Még mindig az átlagos királya: Volkswagen Golf VIII Variant 1.5 eTSI 2021 - Teszt

Összességében semmi bajom nincsen a Golf sorozattal, kimondottan mégsem szeretem. De ez az én hülyeségem, én mindig az eltérőre vagy a különlegesre fokuszáltam, persze, hogy kimaradt a Golf. Talán az R32-esek vagy a régebbi Cross kivitelek tudják megmozgatni a fantáziámat, de ennyi.

Ahogy telik az idő lassan én is megkomolyodok, így a magam módján, de elkezdem értékelni az átlagos autókat. Így eshetett meg, hogy a Volkswagen Golf VIII-cal egy hét alatt bő 1200 kilométert utaztam, aminek a végén határozottan jelentettem ki: ez kéne! Nem az a fajta birtoklási vágy, mint mondjuk egy Mazda MX-5 esetében, ez inkább a racionális énem ritka, de büszke megjelenése.

Stílusos, modern, hagyománytisztelő

A kompakt formavilágot illetően talán már nincsenek akkora megfejtések, inkább a részletekkel lehet jót játszani, ahogy azt például a Citroen-DS páros is nagyon ügyesen teszi. A Golf ezen a téren a közepesre törekszik, de nem a rossz értelemben. Ahogy azt ma már megszokhattuk, kapunk két pár jellegzetes fényszórót es máris megvan az egyéni arculat. Persze nem mindegy közöttük az autó, de valljuk be, ma már innen felismerhetünk egy-egy modellt. Na meg ahogy egy ízléses LED-csíkkal összeérnek elöl a lámpatestek az megér egy külön - halk és fáradt - tapsot.

A kombi formája nekem különösen tetszik, sőt, ezután már inkább a kompaktot érzem esetlennek. Nincs akkora túlnyúlás, nem nő akkorát az autó csak azért mert kombi, pont még harmonikus és mindenekelőtt praktikus marad a forma. Nem lepődnék meg ha az átlag felhasználók jobban vennék majd a kombit, mint a kompaktokat.

Kicsit túlságosan is high-tech

Belül jóval izgalmasabb a történet, de ha valaki nem nyitott erre a modern tipi-tapis életvitelre, az inkább kerülje a típust. Ahogy anno az ID.4-ben is zavaróan elfogytak a fizikai gombok, a Golfból is elég sok hiányzott. A középkonzolon marad pár tényleges gomb, amik a vezetéshez kellenek, illetve azért még a kormányon is volt mit nyomogatni, de teljesen elvitte a showt a két nagy digitális panel a műszerfal tetején.

Ezekből az egyik az óracsoportot hivatott helyettesíteni, a másik a fedélzeti számítógépünk. Utóbbihoz középtájt kapunk három gyorshívó gombot a parkradarhoz a klímához és a vezetéstámogató asszisztensekhez – utóbbihoz nagyon helyesen! Nem tudom, ki, hogy van vele, de én speciel nem szeretem a sávtartó elektronikát, ezért sokszor az első belenyúlása után kikapcsolom. Az esélyt mindig megkapja, de amint idegesít már keresem is a gombját. Itt is kerestem egy darabig, míg rá nem jöttem, hogy nincs. Be kell lépni a parkasszisztens menübe, ahol rányomunk a kéken világító sávokra, aztán a beúszó ablakon egy kétszer két centis kockát billentve ki is kapcsolt. Ez a folyamat egészen pontosan 5 másodpercre veszi el a szemeinket az útról, ami közvetett módon egészségtelen is lehet.

Persze a táblában minden fontos funkciót megtalálunk egy kis matatás után, de biztos, ami biztos a klímaszabályzó kapott két érintőgombos hőfokállítót a csúszkás hangerőszabályzó két szélére. Ez sokszor elég, néha idegesítően kevés, bár dolgozhatunk hozott alapanyagból is, hiszen vannak előre összeállított klímaprogramok is, én meglepően keveset vesződtem ezzel a rendszerrel.

A szövet-hasított bőr elektromos ülésekben felettébb jól éreztem magam, onnan toltam magam előtt a tájat, élveztem a zenémet a közepes minőségű noname hangrendszeren, igazából a sávtartó kivételével mindennel kapcsolatba lépve, jól éreztem magamat a Golfban, nem fájt letolni azt a bő ezer kilométert.

