Bazsó Gábor „Karotta”: Amit Németországban csinálnak, az nettó baromság

Volt az eseményen egy villanyosított Mini. [Farkas Gábor] Gábriel mondta, az lehet az oldtimerek egyik lehetséges jövőképe, hogy a klasszikusokba elektromos motorokat pakolnak. Ugyanakkor ezt te mennyire tartod etikusnak?

Az én véleményem nincs készen ezzel kapcsolatban. Ha arra gondolunk, hogy tovább tudnak élni olyan veteránok, amik egyébként a saját motorjukkal fenntarthatatlanok – és ez a halál előtti utolsó lehetőség – azt mondom, hát, végül is oké. Abban az értelemben nem tetszik semennyire, hogy az már nem az az autó, hanem egy másik.

Tehát az a része, hogy „jaj, és akkor már nincs a villanyautónak lelke”, szerintem baromság. Igazából nincs lelke a belsőégésű motorosnak sem, ha meg van, akkor a villanynak is van. De az a része igaz, hogy elvész valami, ami kvintesszenciálisan meghatározta, milyen volt az az autó.

Ezért gondolom azt, hogy ez egy utolsó mentsvárnak lehet jó. De amit a Minivel csináltak, és amit mi csináltunk Grétával [egy villanyosított Porsche 912-vel], az egy másik sztori. Azok nem egzotikus, hanem súlyos tömegautók. A Mini pláne, sok millió készült belőle. Műszakilag nagyon jópofa és érdekes, de a mai fogalmaink szerint nem jó. Főleg egyébként a motort, hajtást nézve nem lenyűgöző, hanem ezt sikerült éppen akkor belecsinálniuk az egyébként kevés pénzzel tengődő angoloknak.

Tehát azért nem kár, a Mini jópofasága simán meg tud elektromosan is maradni. Amiért szeretjük egyébként a Minit az az, hogy rohadt kicsi, feszes, pattog, mint az állat, eszeveszetten lehet vele cikázni, stabil; ahhoz jól is passzol a villany.

A Porschéval lényegében ugyanez a helyzet. Magyar fülnek ez hülyén hangzik, de ez is tömegautó. Abból a 911-es szériából is több százezer készült. A miénk, a négyhengeres 912 igazából műszakilag se kuriózum semmilyen értelemben. A hajtásáért nem kár, de nem tettünk tönkre semmit. Ha muszáj lenne, vissza lehetne építeni (már persze ha nem gyulladt volna ki az eredeti, gyári motorja még Amerikában).

Ezek inkább mókás projektek. Ez nem a porscheségről szól, hanem arról, hogy mit lehet játszani. Ez az egész autó hobbi egy költséges hülyeség. Nekem van versenyautóm is, restaurált veteránoztam is, mindkettő valamifajta hülyeség.

Az elektromos átalakítás egy másik fajta hülyeség. A végén ugyanazok a kihívások, a szívások, a kalandok, a haverokkal szopás vele. Minden ugyanaz, csak más a hajtásmód. Így nézve az autó egy vászon, amire lehet festeni azt, amit az ember éppen szeretne.

Ha az lenne, hogy valaki a földön fennmaradt utolsó Trabantot szeretné inkább villanyosítani a kétütemű motorja helyett, akkor annak inkább keresztbe feküdnék. De amikor arról van szó, hogy egyébként sok százezer példányban létező tömegtermékekkel csinálja valaki ezt, arra azt mondom, virágozzék minden virág, avagy mindenki úgy alkosson, ahogy szereti.

Gábriel említette, hogy Németországban vagy az Egyesült Államokban relatíve könnyedén villamosíthatod az autódat, amit törvényesen használhatsz is. Mit gondolsz, Magyarországon miért alkalmazkodik ehhez a folyamathoz ilyen lassan a bürokrácia?

Ez a szolgáltató állam VS a saját seggét védő hivatal kérdése, hogy ezek közül melyik van. Azt látjuk, hogy nyugaton nagyobb részt inkább a szolgáltatás irányába mozdulnak, és nem szúrnak ki az állampolgárral, ha ez nem különösebben indokolt.

Magyarországon ez nem így működik. Itt a hivatal általában azt nézi, hogy miért vállalna ő extra kockázatot, extra melót ugyanazért a fizetésért a hó végén. Ugyanannyit keres akkor is, hogyha azt mondja, „vidd a francba innen ezt az elektromos izédet”, mintha nekiállna vele foglalkozni, de sokkal kevesebb munkával és felelősséggel. Nyilván nincs így jól szerintem, de kétségtelen, hogy ennél nagyobb, tömegek szélesebb körét érintő kihívások is vannak, amik sürgősebbek.

Ettől még nagyon szeretném, hogyha az átépítésekkel kapcsolatban nyitottabb és megengedőbb lenne a magyar közigazgatás. Én a mi elektromosított Porschénkat közelébe se vittem az illetékes hatóságnak, mert engem ez a fele nem érdekel.

Én autót kitalálni szeretek, csinálni szeretek, szeretek szívni vele és még lerohadni is, de hivatalba járkálni és papírokat állítani elő már egy másik hobbi, ami nekem nincs.

Grétáról szent meggyőződésem, hogy egy rohadt jó műszaki színvonalon megcsinált autó, ami ráadásul csomó automotive grade komponensből van összerakva. A DTI inverterei vannak autókban és hajókban is, az összes elképzelhető minősítéssel. A motorjával konkrétan repülőgépek repülnek. Az akkumulátormoduljai egy az egyben egy i3-as BMW-ből származnak, amik köré az AVL-nek, az egyik vezető autóipari beszállítónak a mérnöke tervezte az akkumulátorcsomagot. Ezeknél feljebb nincs. Nincs az a hatóságnál ülő illetékes, akitől elvárható lenne, hogy ezeknél az embereknél jobban értsen ahhoz, hogyan kell valamit megcsinálni jóra.

Tudomásul kell venni, hogy nálunk ez nem fér bele. Biztos az lesz, hogy amikor nem 5–6 átépítésről beszélhetünk, hanem több tucatról vagy sok százról, és már a környező országokban tök normális lesz, hogy senki oda sem pillant, akkor valahogy elérkezik egyszer ide is.

Vagy választjuk azt a „B” megoldást – ami egyébként szerintem a valószínűbb, hogy papíron kiviszik ezeket az autókat más, megengedőbb környezetbe, ott forgalomba helyezik, majd visszahonosítják őket. Ez egy szánalmas és rossz gyakorlat, de ezt az utat lehet járni. Nyilván a magyar hatóság annyit nyer vele, hogy senkinek nem kell aggódnia azon, hogy majd az ő felelőssége lesz-e, hogyha például az én szar villany Porschém miatt leég egy parkolóház. Ő nem pecsételte le, hogy szerinte ez így jó, hanem ezt már Németországban valaki megcsinálta.

Apropó Németország és apropó akkumulátor… Miért van az, hogy a környezetvédő aktivisták támogatják az elektromos autókat, míg az akkumulátorgyárakat, vagy május 10-én a Berlin közelében található Tesla-gyár bővítését [erről például a The Guardian is beszámolt] ellenzik?

Amit most ekörül lehet látni Németországban, annak semmi köze nincs semmilyen környezetvédelemhez, azok az illetők simán idióták. Az információhiányról van ott szó és a haragról. Utálják a Teslát, utálják Muskot, mivel ő egy jobboldali, gyanús, gazdag ember. A nagyvállalkozó Magyarországon (és a szélsőbalon) eleve egy szinonima a bűnözőre. Amerikában és egyébként Németországban ezt a legtöbben azért nem így gondolják.

Kitalálták ezt a kiváló fogalmat, a zöld gyarmatosítást (green colonialism), mintha az lenne, hogy a környezetvédelmi értékek álcája alatt valójában ugyanolyan gyarmatosítás zajlik, mint régen, amikor a szegény indiánokat kiűzték. Az egész egy szörnyű, ostoba sületlenség. Ráadásul úgy fúrják nemcsak a Teslát, hanem a villanyautózás ügyét is, hogy közben látványosan nincs elképzelésük arról, hogy működik valójában a világ.

