A Mitsubishi felkérte a ‘80-as évek végén az AMG-t, hogy készítsenek a Galantból egy kihegyezett sportváltozatot. Szokatlan párosítás, de ütős a végeredmény!
Az AMG neve hallatán mindenkinek a legbrutálisabb Mercedesek ugranak be, amelyek RS Audikkal és M-es BMW-kkel vetélkednek a létező összes kategóriában. Legyen szó 400 lóerő feletti kompaktról, V8-as szuperautóról, vagy V12-es luxuscirkálóról, az affalterbachi tuningműhely eddig sosem hibázott, termékeik az adott kategória csúcsát képviselik. Már több mint 50 éves múlttal büszkélkedhetnek, ezalatt az idő alatt tucatnyi autó megfordult a kezük között, de valószínűleg kevesen tudják, hogy 1999 előtt nem csak csillagos gépekkel foglalkoztak. Igen kérem szépen! Ugyan nem sok példa volt ilyenre (biztos, mert olyan keveset kértek a módosításért), de a Mitsubishi kétszer is kérte a hárombetűs tuningcég közreműködését!
Az autóról képeket ide kattintva találsz.
A történet 1987-ben kezdődött, ekkor mutatták be a Mitsubishi Debonaire V 3000 Royal AMG-t, ami sem kinézet, sem pedig teljesítmény szempontjából nem volt egy kiemelkedő jármű. A képeken is látszik a kegyetlenül szögletes dizájn, ami a ‘80-as évek japán autóit annak idején szinte kivétel nélkül jellemezte: a kerekeken és a kipufogókon kívül nehéz találni olyan részt, amit ne vonalzóval rajzoltak volna. Viszont az alacsony hasmagasság, a lökhárítótoldatok és a spoilerek sejtetnek valami huncutságot! A Debonaire orrában egy 3,0 literes, V6-os szívómotor lapult, ami 150 lóerő leadására volt képes, a négyfokozatú automatával párosítva vélhetően nem tépte fel az aszfaltot, egy komolyabban motorizált limuzinként szerepelt a palettán. Nagyon rövid ideig gyártották, mivel a Mitsubishi 1989-ben már új projekten gondolkozott, amivel nagyobbat durranthatnának.
A komolyabb gép, a Galant AMG 1989-ben, két változatban (Type I, Type II) debütált. Az AMG munkája itt elsősorban a motorra koncentrálódott az előddel ellentétben, ahol csak a sportos kinézetért feleltek. A 4G63 kódjelű, szívó négyhengeres teljesítményét 130-ról 170-re tornázták fel, ami jelentős többletnek számított, hiszen a turbós erőforrások rendelkeztek hasonló értékekkel akkoriban. További csemegének számított, hogy a 2,0 literes egység akár a 8000-be is beleforgott, ha hajtották! És itt már rendes, ötfokozatú kézi váltóval kombinálták a vezetési élmény jegyében.
Az autó külseje finoman árulkodik: sejthető, hogy itt azért van valami turpisság. De a laikus, sőt még a jártas rajongó is első blikkre VR-4-nek nézné, hiszen az gyakoribb volt, mint az AMG. A hárombetűs tuningműhely emblémája az első lökhárítón, a sárvédőn és a csomagtérajtón is megjelent, talán ez az egyik legmenőbb kombináció, ami valaha létezett. Persze ezt itthon nem igazán értékelnék, az átlagember még le is tunerjóskázná az illetőt, hogy mi az az AMG felirat egy Mitsubishin. Közös ismertetőjelük volt ezeknek a modelleknek, hogy a felni mindig passzolt színben a fényezéshez, mindegyik sötétszürke vagy fekete volt.
Valószínűleg, mire ezt a sort olvasod, te is eljátszottál a gondolattal, hogy milyen lenne egy ilyen különlegességet birtokolni. Hát, sajnos nem könnyű találni AMG-s Galantot, mivel japán belpiacos modell volt. Tovább nehezíti a keresést, hogy mindössze 500 darabot gyártottak belőle. Az árát megsaccolni is nehéz, mivel szökőévente jó, ha egy feltűnik, de az biztos, hogy azonnal lecsapnak rá. Nem is csodálom, ha két ilyen nagyszerű márka összefog, abból csak minőségi termék születhet!