Hátulról nem szidta senki sem az én, sem a Volkswagen felmenőit, egyszerűen tágas az autó, mindenhol elfért mindenki. Külön ülésfűtéssel és klímaszabályzóval gazdálkodhattak mögöttem egyel, kettővel pedig 611 liter csomagtér volt az osztozkodás tárgya. A szokásos helyeken a kis csomagtér rögzítő fülek és a padlót is két szintben állíthatjuk. Az alacsonyabbal több a helyünk, a magasabbal nincs lépcső a csomagtér szintje és a ledöntött hátsó ülések lapja között - bár még így sem sík az egész.

Gyanúsan keveset fogyasztott, majd rájöttem, hogy hibrid

Mint egy szándékosan megkönnyített matekpéldában a számok, olyan a Golf jelenlegi motorválasztéka. 1.0, 1.5, 2.0 TSI illetve 2.0 TDI, azért ezt nem olyan nehéz megjegyezni. Jajj és el ne felejtsem a kakukktojást, az 1.4 TSI-t, amit a plug-in hibrid rendszerhez csatolnak, itt máris borul a szabályosság, de sebaj. Nehéz eldönteni melyik is lehet az optimális, mindet ki kell próbálni egyszer és bár az PHEV hajtáslánctól elaléltam az Octaviában, a nyolcas Golfban most az 1.5 eTSI is meggyőzött.

Gondoltam ez egy sima 1,5 literes, négyhengeres turbómotor. Mi lehet az az „e” betű? Mindegy is, biztos csak a hengerlekapcsolós, Miller-ciklusos rendszer lengetése, hogy eladhatóbb legyen a típus és a sötétzöldek is elégedetten bólintsanak. Összességében 130 lóerő a bő 1300 kilós autóra nem lehet olyan rossz, hisz nyomatékunk is van bőven, 200 Nm elég kell legyen.

Tudtad-e?

Ez az eTSI rendszer a Golfban annyira finoman és minimális visszajelzésekkel dolgozott, hogy amíg utána nem néztem a modellnek, azt hittem, hogy csak simán benzines. Utólag jöttem rá, hogy itt kapunk egy mild-hibrid rendszert is, ezért a léleksimogatóan alacsony fogyasztás.

A motor csendben húz, a hétfokozatú, duplakuplungos DSG csendben pakolja a fokozatokat, nem pörgeti a motort. Nincs is értelme, mert anélkül is dinamikus a Golf, forgatva csak a kellemetlen motorbőgés fokozódik. Magas fordulaton a megindulás érdeklődés hiányában elmarad. Cserébe viszont szájtátva figyeltem a fogyasztásmérőt, ahogy szép lassan mászott eleinte 6 l/100 km alá, majd országúton még az 5 litert is alulmúlta. Kényelmesen 80-90 tempomattal országúton hajókázva 4,5 liter volt a negatív fogyasztási rekordom, de autópályán és városban sem tudtam 6,5 liter fölé vinni - bár akkor már tényleg kinyomtam a szemét. Határozottan az asztalra csapva tudom kimondani, hogy én olyan 5,2 literes vegyes fogyasztást tudtam vele produkálni, ami szinte már gyanúsan jó érték.

A gyanúm nem volt alaptalan, tényleg nem tudna önmagában ilyen keveset fogyasztani ez a TSI motor, itt jött képbe az a rejtélyes kis „e” betűcske. Ez jelzi azt a lágy hibrid rendszert, amivel ez a nyolcas Golf operál, ez volt a kulcsa a szemet gyönyörködtető fogyasztásnak ilyen veszedelmes benzináras időkben. A benzinmotor feladataihoz egy 48 voltos indítómotor-generátor asszisztál, amit egy ugyanilyen feszültségű akkumulátor csomag táplál. Lassításnál visszatölt, gyorsításnál besegít, de teljesen észrevétlenül dolgozik az alacsony fogyasztásért.

A tesztelt típus a 130 lóerős kivitele volt ennek a rendszernek, de létezik egy erősebb változat is ugyanezzel a konfigurációval és már 150 lóerővel. Akinek ez is kevés, annak vannak plug-in hibrid kivitelek 204 és 245 lóerővel, de én ellennék ezzel a fogyasztással is, cserébe, hogy nem kell a töltéssel vacakolnom.

