Német bódé, amcsi alvázzal és motorral egy kanadai fanatikus keze nyomán.
Ron azzal a céllal vásárolt meg egy 1974-es Super Beetle-t, hogy némi átalakítással egy kellemes örömautót tudhasson magáénak. Az élet azonban nem volt ilyen kegyes hozzá, a feladat ugyanis nagyobbnak bizonyult, mint ahogyan azt előzetesen gondolta. A kanadai járművek egyik jellegzetességével találta magát szemben, ez pedig a rozsda.
Nincs is annál felemelőbb, amikor egy adag gitt alatt rohadást talál az ember. Ron Vizelman is így járt, amikor komolyabban megkapargatta a fényezést. Amikor arcon csapta a tény, hogy az autó gyakorlatilag „por és hamu”, egy sokkal komolyabb átalakításra határozta el magát.
A kasztni problémák feltárásának végére volt egy bódéja, mely nyomokban hasonlított egy bogárra, továbbá volt padlólemeze és futóműve, melyek gyakorlatilag eltűntek a beteg részek eltávolítása után. A rozsda jelentősen befolyásolja egy tuningolás folyamatát, hiszen a bódét ahhoz kell igazítani, ami megmaradt az autóból. Ezért döntött a kanadai kollega is úgy, hogy a legtöbb bogárhátú tulajtól eltérően drasztikus átépítésbe kezd.
Mivel a gyári Volkswagen padlólemez és felfüggesztés nem volt használható, így tetszőleges irányba indulhatott el. Számára a legjobb megoldás az volt, hogy leszűkített és megrövidített egy Chevrolet S10 pick-up alvázat. Többek közt a lengőkarok és a gátlók is módosultak, hiszen a bogárhátú jelenleg légrugókon utazik.
Korábban már lógatott V8-at Beetle hátuljába, ám nem volt elégedett a konstrukcióval. A vezethetősége nem volt olyan, amilyet szeretett volna. Ezért inkább orrmotorossá alakított ezt a kocsit, hátsókerék hajtással egybekötve.
Egy 4.3 literes, V6-os Chevrolet motort használt, melyet 1988-ban mutattak be az S10-esben. Kisebb változtatásokkal a Blazer második generációjáig ezt használta a gyártó. Nem egy kifejezetten drága motor, és nem igényel túl sok karbantartást. Egyedi görgőket és feszítőket kapott, továbbá a tartóbakok is speciális kialakításúak.
Ami azonban a legszembetűnőbb változtatás, az a T3 turbófeltöltő beépítése. Intercooler hiányában víz/metanol befecskendezés hűti a rendszert, mely jelenleg 217 lóerőt produkál. Az autó egyelőre nem kapott számottevő chiptuningot, ám tulajdonosa nem is látja szükségesnek.
A beltérben sem találni túlzottan sok gyári alkatrészt. A Chevrolet kormányoszlop az alvázzal együtt jött, melyre egy háromküllős kormánykerék került Wolfsburg edition középrésszel. A műszerfalon egyedi visszajelzők láthatók, a töltőnyomásról is külön óra tájékoztatja a sofőrt. A kabin legnagyobb érdekessége mégis a Mini Cooper S-ből származó ülések.
A bogár farára egy visszafogottnak aligha mondható szárny került, a sárvédők pedig nagyjából 11 centivel szélesebbek, hogy a Porsche felnik ne lógjanak ki. Ezzel Ron ezt az autót késznek tekinti, a munkával azonban nem áll meg. Máris a következő projektjére koncentrál, mely egy 1952-es Mercury kisteherautó átépítése lesz. Elnézve ezt a bogarat és az ő kreativitását, a Mercury-ból akár egy Golf-szerű járművet is képes lesz kifaragni.
Forrás:
