A szürke-szomorkás téli-kora tavaszi égre tekintve gondolatban rögtön más tájakra kalandozol, ahol süt a nap, illatoznak a virágok és langyos az idő. Mondjuk Szicíliába. A csodás sziget bejárásához a Fiat 500C-nél nem is találhatsz alkalmasabb autót.
Szicíliai utazásunk során mindenképp egy autentikus autót szerettünk volna használni, így esett a kölcsönzőnél a választás az olasz autóipar örök klasszikusára, a Fiat 500-asra. Sajnos nem a 20. század olasz életérzésének egyik elsőszámú szimbólumára, az 1957 és 1975 között gyártott Cinquecentóra, csak az utódjára, a modern köntösbe bújtatott, ám elődje hangulatát nem csak nyomokban tartalmazó új 500-asra. Annak is a facelift előtti, 2009 és 2016 között gyártott kabrió változatára, egy 2015-ös 500C-re. Ez egyben nagyszerű alkalmat kínált arra is, hogy kiderüljön, hogyan öregszik egy közel négyéves autó az ideiglenes használók kíméletlen cipőtalpa és a forró dél-olasz nap alatt.

Fiat 500C - kívülről elolvadsz tőle
Azt a legelején le kell szögezni, hogy annyira minősül kabriózásnak az 500C-vel autózni, mint amennyire fürdőruhában nudista strandra menni: részleteiben nagyjából stimmel, de mivel nem veszel le mindent, pont a lényege veszik el. Gyakorló MX-5 tulajdonosként ismerem, hogy milyen, amikor a szél és a napsütés intenzívvé fokozza az utazás élményét, és bizony a kis Fiatban mindez sajnos sokkal sterilebb, köszönhetően a fix tetőkeretnek. A kis vászontető csak a kereten belül, gombnyomásra csukódik le elektronikusan, három fokozatban, teljesen lehajtott állapotban teljesen eltakarva a hátrafelé kilátást. De hát szép dolog a hagyománytisztelet, így volt ez az eredeti 500C-ben is, miért is változtattak volna rajta. A füleskosárszerű kialakítás nyilván hozzájárul a kasztni merevségének megőrzéséhez, és egy esetleges borulás esetén sem bánkódsz majd miatta.

Emellett az egész megjelenése még mindig valahogy annyira fantasztikusan aranyos, hogy nem tudod elkerülni, hogy az első pillantásra beleszeress. A forma örök, nem látszik rajta a lemeztetős verzió 2007-es bevezetése óta eltelt 12 év. Hátradobott tetővel meg sokat nő a vagányságfaktor is. Persze aki igazi menő ötszázas akar lenni, az járjon Abarth 500-zal.

Fiat 500C - vidám belső
Az autó belseje részben hozza a retróautóktól elvárt bohémságot: a külső fényezéssel megegyező színű, a csillogó műszerfal, a viccesen kerek fejtámlák és az óriási óracsoport tényleg feldobja a hangulatot. A kis átmérőjű, vastag kormányt kellemesen meg lehet markolni, de túl nagy erőkifejtésre a városi lavírozásnál nincs szükség: a női izomerőre és ropikarú Luigikre hangolt szervónak köszönhetően szó szerint egy ujjal körbetekerhető.
A helykínálat két személynek elég, sőt, kényelmes, de a hátsó lábtér szinte teljes hiánya miatt hátra csak kisgyerekek férnek be, felnőttekkel még rövid távon se szúrj ki azzal, hogy hátul fuvarozod őket. A csomagtér az 500C-ben is pont olyan kicsi, mint a sima 500-ban: 185 liter, csak éppen rosszabbul pakolható. Az apró csomagtérajtó szűk résén keresztül feltáruló kis üregbe azért egy-két szerényebb méretű táskát bele lehet szuszakolni. Az autóbelső összeszerelési minősége hagy kívánnivalót maga után: a tesztelt példányban a résnyire lehúzott oldalablakok zavaróan rezegtek, a kemény, nem túl minőségi műanyagok hangosan percegtek, nyiszogtak.

Igazi olasz autó lévén elektronikus anomáliákkal már bőven találkoztunk a négyéves példánynál. Pár nap használat alatt két izzó is kiégett – ez persze lehet puszta balszerencse is. Az sem a gyártó sara, hogy az utólagosan beépített immobilizer a legváratlanabb pillanatokban, meglepetésszerűen ránk ripakodott olaszul, és elvette a gyújtást. Ezt a kellemetlen élményt fokozta a Dualogic névre keresztelt robotizált váltó, ami automata módban eredeti funkcióját, a fokozatok közötti váltást sajnos csak kis hatékonysággal végezte. Sokszor egyszerűen nem váltott fel, csak bőgött, és várta a kézi rásegítést. A városi dugókat talán még így is kényelmesebbé teszi, de sokkal jobb lehet egy kéziváltós verzió. Az autóban esténként már jól esett volna egy kis fűtés, de a digitális klíma kizárólag akkor kezdett el meleget lehelni, amikor 27 fokra, vagy annál melegebbre állítottam. De akkor aztán megérkezett a szaharai időjárás az apró utastérbe.

