, így kevés ideje volt bizonyítani. De a négykarikás márka nem akarta utód nélkül hagyni, mégis csak egy mérföldkőről volt szó, így amikor 1991-ben bemutatták a C4-est, már biztos volt, hogy ebből is készül teljesítményorientált változat.

Audi S4 C4
Az S4-es Audi 1991-ben debütált a 200 Turbo Quattro 20V utódjaként

Az itthon csak „csepp” 100-asnak becézett korai C4-esek csúcsát az S4-es (vagy Ur-S4) képviselte. Az Audi ekkor még ragaszkodott a jól bevált öthengeres konstrukcióhoz, így ebbe a modellbe is a 20 szelepes változatot építették: a 2226 köbcentis egység kapott egy Bosch Motronic vezérlőegységet, így 230 lóerőt volt képes leadni 5700-as fordulaton, 350 Nm-es nyomtéka pedig már 1950-től rendelkezésre állt. A Quattro-hajtásnak hála a 0-100-as sprinthez mindössze 6,2 másodpercre volt szüksége, ekkor még a Torsen rendszert használták. Az európai vásárlók 5 vagy 6 fokozatú kézi váltóval kérhették az S4-est, akiknek viszont inkább a komfort számított, azok vélhetően a 4 gangos automatát választották.

Audi 2.2 20V és Audi 4.2 V8 motor
A S4-es alapváltozatában 2,2 literes turbós öthengeres, a Plus-ban pedig 4,2-es szívó V8-as duruzsolt

Később, 1992 októberében érkezett az S4 Plus a telhetetlen kuncsaftok számára: itt már nem turbós öthengeres, hanem szívó V8-as egység lapult a géptető alatt. Az alublokkos 4,2-es 280 lóerős teljesítménnyel rendelkezett, erejét vélhetően sokkal lineárisabban adta le, mint a kisebb köbcentis 20V. Itt már csak 6 gangos kézit lehetett választani, de cserébe az S4 Plus limuzin és Avant karosszériában is elérhető volt. Természetesen ehhez a menetdinamikához ütős fékrendszert is kellett párosítani: elöl 314 mm, hátul 269 mm átmérőjű tárcsákat alkalmaztak, a nyerget a Lucas-Girling gyártotta. Mindegyik hűtött volt, az ABS szériafelszereltségnek számított.

Audi S6 C4 Avant
A C4-es generáció sportváltozatát limuzin és kombi (Avant) kivitelben is lehetett kérni

1994-ben az Audi felvarrta a C4-es ráncait olyannyira, hogy a típusnév is megváltozott: ekkor lett a 100-asból A6-os, az S4-ből pedig S6. Talán ennek a legnyomósabb oka az volt, hogy az S4-es típusnevét a továbbiakban a VW B-platformjára (B5) épített sportváltozatánál szerették volna használni, továbbá a méretosztályok is egyértelműbbé váltak ezzel.

Audi S6 C4 Avant
A 17 colos „Avus” felnik a szériafelszereltség részét képezték

A csinosított optikán kívül még pár helyen hozzá nyúltak az egykori 100-ashoz: az S6 Plus erejét megnövelték 326 lóerőre, az első tárcsák méretét pedig 323 mm-re, továbbá szériafelszereltség lett a 17 colos „Avus” fantázianevű könnyűfém felni. Innovációnak számított a xenonfényszóró, amit a Hella gyártott, ezt természetesen csak felár ellenében kaphatták meg a vásárlók.

Audi S6 belső
A C4-es generáció belterében már „prémium” atmoszféra fogadta az utasokat

Magasabb teljesítménye lehetővé tette, hogy az S6 Plus fél másodpercet lefaragjon a 0-100-as gyorsulásából, a késői példányok 5,7 másodperc alatt letudták a feladatot, ezzel az értékkel akár a Porsche 944 Turbóval is szerepelhetett volna egy összehasonlításban. A C4-es generáció legerősebb változatát 1997-ig forgalmazták, 1999-ben pedig már a gömbölyű S6-os képviselte a markát a sportlimuzinok között.

Audi RS5 C5
Az első RS6-os már 450 lóerős teljesítményre volt képes

Az ezredforduló környékén viszont már nagyban megindult a lóerőharc, így az Audi bemutatta a „nagytesót”, az RS6-ost, amiben már ikerturbós V8-as dolgozott, szerénynek egyáltalán nem mondható 450 lóerővel. Mondjuk jobban belegondolva szükség is volt a feltöltésre, hiszen röviddel később érkezett az E55 AMG 480 lóval, majd pedig az M5 507 pacival, amelyek jócskán megizzasztották az ingolstadti gyártót a felső-középkategóriában!

Az autós világ friss híreiért tekintsd meg az Alapjárat hírműsorát!

Kapcsolódó írások

1984 Ford Bronco XLT, barna SUV, elölnézet, oldalnézet, balról
2019. szeptember 14.
1980-ban mutatkozott be a Ford Bronco harmadik generációja. Az évek múlásával több apró módosításon esett át, de a széria csak 1984-ben nyerte el legmarkánsabb jellegzetességeit
A Quattro első 25 éve – Az ötlet
2017. február 15.
Az ötlet, az építők, a technika. Hogyan jutott el az Audi az Iltis-technológiától az RS4-ig?

További hírek