Íme a 9 legizgalmasabb hátsókerék-kormányzásos autó

Szabó Balázs újságíró
Közzétéve:
2020-09-20, 10:40

Ezek a legnépszerűbb modellek azok közül, amelyek mind a négy kereküket képesek kormányozni.

Az aktív hátsókerék-kormányzást a ‘80-as években vezették be, amely elsőként a japán modellekben debütált. Előnyeire korábban már felhívta a figyelmet az amerikai Road&Truck magazin, ezek után pedig egy Honda Prelude 2.0Si meg is vert egy szlalompályán olyan márkák autóit, mint a Chevrolet, a Ferrari vagy a Porsche. Mára pedig olyan modellekben kezdték el kvázi újra alkalmazni, amelyek nagyok, gyorsak vagy esetleg nehezek.

Most nézzünk egy olyan listát, amelyben vannak olyan autók is, amik a korszak elején újítottak be ezzel a rendszerrel, de vannak egészen új modellek is, amelyek esetén nagyon sokat használ ez a rendszer. Ennek lényege a legtöbb konstrukciónál az, hogy alacsonyabb sebességnél (30-40 km/óra) a hátsó kerekeket az elsőkkel ellentétes irányba fordítja el a rendszer alig néhány fokkal a jobb manőverezhetőség érdekében, míg az említett sebességhatár felett az első kerekekkel azonos irányba fordulnak a hátsók, ezzel növelve a kanyarsebességet és stabilitást.

BMW 850 CSi

1989-ben kezdték el gyártani a német márka első olyan modelljét, amely tartalmazta a hátsókerék-kormányzást is. Ez az autó egy jellegzetes darabja a BMW-nek, ami egy 5,6 literes, V12-es motort kapott 380 lóerővel. Jellegzetessége, hogy a formáját CAD programokkal optimalizálták a szélcsatornában. Nincs B-oszlopa sem ablakkerete, amihez további érdekesség, hogy van rajta bukólámpa is.

Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.

Honda Prelude

A Prelude volt az első olyan gépjármű a Hondánál, amelybe beépítették a hátsókerék-kormányzást. A hátsó kereket ellentétes irányba is tudta 5,33°-kal forgatni, ami által a Honda csupán 10 méteres fordulókörrel rendelkezett. Azonban ez egy költséges rendszer volt, ami ha megsérült, akkor nem volt olcsó mulatság a javítása.

Honda Prelude egy kanyarban elölről

Lamborghini Urus

A Lamborghini már a frissített Aventador S-nél is bevetette az összkerék-kormányzás rendszerét, amit most átültettek az SUV modelljükbe, az Urusba. A rendszer alkalmazása nagyon fontos volt az olasz márka szempontjából, hiszen ezáltal tud elképesztően jól kanyarodni mind a lassú, mind a gyors kanyarokban. 650 lóerő, ami a négykerék-kormányzással és a legrugós futóművel olyan stabil tud maradni nagyobb sebesség mellett is, mint egy sportautó.

Lamborghini Urus egy városi úton oldalról

Mitsubishi 3000 GT

A maga idejében ez az autó nagyon is modernnek számított. Rendelkezik aktív aerodinamikai elemekkel, összkerékhajtással, turbófeltöltővel és természetesen a négykerék-kormányzás rendszerével. Akárcsak a Mazda esetén, itt is az volt a cél az európai piacokon, hogy a márka feljebb pozícionálja önmagát. Ez csak részben sikerült annak ellenére, hogy a kocsit egy közel 300 lóerős motor hajtotta, és sportkocsikat megszégyenítő gyorsulást produkált.

Mitsubishi 3000 GT országúton féloldalról

Ford F-150 Platinum ZF

Amikor az autó hossza 5,8 méter, a fordulókör pedig közel 14 méteres, néha elgondolkodik az ember egy-két kanyar bevételének sikerességén. Ilyenkor hatalmas segítséget tud nyújtani az összkerék-kormányzás. Amerika legnagyobb eladási számokkal rendelkező pickupja évekkel ezelőtt bevetette a megoldást, és azóta is előszeretettel használja. Nem is csoda, elég csak ránézni az autóra.

Ford F-150 Platinum ZF a lemenő nap fényében féloldalról

Porsche 911 GT3

Az első olyan modell, amibe belekerült a négykerék-kormányzás, az a 918 Spyder volt. A sort a német márka esetén a 911 GT3 folytatta. A Porsche ebbe a modellbe szívómotort tett, ami ráadásul egy 4,0 literes, 520 lóerős erőforrás. Az brit Autocar magazin szerint, ha a német márka nem mondja el, hogy ez a négykerék-kormányrendszer benne van az autóban, akkor szinte észre sem lehetett volna venni.

Porsche 911 GT3 országúti kanyarban féloldalról

Ferrari F12TDF

Ezt az olasz modellt egy 780 lóerős, V12-es motorral szerelte a Ferrari, amit valahogy stabilizálni kellett a kanyarokban. A négykerék-kormányzás rendszere pedig kézenfekvő megoldás erre. A ZF-től érkező megoldás mindössze 5 kilót adott az autó súlyához. Olyannyira bevált, hogy tovább vitték a GTC4Lusso és a 812 Superfast modellekre is.

Ferrari F12TDF egy úton hátulról, féloldalról

Renault Megane RS

A negyedik generációs Megane RS 280 lóerős motorral volt szerelve a facelift előtt. A futómű pedig a négykerék-kormányzás egyik legújabb generációját kapta, melynek neve: 4Control. Ennek lényege, hogy 60 km/h alatt a hátsó kerekek 2,7 fokos szöget fordulnak az elsőkkel ellentétes irányba, amivel könnyebben kanyarodik az autó. 60 felett pedig az elsővel megegyező irányba fordul maximum egy fokot, ami pedig a stabilitást növeli a gyors kanyarokban.

Renault Megane RS vidéki utakon elölről

Nissan 300 ZX

A japán cég hasonlóan a Mazdához és a Mitsubishihez, megpróbált a ’90-es évek elején betörni az európai autópiacra. Ők is az aktív négykerék-kormányzással tették különlegessé a modelljüket. A többi két márkához mérten, nekik valamivel sikeresebb volt ez a kísérlet, így a Z-széria még kapott két utódot a 350Z és a 370Z modellekkel.

Nissan 300 ZX egy úton féloldalról

Amennyiben érdekel a 350Z modell, less bele ebbe a bemutatóba. Ha a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.

Kapcsolódó írások

Heti autós képgyűjtemény
2017. február 09.
Blogunkon új, könnyed heti rovat indul szórakoztató és informatív képekkel, kötetlen témákban. Érdekességek, humor, motorsport, fotográfia, egyszóval bármi, ami autó.
2018. december 29.
1978-ban a Lamborghini, BMW és az ItalDesign közösen megalkották a valaha volt egyik legjobb BMW-t, az M1-t. 1978 és ’81 között a versenypályákon hódított, ma a gyűjtők nélkülözhetetlen darabja.

További hírek