A Fuego volt az első autó, amely 1982-től infravörös távirányítóval ellátott központi zárral volt szerelve.
A Renault 15 Coupé és a Renault 17 Coupé utódjának szánták a Fuegót, ami megtörte a modellek számmal történő elnevezésének hagyományát. Az ék alakú, hosszú kupé formát 1976-ban láthatta a Renault vezetése, a Genfi Autószalonon 1980-ban mutatták be a nagyközönségnek. A technológiát illetően a karosszéria a B-oszlopig majdnem teljesen a Renault 18-é volt, a komoly innovációk a hátsó résznél kezdődtek. A francia piacon túl a Belgiumban és Olaszországban szerepelt jól eladások tekintetében.
A sportos forma ellenére a 4 üléses Fuego a maga korában meglehetősen tágas volt. Egyedi műszerfal és pilóta-fotelek kaptak helyet a beltérben, a csúcsverzióban elektromos ablakok, szervokormány, zöld árnyalatú sötétített ablakok kaptak helyet, a GTX változat volt az, amely a világ első szériaautójaként infravörös távirányítóval ellátott központi zárat tartalmazott. A Renault 25 megjelenésével (1984) a Fuego opcionálisan kérhető felszereltségeinek listája megnőtt, így elérhetővé vált a kormányról vezérelhető audio, elektromos tükör és a fedélzeti számítógép is.
A Fuego 1400-2000 köbcenti között mozgó motorokkal volt kapható. Kizárólag Európában volt elérhető a J8S kódú 2068 cm3-es, 88 LE-s turbódízel motor. Ennek a változatnak a teljesítménye 177 km/h-s végsebességhez, 13.2 másodperces 0-100-as sprinthez volt elegendő, kb. 8 literes fogyasztás mellett.
A GTS változat volt a legnépszerűbb, ebből 226 000 példány készült el, 5 év alatt. 1997-ben a Renault bemutatta a Megane Coupét, amelyet a Fuego utódjának szántak.