A BAT modellek az '50-es évek első felében készültek az Alfa Romeo és a Bertone műhelyének koprodukciójaként, hogy tökéletesre fejlesszék autóik aerodinamikáját.
Giugiaro, Gandini, Fioravanti, Zagato, Frua, Pininfarina – olasz formatervezők, akiknek a világ talán legszebb autóit köszönhetjük. Új szintre emelték a műfajt, munkáik ékes bizonyítékként szolgálnak arra, hogy egy gépjármű nem csak dobozokból összerakott unalomhalmaz, hanem egyenes művészet is lehet. A Lamborghini Miura karosszériája lehet, hogy több mint fél évszázados, sokan mégis mind a mai napig etalonnak tartják, az örökzöld kólásüveg-forma leggyönyörűbb képviselőjének.
Nem tagadom, magamat is ebbe a halmazba sorolom, mindig is lenyűgöztek az olasz autók, főleg a veterán korba ért példányok. Nem is annyira motorjaik vagy műszaki tartalmuk ragadta meg a figyelmemet, hanem finom vagy éppen radikális vonalaik, amelyek végül szemkápráztató formában kapcsolódtak össze. Egyre mélyebben kezdtem belemerülni az olasz dizájniskola gyöngyszemeibe, ekkor találkoztam először Franco Scaglione nevével.
Az autóról képeket ide kattintva találsz.
A firenzei születésű tehetség valamikor az '50-es évek elején kezdett bele a szakmába, amikor Torinóba költözött. Először Battista “Pinin” Farinát kereste meg, aki nagyra értékelte addigi alkotásait, megegyezés végül mégsem született, mert Farina nem akarta, hogy az ő autói Scaglione nevével fussanak. A sors viszont összehozta ezután Nuccio Bertonéval, aki szárnyai alá vette az akkor 30-as éveiben járó formatervezőt. A Bertone műhelyénél már rögtön az első időszakban olyan eszméletlen referenciát tett le az asztalra Franco, hogy másnak egy élet munkája is kevés lenne, hogy a közelébe érjen.
1953-ban egy rendkívül érdekes kooperáció vette kezdetét két híres olasz vállalat között: az Alfa Romeo felkérte Bertonét, hogy építsen három tanulmányautót, amiken vizsgálhatják a légellenállást, hogy segítségükkel továbbfejleszthessék jövőbeli modelljeik aerodinamikáját. A projektet BAT-re keresztelték, ami roppant találó volt, mert a később bemutatott koncepciók pontosan úgy néztek ki, mintha egyenesen Batman garázsából kerültek volna elő.
A valóságban ez egy betűszó volt, „Berlinetta Aerodinamica Tecnica” volt a projekt teljes elnevezése. Az Alfa Romeo meghatározta, hogy az 1900-as modelljük alapjaira kell építeniük a tanulmányokat, mindegyikhez biztosítottak 5 fokozatú kézi váltót és egy 90 lovas, négyhengeres benzinmotort. Ekkor még valószínűleg ők sem számítottak arra, hogy a fiatal Scaglione ilyen radikális formatervekkel fog előrukkolni az ’53-as, ’54-es és ’55-ös Torinói Autószalonra.
A BAT 5-ös volt az első a három modell közül. Dizájnja egy korábbi aerodinamikai tanulmányon alapult, az autó frontrészét azért szabták ilyen különleges alakúra, hogy a nagy sebességnél fellépő légáramlás-optimális legyen. A kerekeket szintén leburkolták, ezzel minimalizálva a gördüléskor fellépő extra ellenállást és „örvényeket”. Az oldalablakok a kasztnihoz képest 45 fokos szöget zártak, a hatalmas szélvédő pedig szinte beleolvadt a csaknem teljesen sík tetőbe. Az utastér (már ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni, én inkább repülőgép-törzsnek hívnám) az autó farához közelítve szépen elkeskenyedik, oldalt hatalmas üvegfelületek borítják, az egységet csupán pár hurkapálca vastagságú oszlop töri meg.
Az egész autó legcsodálatosabb részletei a felfelé ívelő hátsó sárvédők, amelyek a korabeli amerikai fecskefarkú stílust idézik, csak valahogy milliószor menőbben néznek ki. Funkciója volt ezeknek, mégis szépségükkel kápráztatják el a befogadót. Franco a BAT 5-nél 0,23-as légellenállási együtthatót tudott összehozni, viszont azáltal, hogy 1100 kg-nál megállt az önsúly, 90 lóerővel is képes volt megfutni a 200 km/órát.
A BAT 7-es egy évvel később, az 1954-es Torinói Autószalonon debütált, az előzőhöz nagyon hasonló formavilággal. Persze nem maradt változatlan, a Bertone műhelye olyan részletekkel egészítette ki, amelyeket korábban repülőgépek tervezésénél alkalmaztak. Az autó orrát még lejjebb ültették, a kinyúlásokat, ahol a lámpák helyezkedtek volna el normális esetben, még hosszabbra hagyták. Az ajtókat fura módon hátul zsanérozták, így a Rolls-Royce-okhoz hasonlóan „öngyilkos” módon nyíltak.
A karosszérián több domborítás figyelhető meg, mint elődjénél, a hátsó sárvédők túlnyúlásai itt még karakteresebbek, majdnem, hogy egymásba fordulnak legmagasabb pontjukon. Felülnézetből gyönyörűen látszik, ahogyan a kasztni domborulatai valósággal csatornát biztosítanak a levegő áramlásának. A féklámpák mellé szimmetrikusan elhelyezett kipufogóvégekre külön felhívnám a figyelmet. Fantastico!
A BAT 7-esnél érte el Scaglione a legalacsonyabb légellenállási együtthatót, 0,19-es értékkel. Viszonyításképp, az 1983-ban, tehát szűk 30 évvel később bemutatott Audi 100-as 0,30-as aerodinamikával rendelkezett. És akkoriban az számított a csúcs-szedánnak a világon, legalábbis ebben a tekintetben. Franco tudta, hogy ezt valószínűleg nem lesz képes felülmúlni (vagy ebben a kontextusban inkább alulmúlni), így a harmadik prototípusnál inkább arra fókuszált, hogy az innovációt a lehető leghétköznapibb köntösbe csomagolja.
Az 1955-ben debütált BAT 9-es megörökölte az Alfa Romeo modellek akkori arculatát, a jellegzetes háromszög alakú hűtőmaszkkal és a sarokra kihelyezett fényszórókkal. És igen, a három közül egyedül ennél kaptak helyet elöl lámpák!
Az elődökben megszokott karakteres hátsó sárvédőket szintén józanabbra cserélték, kis túlzással sorozatgyártásba is elmehetett volna ilyen formában, hiszen az amerikaiak is készítettek hasonlót. A BAT 9 azonban sosem jutott el odáig, hogy rendszámot kapjon, őszinte sajnálatomra. A tesztelések során gyűjtött adatokat felhasználták a későbbi típusoknál, a bemutató után hosszú évtizedekre feledésbe merültek Scaglione műalkotásai.
2008-ban újra összefogott az Alfa és a Bertone, hogy a Genfi Autószalonra összedobják a BAT széria 21. századi megfelelőjét a BAT 11-et. Elődeihez képest véleményem szerint elég vérszegény, ugyan próbálták megőrizni azt a radikális formavilágot, ami egykor jellemezte, ám az erőltetetten modern köntös nem áll olyan jól neki, mint fél évszázaddal azelőtt.
Ha érdekelnek az Alfa modellek, akkor ezt a bemutatót se hagyd ki!
