A Magyar Tudomány Akadémia közzétett egy nyolcpontos állásfoglalást arról, hogy milyen körülmények között lehet mindenki számára kielégítő feltételekkel üzemeltetni a meglévő és a tervezett akkumulátorgyárakat.
Az elmúlt hónapokban számos kritika érte mind az akkugyárakkal kapcsolatos fejlesztések tervezett volumenét és ütemét, mind pedig azok módját, ami sokakban kétségeket és aggodalmakat ébresztett. Az elsősorban elektromos járművek előállításához szükséges akkumulátorok gyártásának hazai helyzetét nem elegendő egy-egy meghatározott nézőpont szempontjából, elszigetelten nézni, ezért most kiadott az MTA egy állásfoglalást, hogy mindenki tisztábban láthasson.
Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága szerint a témát annak teljes komplexitásában, a fenntartható fejlődés elveinek a figyelembevételével és a fenntarthatóság valamennyi aspektusára és azok összefüggéseire tekintettel kell vizsgálni. Először is tény, hogy az akkumulátorok gyártási technológiája számos környezeti és egészségügyi kockázattal járhat, ám sem hazánkban, sem pedig külföldön nem állnak rendelkezésre széles körű és ellenőrizhető adatok a termelés környezeti és egészségügyi hatásairól. Így az elővigyázatosság elvére tekintettel az MTA kiemelten fontosnak tartja a gyárak monitoring- és vészhelyzeti terveinek nyilvánosságra hozatalát, azok szakmai és társadalmi ellenőrzésének lehetőségét.
Ilyen horderejű ügyben az üzleti titok fogalmának sem jogi, sem társadalmi szempontból nincs helye. Az ellenőrzéseket közös gyártói, kormányzati, tudományos-műszaki és civil programban kell megvalósítani alkalmanként akár előre be nem jelentett módon. Az esetlegesen szükségessé váló szankcióknak összhangban kell lenniük a potenciális károk mértékével, és az üzemek tulajdonosainak generált bevételekkel annak érdekében, hogy azok valódi visszatartó erővel bírjanak.
Gazdasági szempontból vizsgálva megfontolandó, hogy a tervezett beruházások esetében a várható előnyök mellett mekkora hátrányok jelentkezhetnek, épp ezért lenne szükséges nyilvánosságra hozni azokat a számításokat, amelyek alapján a kormány hosszú távon és fenntarthatóan remél jelentős társadalmi hasznot ezektől a beruházásoktól.
Az MTA-nál indokoltnak látják a betelepülő vállalatok megfelelő anyagi szerepvállalását a működésükhöz szükséges energetikai és infrastrukturális fejlesztések finanszírozásában, tehát lényegében az ilyen létesítmények csak akkor kapjanak működési engedélyt, ha készek részt venni az ellátásukhoz szükséges mindenféle energiatermelési és szállítási beruházásokban.
Társadalmi oldalát nézve fontos az alkalmazott munkaerő kérdésköre. Megfelelő hazai szakemberek hiányában a betelepülő üzemek ugyanis várhatóan külföldi vendégmunkásokat foglalkoztatnának, ami nem a hazai jólét érdekeit szolgálja. Ezen felül kérdéses, hogy az érintett vállalatok idővel hazánkba telepítik-e majd a kutatás-fejlesztési tevékenységeiket is vagy csak a feldolgozóüzemeket.
A Magyar Tudományos Akadémia szerint szükséges lenne az akkumulátorgyártás felfuttatására építő gazdasági stratégiával kapcsolatos valamennyi érv és ellenérv megjelenítése, vitába vonása és a kialakult aggodalmak érdemi cáfolata. Ezen egyeztetéseket igyekszik az MTA minél előbb összehozni, hogy ne akkor történjenek lépések, amikor már késő megfelelően reagálni.
Az Akadémia munkatársai az alábbi összefoglalást teszik a nyilvánosság felé, amely alapján szerintük mindenki számára kielégítő körülmények között lehetne akkugyárakkal kapcsolatos beruházásokat véghez vinni:
- A fenntartható fejlődés elveivel ellentétben a már megvalósult, illetve megvalósítás alatt álló fejlesztéseket nem előzte meg széles körű társadalmi tájékoztatás és egyeztetés, ezért szükséges az akkumulátorgyártás felfuttatására építő gazdasági stratégiával kapcsolatos valamennyi érv és ellenérv megjelenítése, vitába vonása és az aggodalmak érdemi kezelése.
- Szükséges nyilvánosságra hozni azokat a számításokat, amelyek alapján a kormány hosszú távon és fenntarthatóan jelentős társadalmi hasznot remél a beruházásoktól.
- Kiemelten fontos, hogy nyilvánosságra kell hozni a gyárak monitoring- és haváriaterveit, és meg kell teremteni a szakmai és társadalmi ellenőrzés lehetőségét.
- Meg kell erősíteni, illetve ki kell egészíteni a környezeti és társadalmi kockázatok felmérésre, értékelésére és kezelésére alkalmas intézményrendszert. Szorosabbá kell tenni a különböző szakpolitikák közötti együttműködést a beruházásokkal kapcsolatos döntéshozatal során.
- Az esetlegesen szükségessé váló hatósági szankciókat összhangba kell hozni a potenciális károk mértékével és az üzemek által a tulajdonosaik számára generált bevételekkel.
- Részletesen vizsgálni kell a gyártó üzemek erőforrás-felhasználásának, nevezetesen az energia- és vízhasználat mértékének a kérdését, és az egyéb helyi igények várható alakulásának figyelembevételével részletes terveket kell kidolgozni a következő évtizedekre. Indokoltnak látjuk, hogy a betelepülő vállalatok vállaljanak jelentős anyagi szerepet a működésükhöz szükséges energetikai és infrastrukturális fejlesztések finanszírozásában.
- Vizsgálni és megnyugtatóan rendezni kell a kiterjesztett gyártói felelősség tényleges érvényesülésének mikéntjével kapcsolatos kérdéseket.
- Biztosítani kell, hogy a fejlesztések minél inkább hozzájáruljanak a tudásalapú tárasadalom hazai megteremtéséhez és az innovációhoz, és elő kell segíteni, hogy a hazai vállalkozói szféra (különösen a kkv-k) is be tudjanak kapcsolódni a tervezett tevékenységekbe.
