A gyermekek élete kétszer értékesebb, mint a felnőtteké?

Baby on board

Biztosan láttál már "Baby on board" matricát már autók hátulján, esetleg ennek egy továbbfejlesztett változatát, amelyen név szerint fel vannak tüntetve az autóban utazó gyermekek nevei is. Engem mindig elgondolkodtat, hogy milyen célból tesz ki valaki egy ilyen matricát az autójára?

Feltételezem, hogy az a gondolatsor húzódik e tett mögött, hogy talán jobban vigyáznak arra az autóra, amelyikben gyermek utazik, lévén, hogy a gyermekek cukik, ártatlanok, olyan keveset éltek még, hadd tapasztalják meg az élet szépségeit, hadd legyenek ők is felnőttek. Ez alapvetően egy feltétlenül támogatandó eszme, de van néhány aggály azon túl, hogy a matricát valószínűleg pont azok pillanthatják meg, akik valamilyen mértékben ésszerű sebességgel közelítik meg az előttük haladó járművet, és azok pont nem, akik mondjuk 130-cal cikáznak a körúton...

Visszafogodt nyugodtsággal, de meg merem megkérdezni, hogy melyik emberi élet az értékesebb? Egy 42 éves orvosé, aki képes tudásának birtokában emberek tucatjait, százait megmenteni évente, vagy egy egyéves gyermeké, aki lényegében azon túl, hogy eszik, iszik, szüleinek örömet okoz (a szomszédoknak esetleg már kevésbé), vajmi keveset tud hozzátenni a társadalom fejlődéséhez? Az önvezető autók kapcsán éppen az ilyen kérdések okoznak némi fejtörést, hasonló helyzetekről akár te is elmondhatod a véleményed egy minialkalmazás segítségével.

Visszatérve az eredeti témára: amíg az öregedés ellenszérumát és a halhatatlanság módját fel nem találja az ember, tiszta sor, hogy gyermekek nélkül kihal az emberiség, ezzel vitatkozni kár is volna. De ki az az emberi lény, aki alkalmasnak, jogosnak érzi magát, hogy döntsön egy olyan kérdésben, mint hogy egy gyermek vagy egy orvos élete a fontosabb? Lehet-e bármilyen módon összehasonlítani egy busszsofőr és egy kisgyermek életét? Csak képzeld el azt a helyzetet, hogy az amúgy tömegközlekedést választó emberek az M7-esen tömegével indulnak hátizsákjukkal útnak Budapestről a Balaton irányába, mert nincsen aki buszt vezessen, te pedig a hömpölygő tömeg miatt 4 km/órás sebességgel tudsz csak araszolni kedvelt személygépjárműveddel. Máris milyen értékes lesz egy busszsofőr élete, nemde?

Ausztriában már tudják, kinek az élete értékesebb?

Úgy tűnik nem kell túl messzire menni ahhoz, hogy megtaláljuk azokat a személyeket, akik bizony elég intelligenciával felvértezettnek érzik magukat ahhoz, hogy döntsenek emberéletek értékessége között. Az ORFK baleset-megelőzzésel kapcsolatos honlapján megjelent cikk szerint azt tervezik Magyarország nyugati határán túl, hogy kétszeres pénzbírsággal sújtsák azokat, akik gyermekkorú sérelmére követnek el közlekedési balesetet. Ha elfogadják a javaslatot, akkor az, aki egy 0-14 éves személy sérülését okozza, mint sofőr, kétszer annyit fizethet, és a büntetőpontokat is duplán kapja. Ezt a javaslatot terjesztette elő a Közlekedésbiztonsági Kuratórium (Kuratorium für Verkehrssicherheit), a kormányzat azonban még nem foglalt állást a témában.

Mielőtt bárki is félreértene, teljes mértékig támogatom, hogy a gyermekeket óvni és védeni kell. A kisebbek talán nem tudják felmérni, hogy egy közelgő autó előtt biztonsággal átérhetnek-e vagy sem, és fizikális adottságaik miatt más egyéb rájuk leselkedő veszélyt sem észlelhetnek például a közutakon való átkeléskor. Optimális esetben persze vannak egy gyermeknek szülei vagy nevelői, akik elmagyarázzák a lurkóknak, hogyan érdemes közlekedniük, ha egyedül járnának-kelnének az utcákon. Nekem annak idején vázolták, hogy célszerű körülnéznem, ha lelépek a zebráról, különben könnyen megeshet, hogy körbeforog a fejem, és jojózni fog a szemem, ha egy autó meglegyinti a buksimat, de akár fájdalmasabb következményekkel is járhat egy ilyen incidens.

Én azt tapasztalom, hogy ez az információ vagy nem kerül átadásra manapság, vagy nem kerül befogadásra, de mindenképp van valamilyen kommunikációs zűr. Máskülönben nem történne meg, hogy gyermekek tömegei lehajtott fejjel, telefonjukat nyomkodva kelnének át a zebrán, annak általuk tetszőlegesen meghosszabbított vonalában. Persze ez a fajta viselkedés nem csak gyermekek körében népszerű. Ez ellen még úgy ahogy lehet védekezni, ha az ember betartja az előírt sebességhatárokat, egy fokkal kacifántosabb a helyzet, ha egy biciklijéről le nem szálló vagy egy tetszőlegesen keresztbe átaszaldgáló emberrel van dolga a kedves autóvezetőnek.

Az ORFK-n megjelenő írás szerint mindenképpen példaértékű ez a kezdeményezés. Itt hivatkoznak arra, hogy átlagosan 8 gyermek hal meg közúti baleset okán Ausztriában a 2013 és 2018 között terjedő időszak átlagait figyelembe véve, továbbá 300 gyermek szenved különböző súlyosságú sérléseket. Ez a statisztika számomra azonban semmitmondó, mivel nem vetik össze, hogy hány egészségügyi dolgozó halálozik el ugyanezen okból, hova tovább a korábban emlegetett busszofőrökre sem térnek ki.

Nem elbagatelizálni szeretném a gyermekek védelmét érintő intézkedéseket, csupán elmorfondíroztam azon, hogy mi az oka annak, hogy a társadalom értékes, hasznos tudással rendelkező tagjait, akik a minennapi életet segítik, miért nem találják az osztrákok olyannyira értékesnek, mint a gyermekekét.

Extra sebességkorlátozás gyermekek közelében

A kuratórium továbbá felvetette, hogy 30 km/órában kell maximalizálni a legnagyobb megengedett sebességet óvodák és iskolák közelében, meg úgy egyáltalán bárhol, ahol gyermekek felbukkanására kell számítani. Ez így magyar viszonylatban talán nehezen értelmezhető, hiszen itt abban az idősávban, amikor az ember autózni szeretne/kénytelen, egy megyeszékhely méretű városban olyan kellemes forgalmi dugók tudnak kialakulni, hogy fizikai képtelenség nem hogy ennél nagyobb, de akár ezt megközelítő sebességgel tartósan haladni.

Neked mi a véleményed a gyermekek e módon történő védelméről? Valóban megfelelő módszer tudatosítani az autósokban, hogy a gyermekek élete kétszer értékesebb, vagy netán felül kellene vizsgálni, hogy ki kaphat jogosítványt és ki nem? Írd meg a gondolataid kommentben, még akkor is, ha nem értesz velem egyet!