Nem is létezhet ennél alkalmasabb autó a restaurálásra.
Olyan ez az 1966-os Honda S600, mintha minden porcikájával azt sugallná: tiéd vagyok, javíts meg, alakíts át, úgy, ahogyan csak szeretnél!
Szerencsére mindig is nagy volt az érdeklődés a klasszikus japán autók iránt világszerte, ám ez az utóbbi időben talán duplázódott is. Az emberek kezdik felismerni a Távol-Keletről származó ritka és érdekes, főként ’90-es évek végi járművek értékét, ez történt ezzel a Honda S600-zal is.
Az autóról képeket ide kattintva találsz.
Tudtad vagy sem, a Honda S600 valójában a modern S2000 közvetlen keresztapjának mondható. A Honda sportautók nevezetes „S” szériája még 1963-ban indult a legendás S500-assal, viszont azt igencsak rövid ideig gyártották, azért sem lehet ismerős. Nem sokkal később máris piacra dobták az utód S600-ast. Az ok, amiért olyan hamar leváltották az S500-at nem más, mint hogy a Hondánál úgy vélték, a kis 531 köbcentis motor nem elég erőteljes. Éppen ezért az S600-hoz már 606 köbcentis egységet fejlesztettek, amit vállalaton belül is elegendő teljesítményt produkálónak éreztek.
A korai 1960-as években A Hondát mindössze motorkerékpár-gyártóként ismerték, ám 1964-ben bevonták a csapatot a Forma-1-be, ezzel szerették volna erősíteni a cég profilját az egész világon. Mivel később a Grand Prix autók építését végezték, észszerűnek tűnt emellett olyan jellegű sportautókat is létrehozni, amelyeket a nagyközönség akár meg is vásárolhatott. Ebből pedig az következett, hogy a nagyszerű sportkocsik nagyjából az új F1-es csapattal párhuzamban jelentek meg.
A Honda S600 nagyjából az elődjéhez hasonló volt, csupán eltérő lökettérfogattal. Mindkét autó elegáns, acélból készült karosszériával rendelkezett, amit akkoriban az Egyesült Királyságból és Olaszországból érkező roadsterek világa inspirált. A Honda már évtizedek óta rendelkezett motorkerékpár motorok fejlesztésekor szerzett tapasztalatokkal, amelyek nagy részét itt arra használták, hogy megalkossák a folyadékhűtéses, soros, 4 hengeres motort négy Keihin karbival, az aprócska blokk tetején pedig kettő vezérműtengellyel. Annak ellenére, hogy a 606 köbcenti sem mondható soknak, erőteljes kis motornak számított. A 715 kilós autót legfeljebb 57 lóerővel tudta hajtani, a csúcsteljesítményt 8500 fordulat/percnél adta le. Végsebessége 140 km/h volt. A differenciálmű az utasok derekának vonalában volt, ahonnan rögzített féltengelyek vitték a nyomatékot a kocsi két szélére, majd az tokozott lánchajtással jutott tovább a kerekekhez. Arra lehet következtetni, hogy mindezt a Honda a motorkerékpár-gyártó múltjából vezette át az autókra.
Az S600-ból a Honda egyaránt készített convertible és hardtop kupé kivitelt, utóbbit kisebb számban gyártották, mint a soft top veriziót. Amikor 1966-ban befejeződött a gyártás három év után, a nyitható tetősből 11 284 készült, a kupéból csak 1800 példány. A túlélő modelleket manapság nagyon keresik az emberek, fontos kiemelni, hogy az eredeti Honda embléma az autó számos részén, mint ahogyan a kormánykeréken is szembetűnik. Az összes fő alkatrészével együtt az autó a lehető legtökéletesebb választás a restauráláshoz!
Amennyiben többet szeretnél tudni róla, nincs más dolgod, mint erre a linkre kattintani, ahol a hasonló jellegű sorstársakat is megtalálod.
Végezetül, ki gondolta volna, hogy pont maga Jay Leno is büszkélkedhet egy S600-as Hondával?