Tehát, ha a tüntető azt mondja mély átéléssel, hogy az elektromos autózás csak egy másik rossz válasz, mert a jó válasz igazából az, hogyha gyalogolunk vagy tömegközlekedünk (főleg kötött pályán), abban igaza van. De azt kell megvizsgálni, hogy mihez képest. A Teslát az ember nem a villamos meg a bicikli helyett vásárolja, pláne nem a gyalog járás helyett, hanem az ugyanolyan, ugyanannyiba kerülő, ugyanazt a szolgáltatást kínáló belsőégésű motor helyett, és annál háromszor környezetkímélőbb megoldás.

Igaz-e az, hogy még környezetkímélőbb megoldás az embernek otthon maradni és eleve nem menni sehova, vagy maximum gyalog? Tök igaz, de nem azt nézzük. Nem azt kell vizsgálni, hogy még a Teslánál is környezetbarátabb dolog-e kizárólag salátát fogyasztani, amit otthon termelünk a saját kertünkben. De ha azt nézzük, hogy egy egyébként sokszorosan környezetbarátabb megoldás-e Model 3-mal közlekedni mondjuk a 3-as BMW helyett, a válasz arra egyértelmű igen, amit nem a Tesla és nem Elon Musk mond, meg nem a környezetvédők vagy ellenzők mondják, hanem a fizika vagy a kémia könyv.

Tényleg, aki becsülettel elvégezte a középiskolát legalább, és ott megvannak neki körülbelül az alapfogalmak, így éri a kilowattórát meg a litert benzinben, akkor annak ezt többet nem kell elmagyarázni.

Az van, hogy az elektrifikáció az elektromos áram termelésével, az akkumulátorokhoz szükséges ércek kibányászásával és finomításával, az újrahasznosítással, mindennel együtt végigszámolva is tényleg harmadakkora környezeti terhelést jelent ahhoz képest, mintha kibányásznák ugyanúgy a föld alól a kőolajat, azt utaztatnánk hatezer kilométeren keresztül, finomítanánk nagyon sok veszteséggel, energiafelhasználással, majd ezt szállítanánk el nagy tartálykocsikban benzinkutakhoz, hogy onnan 40 vagy 60 literjével elégessük a picsába és ott legyen a levegőben.

Engem is elővesznek még emberek ilyen módon, hogy „Azt tudod ám egyébként, hogy 450 kiló egy akkumulátorcsomag egy autóban” – tényleg? Az nagyon durva. És azt tudod, hogy egy átlag magyar autó 16 éves, és annyi idő alatt mentek vele 265 ezer kilométert, és azalatt egy tartálykocsinyi, 18 tonna benzin égett el belőle? És a 18 tonna több vagy kevesebb, mint az a 450 kiló? És az a 450 kiló fém az aksiban, az ott maradt, nem égett el a légkörben, hanem ott van az autóban most is.

Simán újra aksit lehet belőle csinálni, egyre jobbat. Ezeket mind végig tudja számolni bárki saját kútfőből is. Tudod, hány autó van ma Magyarországon? 4,2 millió. Tehát van 4,2 millió autó, ami már darabonként egy komplett rohadt tartálykocsinyi benzint elégetett.

Ez az egész álszent kifogáskeresés az elektrifikáció ellen ténylegesen ökörség, csak azért kapálózik a legtöbb ember a villany ellen, mert új. Az ember úgy működik, hogy ami új, az gyanús, amit ráadásul felülről nyomnak, az pláne gyanús. Ezzel kapcsolatosan az embereknek olyan értelemben jellemzően igazuk van, hogy amit felülről nyomnak, az végül sokszor rossznak bizonyul.

De ez most nem az az eset. Lehet szarozni a villanyautókat, mert nincs teljesen kész az infrastruktúra, mert nem elég nagy a hatótáv, mert drága, mert amikor hideg van és autópályán messze mész, menet közben nehezebb és lassúbb feltölteni, mint egy benzinest. De hogy összességében sokkal jobb lesz-e a világnak, vagy nem, azon nem lehet vitatkozni ép ésszel. Az nem kérdés. Az a kérdés, mikor lesz elég jó a felhasználói élménye. Az majd kiforogja magát.

Az elektromos motorok mellett tesztelnek alternatív anyagokat is. Ennek példájára az Alpine május 10-én mutatott be egy tanulmány-versenyautót, ami hidrogénnel működik. Milyen módon jelenthetnének ezek konkurenciát az elektromos autóknak?

Röviden: sehogy. A hidrogént kétféleképpen használják autóhajtásra. Az egyik a tüzelőanyag-cella, az a hidrogénes autó valójában elektromos. A tüzelőanyag-cellában a hidrogénből elektromos áramot készítünk, ami egy pufferakkumulátoron keresztül egy villanymotort hajt. Ebben a villanyautóban a nagy aksi helyett kicsi aksi van és hidrogéntartályok.

Az egész ezer ponton hülyeség, a hidrogéntartályokat elhelyezni macerásabb és nehezebb. 700 baron van bennük a hidrogén, ezért vastag kompozitfalú hengeres tartályok, amikből nem lehet tepsit csinálni és berakni egy autó hasa alá, mint egy aksit. Az energiamérlege katasztrofális, tehát négyszer annyi primer energiából lehet megcsinálni ugyanazt a végül hasznos mozgási energiát. Az egész egy bonyolult, költséges faszság, és amúgy sincs elérhető áron és mennyiségben hidrogén, nem lesz belőle az autózásban semmi, soha.

Ami a hidrogénnek a belsőégésű motoros autókban történő elégetését jelenti, az még ennél is nagyobb baromság, hiszen még több hidrogén kell hozzá és fajlagosan még szarabbul hasznosul. Aki látott ilyen versenyautót, mondjuk a Toyotának az ilyenjeit (Az Alpine Alpenglow HY4 is pontosan ilyen – a szerk.), és addig tekerte a YouTube-ot, ameddig megtalálta azt a nagyon kevés kockát, amikor látszik, hogy ott van nyitva az ajtó, és mögötte szügyig van rakva tartályokkal. Tehát az van, hogy van az első ülés, ott ül Akio Toyoda, és mögötte annak a szerencsétlen Toyotának minden köbcentimétere tele van hidrogéntartályokkal, hogy öt kört tudjon vele menni.

Az egész reménytelen hülyeség. Annyi haszna van, hogy működik vele egy belsőégésű motor, ha nagyon muszáj. Olyan hangja van, amilyet szeretünk, szóval, ha valaki a motorsportban szeretné használni, és már valahogy nem lehetne sehogy máshogy motort táplálni, csak így, akkor végül is meg tudjuk vele hajtani a belső égésű motoros autókat úgy, hogy nem kell hozzá a föld alól kiszedett szénhidrogénből elégetni semmit. Tisztábbnak tisztább tud lenni, csak kereskedelmileg és logikailag életképtelen.

Ez nem azt jelenti, hogy semmilyen hidrogénből nem lesz semmi soha, mert vannak olyan jellegű felhasználásai, amik értelmesek, különösen onnantól kezdve, hogy ha a megújuló áram majd praktikusan ingyen keletkezik, mert annyira olcsó megújulókat telepíteni, elsősorban napelemeket, hogy már az energiamérleg majd nem számít többé. Oké, hogy négyszer annyi energia kell hidrogénből, mintha az áramot eleve rögtön aksiba töltöttük volna, de mindegy, mert a négyszer annyi is, ha nulla forintba kerül, négyszer nulla forint is ugyanúgy nulla, mint az egyszer nulla.

Ezen az alapon hosszú távú áramtárolásnál, vagy nagyon nagy járművek hajtásánál, mondjuk hajózási léptékben lehet, hogy lesz értelme, de utóbbinál is úgy tűnik, hogy nem a hidrogént, hanem inkább más hidrogénszármazékot fognak a helyettesítésére alkalmazni, leginkább ammóniát, amivel a menet közbeni szívás sokkal kevesebb. Nincs az vele, mint a hidrogénnel, amit ha nem hűtesz le és nem nyomod össze iszonyatosan, akkor eltűnik a pokolba.