2022. január 27. | 12:33

A BMW M5-ös és a Mercedes 500E a '90-es évek két meghatározó csúcsgépei, ugyan egy kategóriában játszottak, mégis nagyon különbözőek voltak egymástól!

Van valamilyen perverz vonzerejük a feleslegesen erős limuzinoknak. Nagy, jellemzően német származású dögök, a kor színvonalán minden létező/elképzelhető extrával felszerelve és akkora teljesítménnyel, hogy a Földet is maguk alá tekernék. Négy (vagy akár öt) embert csomagokkal együtt képesek bőven 200 felett repíteni, sőt, az aktuális csúcsgépek hasonló kondíciók mellett 300 körüli tempóra is képesek, mindenféle dráma és verejték nélkül. A '70-es évek elején még egy F1-es autó sem volt képes ennyivel száguldani. Ez ám a mérnöki teljesítmény, nem igaz?

Napjainkban már igen széles a repertoár ebben a kategóriában. Ha az amerikai gépeket preferálod, ott a Cadillac CTS-V, szörnyűséges erejű V8-assal, viszont kevésbé kifinomult technikával. Sokak örömére az Alfa Romeo is visszaszállt a bizniszbe, a Giulia lóherés változata rendesen odadörrentett a konkurenciának, Ferrari-eredetű, 2,9-es V6-osa egy műremek csakúgy, mint a futóműve és a súlyelosztása.

Korea is próbálkozik, a Stinger GT-n ugyan még van mit csiszolni, de a számok alapján mondhatni bekopogott a nagyfiúk közé. Az Audi már egy jó ideje tudja, hogyan kell minden évszakban helytálló, összkerekes vadállatot építeni, az S-sel és RS-sel fémjelzett típusokkal nehéz mellényúlni, kétségkívül az autóipar csúcsához tartoznak. A BMW-t és a Mercedest szándékosan hagytam a sor végére. Hogy miért? Mert ez két márka már akkor egymásnak feszült, amikor a legtöbben még négykézláb keresték a gyerekcipőt.

BMW M5
Kép: BMW

1985 februárjában az Amszterdami Autószalonon újságírók és rajongók gyűrűjében lerántották a leplet a járműről, amit a konferanszié csak úgy említett: a világ leggyorsabb szedánja. Ez az autó volt a kategória alfája és omegája, a BMW M5. Az E28-as generáció volt az első 5-ös, amiből készült kimondottan teljesítményorientált változat, az 535i szolgált a projekt alapjául. Keményebb futóművet kapott, de ami igazán különlegessé tette, az az M1-esből származó M88/3-as kódjelű motor volt, amit több ponton is módosítottak, hogy a lehető legtöbbet kihozzák belőle. Sikerült is nekik, a 282 lóerő ma is egy nagyon tisztességes érték, gondolj csak bele, 34 évvel ezelőtt mekkorát léphetett a többi autóhoz képest!

Csak hogy el tudd helyezni, a kifinomult működés és agyonüthetetlen technika mérföldkövének számító W123-as (a.k.a. zöldséges) Mercedes legerősebb változatánál is bő 100 lóerővel (!) többet számlált a ménese. És ami igazán érdekes, hogy ez a két autó évjáratban és méretosztályban is egymás konkurense volt! Hiába a rengeteg pozitív visszajelzés és az impozáns eladási számok, ez roppant kellemetlen volt a Mercedes számára. Feltalálják az autót, erre valami bajor jöttment csúnyán körbeveri őket. Elfogadhatatlan.

Teltek az évek, mindkét márkánál megtörtént a generációváltás, immáron az E34 és a W124 volt porondon, két kimondottan kiforrott termék feszült egymásnak. Az első M5-nek bőven jutott a rivaldafényből, a fél autósvilág rajongott érte, így adott volt, hogy folytatják a sikerszériát. Az E28-ban használt erőforrást továbbfejlesztették, az S38-as blokk teljesítménye így már átlépte a 300 lóerős álomhatárt, a ménes egészen pontosan 311-et számlált. Ez már elég volt ahhoz, hogy végsebességét elektronikusan kelljen lekorlátozni 250 km/óránál. Álló helyzetből 100-as tempóra 6,3 másodperc alatt gyorsult fel, ezt természetesen a sofőr képességei befolyásolhatták, ugyanis az M5-öst kizárólag 5 fokozatú (később 6) kézi váltóval lehetett kérni.

BMW M5
Kép: BMW

Finom optikai módosítások különböztették meg a mezei ötösöktől: elöl, hátul és oldalt is kapott egy diszkrét spoilerezést, ami érdekes módon rontott a légellenálláson, de szerencsére plusz kraft is akadt, amivel kompenzálni tudták a csekély többletet. A bajor felső-középkategóriás limuzin csúcsváltozata 1988-tól vált elérhetővé a vásárlók számára. Ekkor még nem sejtették, de egy vérszomjas kihívó volt készülőben, csillaggal az elején.

