2020. január 14. | 08:24

Ekkora összeget kellene arra fordítani, hogy elegendő elektromos töltő álljon rendelkezésre.

A szakértők azt mondják, hogy 2030-ra körülbelül 44 millió elektromos gépjármű lesz Európa útjain. Ha a növekedés üteme megmarad (és meg kell maradnia a klíma védelmének érdekében) akkor 2050-re lehet a kontinens közlekedése teljesen károsanyag-kibocsátás mentes. Ez azonban még messze van, a cél ugyan világos, de az odáig vezető út még nem teljesen tiszta, már csak azért sem, mert ehhez jelenleg még hiányzik szinte a teljes infrastruktúra.

Számítások szerint a „kellő mennyiségű” elektromos autó kiszolgálásához szükség lenne legalább 3 millió töltőpontra szerte az Európai Unióban. Ettől a számtól még nagyon messze vagyunk, a források szerint még a 200 ezret sem érte el a töltők száma. Mindez rengeteg befektetett pénzt jelent az elkövetkező években, átszámítva, körülbelül 6 500 milliárd forintba fog kerülni, mire elegendő számú töltőállomás lesz szerte az unióban.

A megvalósításhoz minden bizonnyal össze kell fognia az állami- és a magánszektornak is, hogy ezt a felfoghatatlanul nagy összeget elő lehessen teremteni. Más alternatíva híján az elektromobilitás látszik az egyetlen megoldásnak a károsanyag-kibocsátás visszaszorítására az utakon, ami természetesen csak akkor lesz valóban zöld, ha a töltéshez használt áram tiszta, megújuló forrásokból származik majd. Jelenleg ettől is nagyon messze vagyunk.

A töltők mostani alacsony száma meglepő adat lehet, de az infrastruktúra kiépítését eddig az igény motiválta egyedül, és mint tudjuk, az elektromos autók terjedése lassabb a vártnál. Az emberek idegenkedése, a villanyautók magas árai és az alacsony hatótáv eddig nem kedveztek a terjedésüknek. Viszont ahogy telnek az évek és közeledik 2050, amikorra az EU klímasemlegessé szándékozik válni, a kormányok (és az emberek is) kényszerhelyzetben lesznek.

Két forgatókönyvet tudok elképzelni. Az egyik szerint a kormányok további támogatásokkal igyekeznek ösztönözni az embereket az elektromos járművek megvásárlására, és így a teljes népesség nagy része lesz képes autót vásárolni magának. A másik eshetőség pedig, hogy a hagyományos autók forgalomba hozatalának megtiltása mellett nem számíthatnak további kedvezményre, segítségre az emberek. Ha így lesz, sokan maradhatnak a 2040-es, 2050-es évekre autó nélkül.

Sokat javítana a helyzeten, ha a technológiai fejlettség felzárkózna a klímavédelmi célokat erőltető politikai irányvonal mellé. Ha megtalálnák az akkumulátorok újrafelhasználásnak lehetőségeit, ha felfedeznének olcsóbban gyártható és fenntarthatóbb módon bányászható erőforrásokkal készülő akkumulátorokat, és ha ennek köszönhetően jelentősen csökkenne a villanyautók ára, akkor optimistábbam tekinthetnénk a mobilitás jövőjébe.