2019. január 22. | 15:38

Ebben a Mercedesben nem sok gyári alkatrész maradt, a látvány viszont elég ütősre sikerült

A W108-as a ’60-as éves kényelmes luxusszedánja volt, ahol minden a nyugalomról és a méltóságteljes vonulásról szólt. A 280S-ben eredetileg egy 2,8-as sorhatos blokk dolgozott, mellyel a 110 km/órás tempót annyi idő volt elérni, hogy a sofőrnek kinőtt a másnapi borostája közben. Ez nem is egy versenygép volt, hanem egy utazóautó. Éppen ezért kontrasztos ez a tuning, hiszen az elvégzett módosításokkal azért jóval gyorsabban szedi a papucsokat, látványra és minőségre pedig egészen elképesztő.

Mint a legtöbb klasszikus átépítés, ez a projekt is a megfelelő donorautó beszerzésével indult. Az Eurowise tuningcéget egy pénzt nem sajnáló ügyfél kereste fel, hogy készítsenek neki egy egyedi W108-ast. Mike Ngo nem is pazarolta az időt, és felkutatta a lehető legkevesebb ráfordítást igénylő példányt. Rövidesen rá is talált, egy idős bácsitól vette meg a kocsit, aki az első tulaja volt a garázsban tartott Mercedesnek. Tekintve, hogy ezek az autók legalább 50 évesek, nem volt könnyű egy olyat vásárolni, ami még nem rohadt el teljesen.

A tuningcsapat ezelőtt még sosem vágta ekkora fába a fejszéjét, ehhez az átépítéshez pedig gondos előkészületek kellettek. Így Mike mindent eltervezett annak érdekében, hogy a lehető legjobb munkát végezzék el. Első lépésként lejjebb hozták a tetőt tíz centivel. Már ezzel a módosítással is elérték volna azt, hogy az emberek utána forduljanak ennek a W108-nak, a történet azonban nem ért itt véget. Nem volt kis mutatvány az üvegek beillesztése, négy különböző szélvédővel próbálkoztak, mire sikerült profi módon elvégezni a munkát, ráadásul a tömítéseket és a burkolatokat is módosítani kellett.

A nagyon vagány öngyilkos ajtókat is megkapta, mely a Rolls-Royce modelleket idézi. Itt is sokat kellett matekozni a művelet során, hiszen a hátsó ajtókra új zsanérok kellettek, a kilincs és a zár átalakításáról nem is beszélve. Kívül szinte mindenhol lepucolták a krómozásokat, a fényszórókat pedig modernizálták. Az első köténylemez egy BMW E38-ról való Alpina darab, melyet megnyújtottak, hogy felférjen a Mercedesre. A közepére lyukakat fúrtak, hogy az olajhűtő szellőzése jobb legyen, ráadásul egy masszív intercooler is ott figyel mögötte.

A kasztni alá Air Lift Performance 3P légrugókat tettek, emellé pedig egy második levegős rendszer is bekerült, mellyel szépen lehet ugráltatni a bódét, igény szerint pedig akár porig is lehet ültetni. A futómű leglátványosabb elemei a kétrészes, 18 colos krómozott Formula felnik, melyek minimális döntést is kaptak. Előre Nascar stílusú lengőkarokat szereltek, a fékrendszert is modernizálták. Wilwood főfékhengert és folyadéktartályokat kapott a Mercedes, továbbá egy hidraulikus kéziféket is beszereltek. Elöl 380-as Brembo fékek vannak 8 dugattyús nyergekkel, hátulra pedig négydugattyúsak kerültek. A megállással tehát már nem volt gond, na de mitől lesz gyors egy ekkora batár?

Az autó orrába egy felfúrt 5,3 literes V8 került, kovácsolt alkatrészekkel szerelve. Egyediek a vezérműtengelyek és a kipufogórendszer is, a megfelelő keverékképzésről pedig Fitech befecskendezőrendszer gondoskodik. A jó légzés érdekében ráraktak egy csigát is, a Borg Warner S366 típusú turbófeltöltő jó szolgálatot tesz benne. Az erőátvitelt egy T56-os, hatsebességes váltóval és a hozzá kapcsolt S1-es szekvenciális szerkezettel oldották meg.

Habár a beltér szinte érintetlenül gyári állapotú volt, az fel sem merült, hogy úgy maradjon. A W108 fekete-piros bőr üléseket, karbonszálas műszerfalat és egyedi óracsoportot is kapott. A modernizáció jegyében a C63-ból vették át a kormányt, továbbá központi zár, elektromos ablakok és bluetooth rendszer is került a kocsiba. A végeredmény pedig nagyon ütős lett, szerencsére nem féltek hozzányúlni ehhez a klasszikus típushoz.