Mercedes 500E
Kép: Mercedes

A Mercedesnek eltökélt szándéka volt, hogy letaszítsa a BMW-t a trónról. Csak egy apró bibi volt: egy másik kategóriában pedig mindenáron a trónon akartak maradni: a luxuscirkálók között. A '80-as évek második felében olyan hatalmas erőforrásokat emésztett fel a W140-es bálna S-osztály fejlesztése, hogy nem maradt kapacitásuk a W124-es csúcsváltozatára. Ezért 1989-ben egy olyan megállapodás született, amihez hasonló alig akadt az autóiparban: a Mercedes összefogott a Porschéval.

Azzal bízták meg a neves gyártót, hogy alakítsák át a W124-es kasztniját, futóművét és erőátvitelét úgy, hogy bele tudják passzírozni az akkoriban frissen bemutatott M119-es, 5,0 literes V8-as monstrumot.  A Porsche maradéktalanul elvégezte a feladatot, viszont ki kellett szélesíteni a sárvédőket, ami nem volt tervben.

Az egésznek az lett a vége, hogy minden egyes 500E kasztnit a Porsche szerelt össze a zuffenhauseni üzemében. Innen visszatértek az autók Sindelfingenbe, ahol a Mercedes fényezte őket. Itt nem ért véget a történet, a frissen fújt autók ahogy megszáradtak, már utaztak is vissza a Porschéhoz, akik beszerelték a motort és erőátvitelt. Az utolsó simításokat természetesen a Mercedes végezte, így valószínűleg kitalálod…újból megtette minden egyes példány ezt a távot. Hogy hány napot emésztett fel ez a procedúra? 18 nap volt, mire egyetlen 500E teljesen elkészült.

Mercedes 500E
Kép: Mercedes

Amikor azonban elkészült, nem kegyelmezett senkinek. 1990-ben, debütálásakor a média csak „báránybőrbe bújt farkasnak” nevezte, minden joggal. A mezei 124-esektől csupán a szélesített sárvédők és az eltérő felnik különböztették meg, holott a menetteljesítményei picit eltértek egy sima 200D-től. 5,0 liter, V8, 326 lóerő, egy egyszerű 4 gangos automatával is képes volt a nagy Merci 5,5 másodperc alatt letudni a 0-100-at, padlógázon 260 km/óráig meg sem állt. Viszont itt sem az erő, hanem a végáttétel volt a korlát, negyedikben ekkor forogta ki magát a nagy V8-as.

BMW M5
Kép: BMW

Az 500E debütálása után a BMW érezte, hogy fel kell piszkálnia az M5-öst, hogy kiegyenlített maradjon a küzdelem a ringben. 1991-ben megnövelték a sorhatos hengerűrtartalmát 3,8 literre (S38B38), módosították a gyújtást, javítottak a gázreakción, továbbá kettőstömegű lendkereket kezdtek használni az egyenletesebb járáskultúra érdekében.

A végeredmény így 335 lóerő lett, a 0-100-as gyorsulást is sikerült 6 másodperc alá szorítani. Külön finomságnak számított a gombnyomásra keményíthető sportfutómű (EDCIII+), ami a korábbi, önmagát terhelés esetén szintbe hozó felfüggesztést váltotta. A késői, 1994 utáni példányokban már 6-os Getrag kézi váltó dolgozott, sőt, minimális példányszámban (891 db) Touring, azaz kombi M5-ös is készült.

A W124-es és E34-es párbaja akkor ért véget, amikor az AMG beszállt a játékba, és kezelésbe vette az 500E-t. Az amúgy sem kis lökettérfogattal rendelkező erőművet tovább feszítették, utolsó csúcsváltozatában 6,0 literre nőtt a köbcenti. Mindössze 126 darab készült az E60 AMG-ből, ami a korszak messze legbrutálisabb, szalonból vásárolható szedánja volt, 381 lóerős teljesítménye miatt kiérdemelte a „the Hammer” vagyis „a Kalapács” becenevet. De sokan csak „König der Autobahn”-ként ismerték meg.

Ez utóbbi művésznév tökéletesen megfogta a Mercedes szörnyének lényegét, és a két autó közötti legfőbb különbséget. Az 500E (és az E60 AMG) egy túlmotorizált, komótos automatával felszerelt autópályás büntető volt, ami akkorát lépett még 160-ról is, mint a legtöbb akkori autó… álló helyzetből. Nem ijedt meg a szűk szerpentinektől sem, de érezhetően inkább az egyenesekben és a nagy tempós kanyarokban érezte otthon magát a kényelemre hangolt futóművével.

Ezzel szemben az M5-össel bátran fel lehetett menni egy versenypályára, a pörgős sorhatos, a kemény felfüggesztés és a kitűnő súlyelosztás olyan elegyet alkotott, amit akkoriban egyetlen négyajtós, rendszámos kocsi sem tudott. Hogy melyikük győzne egy versenyben? Nehéz kérdés, a válasz mégis egyszerű: amelyik éppen hazai pályán játszik.

Amennyiben érdekelnek az E34-ek, ne hagyd ki ezt a videót!