2019. május 22. | 11:42

A Toyota és a japán űrügynökség közös projektjében születhet meg a következő, ember szállítására is alkalmas holdjáró

A Holdat már régen sikerült meghódítania az emberiségnek. Elsőként (és azóta is egyedüliként) az Egyesült Államok volt képes embert juttatni a legközelebbi égitest felszínére, ezzel megnyerve a Holdért zajló versenyt. Csakhogy a verseny korántsem ért véget, néhány országnak (Izrael, India, Kína és Japán) jelenleg is vannak folyamatban lévő, személyzet nélküli missziói, melyek közös célja a Holdfelszín elérése. A kínaiaknak már van is egy, a Hold túloldalán szolgálatot teljesítő roverje. Az űreszköz jelenleg olyan erőforrások után kutat, amelyek alkalmasak lehetnek atomerőművek üzemanyagaként az emberiség javát szolgálni vagy akár egy későbbi Mars-utazás rakétáit hajtani.

A felsorolt országok közül kiemelkedik Japán, amelynek űrügynöksége (JAXA) belátható időn belül emberes Hold-missziót tervez. Hasonlóan a NASA-hoz, ami a GM segítségével fejlesztette az Apollo-küldetések holdjáróit, a japán ügynökség a Toyotát vonta be a megfelelő rover kifejlesztésébe. A járművet úgy tervezik, hogy képes legyen a Hold felszínén 6 évig megbízhatóan üzemelni és ez idő alatt legalább 10 000 km-es távolságot bejárni. Az adat nagysága akkor nyer igazán értelmet, ha az ember figyelembe veisz, hogy ez körülbelül a Hold egyenlítői kerületének megfelelő távolság, illetve az Apollo-programok roverjei közül a rekorder sem volt képes egyszer használatos akkumulátoraival 36 kilométernél többet megtenni a teljes élettartama során.

A fedélzeten egyszerre két asztronauta tartózkodhat majd, akik – ellentétben a NASA holdjáróival – szkafander nélkül utazhatnak. A hibrid üzemű (milyen lenne, hiszen a Toyota fogja gyártani) rover mind a 6 kerekét egy-egy villanymotor hatja majd, energiát pedig két, teljesen külön rendszer fogja biztosítani a számára. Erre azért lesz szükség, mert a Holdon kicsit több, mint 14 földi napig tart egy nap hossza, ugyanennyi ideig borul sötétségbe az égitest, tehát önmagában a napelemekkel működő elektromos rendszer nem lenne elegendő.  A nappalok során a sok napfényt kihasználva (légkör híján borult, árnyékos idő sosincs) a járművet egy hatalmas napelemes panel fogja ellátni a kellő mennyiségű energiával. A hosszú holdi éjszakákon pedig egy üzemanyagcellás rendszer lép majd működésbe, amely olyan cserélhető üzemanyagkazettákból fogja nyerni az energiát, amelyek 20 kg hidrogént és 160 kg oxigént tárolnak el, ezzel durván 1000 km-es „éjszakai hatótávhoz” juttatva a járművet. A hidrogén elégetése során keletkező teljesen tiszta vizet ivóvízként kívánja felhasználni a holdmisszió.

A küldetés legnagyobb kihívása a jármű súlyából adódik. A NASA által felküldött roverek hozzávetőlegesen 200 kg körül nyomtak a Földön, de a Toyota által tervezett, 6 méter hosszú, 5 méter széles és több, mint 3,5 méter magas jármű ennek a sokszorosa, közel 6,5 tonnás lesz földi körülmények között. A jóval kisebb tömegű Hold esetében ez a súly ugyan alig több, mint 1 tonna lesz, de a „csomag” célba juttatása szempontjából ez indifferens.

Ami a holdjáró felépítését illeti, a jármű alvázas szerkezetű lesz, hogy későbbi missziók során a hermetikus kabin és az alváz külön-külön is újrahasznosíthatók legyenek. A szerkezethez felhasznált anyagok a tervek szerint alumínium és titán lesznek, a súlymegtakarítás szempontjából előnyös karbon használata csak abban az esetben valósul meg, ha a tesztek során a kompozit anyag kellően ellenállónak bizonyul a Napból érkező sugárzással szemben. A hatalmas, 28 colos kerekeket a Bridgestone szállítja majd, melyek mind teljesen fémből fognak készülni. Az egész hajtásrendszerre jellemző, hogy a lehető leginkább karbantartás-mentesre tervezik azt, a cél, hogy minél kevesebb kopó-fogyó alkatrészből álljon, ugyanis bármilyen javítás a Hold extrém körülményei között rendkívül nehéz lenne. Ennek megfelelően például a futómű alkotórészei nem fognak tartalmazni semmilyen gumiból készült elemet és különböző folyadékokat sem.

A Toyota és a JAXA 2018 májusában indította el közös projektjét, a legközelebbi mérföldkő egy teljesen működőképes, 1:1 arányú prototípus elkészítése 2022-ig. A végleges jármű legyártása 2029-re van ütemezve, hogy azt követően legkésőbb 2034-ig sikeresen szolgálatba állhasson a Hold felszínén. Amennyiben a többi ország űrprogramja is a megfelelő ütemben halad, addigra már legalább 10 rover fogja róni Holdunk „útjait”, de csak ez az egy lesz alkalmas ember szállítására is.