A Közel-Kelet legjelentősebb szövetsége kiállt már területi vitákat, öröklési válságokat és a szomszédos országok háborús nyomásgyakorlását. Most Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek kapcsolatát egy sokkal inkább a két ország gazdasági helyzetét érintő ügy, mégpedig az olajpiac szabályozásának kérdése állítja kihívás elé. A két arab ország vitája pedig felfelé lendíti a kőolaj világpiaci árát, ami előrevetíti, hogy a közeljövőben nem várható csökkenés az üzemanyagok árát illetően – írja Bobby Ghosh, a Bloomberg Közel-Kelettel és Afrikával foglalkozó szakértője.

A két ország kapcsolata – még a legújabb gazdasági konfliktus ellenére is – szilárd alapokon nyugszik, hiszen számos közös, elsősorban geopolitikai és biztonsági érdek köti össze őket. Mindkettőjük fenyegetve érzi magát Irán és szövetségesei által, aggodalommal figyelik Törökország növekvő befolyását a térségben, valamint tartanak a Muszlim Testvériség által terjesztett iszlamista nézetektől, amelyek a jómódú világ elitjét fenyegetik. Mindezek mellett pedig uralkodóik, Mohammed bin Salman, szaúdi koronaherceg és Mohammed bin Zayed, Abu-Dzabi koronahercege szoros baráti viszonyt ápolnak egymással.

Ugyanakkor mindkét ország más-más irányból közelíti meg a küszöbön álló, a kőolajkorszak lezárását követő nagy gazdasági változásokat, ami komoly gazdasági konfliktusokat eredményez. Jelenlegi ellentétük a kőolaj-kitermelési kvóták emeléséből fakad, aminek egyenes következménye a kőolaj világpiaci árának emelkedésében érhető tetten.

arab férfi sétál olajoshordók előtt

Gazdasági vetélkedésük következményei többnyire regionális jellegűek maradnak. Ilyen volt például, amikor Szaúd-Arábia megpróbálta – sikertelenül – elcsábítani a nagy multinacionális vállalatokat Abu-Dzabiból és Dubajból. A szaúdiak nem tettek lépéseket, amikor az Emírségek csökkentette részvételét a jemeni közös katonai kampányukban. És az emirátusok sem tiltakoztak, amikor a szaúdiak befejezték Katart érintő embargójukat.

Jelenleg Irán befolyása folyamatosan növekszik a Közel-Keleten, párhuzamosan az Egyesült Államok térségből történő kivonulásával, mivel Washingtonban úgy látják, a régió jelentősége fokozatosan csökkenni fog, ahogy a világnak egyre kevesebb olajra lesz szüksége az elektromobilitás térnyerésének következtében. Így a térség geopolitikai egyensúlyának tekintetében is kiemelt jelentősége van Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek szövetségének, ugyanis Irán komoly vetélytársnak számít az olaj- és földgázkitermelés szempontjából. Vagyis a két arab ország szövetsége minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kap a közel-keleti egyensúly fenntartása szempontjából.

Az OPEC, vagyis a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének Szaúd-Arábia a legnagyobb, az Egyesült Arab Emírségek pedig a negyedik legnagyobb termelője. Így mindkét ország kiszolgáltatott a fosszilis tüzelőanyagokat érintő globális trendeknek, és az árak tartós, hosszabb távú csökkenése komoly aggodalmat okoz számukra. Éppen ezért mindketten megpróbálják függetleníteni gazdaságukat a szénhidrogénektől, de ennek a folyamatnak minkét ország eltérő szakaszában jár.

olajfinomító

Az Emírségek már évtizedek óta komoly hangsúlyt fektet az idegenforgalomra, a szállítmányozásra és más ágazatokra, a kőolaj értékesítéséből származó bevételeket pedig folyamatosan az új iparágak fejlesztésére és erősítésére fordítják. Ezzel párhuzamosan pedig milliárdokat költenek az olajinfrastruktúrára bővítésére, hogy maximalizálni tudják a kitermelést és a bevételeket is, amíg a szénhidrogének iránt még komoly kereslet tapasztalható.

Ugyanakkor a szaúdiak sokkal lassabban haladnak a gazdaságuk átalakítását illetően, és sokkal hosszabb ideig tart majd, míg képesek lesznek függetleníteni magukat az olajtól. Diverzifikációs terveik nagymértékben függenek attól, hogy sikerül-e az olaj világpiaci árát stabilan, egyenletesen magasan tartani ahhoz, hogy a maximalizálni tudják a bevételeiket. Rijád szerint ennek elérésére a legjobb módszer az, ha az olajat a lehető leghosszabb ideig a földben hagyják. Az Emírségekhez hasonlóan a szaúdiak is az idegenforgalomban és a szállítmányozásban látják a jövőt.

Ráadásként számolniuk kell azokkal a tényezőkkel, melyekre nincs közvetlen befolyásuk. Úgy tűnik, a Joe Biden vezette amerikai kormányzat hajlandó lenne megállapodást kötni Teheránnal, amelynek következtében enyhülnének az iráni olajkitermelést sújtó korlátozások. Ez túlkínálatot eredményezne a piacon, melynek köszönhetően az olaj világpiaci ára olyan szintre süllyedne, amely még az Emírségeket is rendkívül érzékenyen érintené. Mindez pedig komoly ösztönzőt jelent, hogy a két arab ország mielőbb rendezze ezt a mostani vitás helyzetet.