Zseniálisan átlagos futómű

Bár a nyolcas Golf ezen kivitele nem kívánja, hogy hajtsuk, ha bajba kerülünk és el kell rántani a kormányt, akkor sem fog leesni az útról. Stabilan fog még csatolt lengőkarral is és biztos vagyok benne, hogy az eggyel erősebb (150 lóerős) kivitel alá szerelt több lengőkaros hátsó futómű még ennél is jobb. De azt annyival drágább is szervizelni, főleg a remek magyar úthálózat oltárán feláldozva. Egyszer sem éreztem kevésnek vagy instabilnak és ennek ellenére sem kemény vagy feszes.

A rázósabb, össze-vissza foltozott szakaszokkal jól boldogul, a széttöredezett kanyarokban sem kóricált el. A nagyobb kátyúkat is meglepően kulturáltan kezelte, bár ehhez hozzátartozik az is, hogy ilyenkor nem hallunk a beltérből váratlan zajokat. Összességében elviselhetővé teszi az utazást, sima aszfalton pedig nagyon csendes, talán inkább a szélzaj erősödik csak fel autópálya tempónál.

Segíti az utazást a távolságtartó tempomat, ami a cammogó sorral együtt képes megállni, majd újra elindulni, ezzel sokkal kényelmesebbé téve a nagyvárosi szenvedést, de autópályán is nagyon megnyugtató, talán túlságosan is. Lassan annyira kevés dologra kell figyelnünk, ami már káros is lehet egyeseknek, mások viszont örülni fognak és talán a vezetési-stresszt is csökkenti. A Travel Assist funkció szinte már ijesztő, ez a sávokat figyelve képes magától tekerni a kormányt, persze mi bele kell, hogy nyúljunk. Ha hagyjuk, hogy csinálja, hamar sipákolásba kezd és követeli, hogy markoljuk azt a fűtött kormánykereket, különben kikapcsol és magunkra hagy. Ez még messze nem az önvezetés, de reprezentálja, hogy milyen elképesztő szinten tart a technika.

Ár és összegezve

Jelenleg a Volkswagen magyarországi oldalán a Volkswagen Golf VIII felszereltségi csomagtól függően 9 és 10,7 millió forintról indul. A tesztelt típus a köztes Style felszereltséggel 9,8-ról kezd és akkor innen lehet egyre finomabbra extrázni. Ezzel a motor-villanymotor-váltó kombinációval 10,7 millióig szökik fel az ár. Ha megpakoljuk sok-sok földi jóval, akkor 13,2 millióig mászhatunk el az extralistán, de ez már mindenkinek legyen a személyes preferenciája. Én mindenképpen beletenném a parkolássegítő rendszereket, kamerákat és a 250 ezer forint felárú Harman/Kardon hangrendszert, de ezek persze csak az én igényeim.

Ahogy már az elején is határozottan kijelentettem, itt sem változott a véleményem, ez az autó erősen kéne. Egyszerűen egy kényelmes, takarékos, de dinamikus közlekedőedény, mellőzve mindenféle sallangot. Én mindenképpen a kombi kivitelt ajánlanám, mert szerintem még jobban is néz ki, mint a kompakt, ráadásul nehéz ellenállni annak a bő 200 liter plusz pakolható térnek. Nem is szeretném tovább ragozni, a Golf még mindig egy jó autó, semmi több.

A plug-in hibrid Skoda Octavia tesztvideóját itt találod:

Volkswagen Golf VIII eTSI Variant - 2021

• Lökettérfogat: 1498 cm3
• Hengerek/szelepek: 4/16
• Belsőégésű motor max. teljesítménye: 130 LE
• Max. forgatónyomaték: 200 Nm
• Hossz./szél./mag.: 4633/1789/1498 mm
• Tengelytáv: 2669 mm
• Saját tömeg: 1310 kg
• Gyári vegyes fogyasztás: 4,8 - 7,3l/100 km
• Tesztfogyasztás: 4,5 - 6,5l/100 km
• CO2 kibocsátás: 129 g/km
• Végsebesség: 213 km/h
• 0-100: 9,4 s