A hátrahúzható vászontető viszont különleges hangulatot ad a belsőnek: három fokozatban ereszthető le, az elsőben tetőablaknyi nyílást fed fel, a másodikban teljes hosszában lehúzódik, de a hátsó ablakot magában foglaló szakasz még a helyén marad, a legutolsóban a csomagtartóig hátraereszkedik. Ha nem is kabrió, de nagy élmény, amikor a nap besüt az utastérbe, a napfényre éhes utasok fejére.
Fiat 500C - hogy megy?
A tesztelt Fiat 500C-t a kínálat egyik legszerényebbje, egy nyolcszelepes, 1.2-es szívó benzines motor hajtja, 69 lóerővel. A ménes egy része azonban szégyenlősen az istállóban maradhatott, mert még pörgetve, a légkondicionálót kikapcsolva is rettentően gyengének tűnt az ötszázas. A városban még hagyján, de kiérve az autóútra egy lomha teherautó előzése is hosszas nekidurálás után, rendesen kiforgatva is életveszélyes mutatványnak tűnt, amit nem szívesen ismételtem meg. A rossz tapasztalatok után inkább az amúgy is egyre divatosabb slow life keretei közé helyeztem az utazást, és többnyire lassan, az elhaladó táj megcsodálására időt hagyva csorogtunk a kátyús szicíliai utakon. Az autópályás tempót ugyan örökkévalóságnak tűnő idő alatt, de végül csak eléri, és onnantól kezdve akár tartja is. Érződik, hogy ez nem hazai terep a kis városi autó számára: érzésre a kényelmes utazósebessége inkább valamivel 130 km/óra alatt marad.
Ezt az autót sajnos robotizált váltóval adták, és ez tovább rontott a vezetés élvezeti értékén. Automata módban egyszerűen sokszor elfelejtett felkapcsolni a váltó, így ilyenkor át kellett venni az irányítást a fokozatválasztásban. Itt jött a meglepetés: vajon miért felfelé kell tolni a kart a visszaváltáshoz? És miért nem írja ki az autó, hogy melyik fokozatot használjuk éppen? Ha visszakattintjuk automata módba, hatalmas szünetekkel, bólogatva váltogat a szerkezet, és még a padlóig lenyomott gázpedálra sem reagál, vagy csak néhány másodperces gondokozás után vált vissza.

A futóműve ugyanakkor nagyon jól eltalált: kényelmes, de nem túl billegős, szépen elnyeli az úthibákat, és a szerpentineken lefelé is élvezetesen lehet kanyarogni vele. A gokartos érzést a kasztni négy sarkára kitolt kerekek erősítik, a kocsi ennek megfelelően kezes, fordulékony, a szűk olasz városi utcákra egyszerűen ideális.
Fiat 500C összegezve
A Fiat 500C majdnem tökéletes autó arra, amire kitalálták: városban jól lavírozható, kis helyre könnyen leparkolható, és eszméletlenül cuki. Leparkolás után háromszor visszafordulsz, hogy megcsodáld, mennyire szép. És nem csak te: a menőséget nők és férfiak szemének sóvárgó csillogásából is lemérheted, ahogy az autó után néznek. Lehajtott tetővel, a dél-olasz nap alatt, narancs- és leanderillatban krúzolva teljes a dolce vita, erre sosem kéne jobb autó. Vagy legfeljebb egy 500C kézi váltóval, erősebb motorral.

Fiat 500C 1.2 8V Dualogic (2015)
- Lökettérfogat: 1242 cm3
- Hengerek/szelepek hengerenként: 4/2
- Max. teljesítmény: 51 kW (69 LE) 5500/perc
- Max. forgatónyomaték: 102 Nm 3000/perc
- Hossz./szél./mag.: 3546/ 1627/ 1488 mm
- Tengelytáv: 2300 mm
- Saját tömeg/ Össztömeg: 900 kg / 1340 kg
- Csomagtér: 185 l
- Vegyes fogyasztás: 4,8 l /100 km
- Végsebesség: 160 km/h
- 0-100 km/h: 12,9 s