Élveztem az Arteont, miért ne tettem volna, hisz tágas, kényelmes és modern. Sokat mentem vele, egyedül is, társasággal is, stábbal is, de senkinek sem tudtam egyértelműen azt mondani, hogy: figyelj, ez egy jó autó. Mindig magyarázkodnom kellett és jött a szokásos „hát igen, de”. Legbelül szerettem volna, hogy jó legyen, csak azok az apró hibák nem hagyják.
Az ötlet jó és a recept sem túl bonyolult. Fogjunk egy alapból is jól menő koncepciót, kapjon egy kívánatosabb karosszériát, markánsabb megjelenést és engedjük be a mélyvízbe. A BMW-nek ez bejött, az X5 után úgy veszik a kupésított X6-ot, mintha ingyen adnák, pedig ahogy kinéz, azt bizonyos országokban átnevelő táborokkal büntetik.
Az Arteon ugyanezen az elven a Passat kupésított testvére lehetne, ha nem az MQB-platforma építenék, aminek a méreteit olyan játszi könnyedséggel váltogatják, mint celebek a nemi identitásukat. Az Arteon kombi a magasság kivételével minden dimenziójában nagyobb a Passat Variantnál, és itt nem is miliméterekről, hanem súlyos centikről van szó. Az Arteon tengelytávban 4, hosszban 10 centit ver a Passatra, ami akár lábtérben, akár csomagtérben határozott különbség.
Régen volt kombi ilyen szép
A szépség relatív, tudom. Ugyanúgy tudok lelkesedni a Volvo vonalzóval rajzolt kombijai iránt, mint a Honda Accord egyenesseggű puttonyosáért, de a Shooting Brake más. Eleve furcsa ötlet a kombik praktikumát a kupék indokolatlan szépségével vegyíteni, de a Mercedesnek is szépen működött és szerintem az Arteon sem hasalt el.
A hátsó fejtér szempontjából mindenképpen előnyösebb egy hagyományos kupénál, de a csomagtérből egy keveset muszáj áldoznunk a szépség oltárán, ez így van rendjén. Döntsük el magunkban, de a hibridek esetében csupán 30 liter az áldozat a Passat Varianthoz képest, ez alig több, mint egy motoros bukósisak, biztos az a pár négyzetcentiméter fog hiányozni?
Ismerős a beltér, de mégis más
A középkonzol, a műszeregység és az alap formavilág, nagyjából ennyi maradt azonos a B8-as Passattal, ezen felül minden más. Éppen csak egy kis csinosítgatásról van szó, olyan, mintha egy Louis Vuitton öltönyt is bevontak volna a tervezésbe, mert elegánsabb lett. Már nem futnak végig a szellőzőcsíkok a hűtőmaszk stílusában, hanem finoman összehúzva eltűnnek, majd ahol kell, újra feltűnnek. Az ízléses faberakás szinte körbeöleli a sofőrt és az utast, de a fémhatású díszléc is csak a kilincsekkel egybefolyva tűnik el.
Az ülések kényelmesek, a fedélzeti rendszer gyors és pontos, a klímapanel érintőcsúszkái pedig nem annyira borzalmasak, mint amennyire elsőre tűnnek, de akkor mégis, miért a beltérrel volt a legtöbb bajom? Soha nem hittem volna, hogy automata váltó kapcsolásérzetére mondom majd azt, hogy pontatlan. Ahogy lökjük vagy húzzuk fokozatokba, annyira nincs az a beugrás érzete az embernek, hogy simán tovább tolja. Hányszor tettem P-be R helyett, de szerintem B fokozattal is többször indultam el, mint D-vel.
Tudtad-e?
A Shooting Brake kifejezést sokan a modern Mercedesekhez kötik, pedig az 1800-as évek végén jött létre. Eredetileg azokat a lovakocsikat hívták így, amik valamilyen vadászati, fegyver és töltény szállítására képeztek ki. Ezután az 1920-as években jelent meg újra a fogalom, állítólag az első Shooting Brake a Hudson Model 33 volt. A modern értelemben vett Shooting Brake, tehát a kupé és a kombi karosszéria keveréke az ‘50-es években jelent meg először a Chevrolet Nomad egyik verzióján. Később is voltak ilyen karosszéria formával szerelt modellek, a legjobb példa a Volvo 1800 ES, vagy a ‘90-es évek végén a BMW Z3 Coupé. Amit tényleg el kell ismerni a Mercedesnek, hogy napjainkban ők hívták ismét életre a műfajt.
A kormányon a remek fizikai gombokat érintősre cserélték, amiknek az egyetlen visszajelzése egy mesterséges zizzenés. Ehhez ráadásul nem is teljesen érintős, kell némi nyomást kifejteni a működéshez, de pont emiatt elég sűrűn félrenyomtam. A sávelhagyás-figyelő ősellenségem, megváltás volt, amikor rájöttem, hogy a kormányon két gombnyomással kikapcsolható. Már ha nem szerencsétlenkedek, jobb oldalon fizikai fájdalom pont az OK gombot eltalálni és nem lejjebb lépkedni vezetés közben, ahol amúgy is inkább az utat kéne figyelnem.
Az érintőgombok egy kicsit mindenhol zavartak, főleg a klímapanelen. Nem lett használhatatlan és még mindig jobb, mintha a fedélzeti számítógépre biggyesztették volna, de miért fáj annyira az autóiparnak a gomb és a tekerő? Annyiszor nyomtam mellé, ami a kisebbik gond, mert lassan, de hozzászoktam, inkább az a rengeteg ujjlenyomat teszi tönkre az összképet.
Parádés a helykínálat bárhova ül az ember, de sofőrként érzi magát igazán királynak. Minden jó helyen van, a deréktámasz egy megváltás és mögöttem sem kell aggódni a lábtérért. Mindenki kényelmesen fetreng, még talán a hatodik ember is, akiért nem akarunk még egy kört futni, úgyhogy valahogy beszuszakoljuk egy fuvarba.
Neki marad az ijesztően gyenge padlójú csomagtartó. Ott lesz 455 litere nyújtózni, csak aztán óvatosan, mert az Arteon mindenféle energiaforrásra felkészült kábelekkel, de ezekből csak egy tekercs fér a padló alá, a másik elveszetten kallódik az ülések háttámlája alatt.
Megszokott egyentechnika, magas fogyasztás
Nehogy kevés helyet foglaljon, az Arteon neve egy mondat. Volkswagen Arteon Shooting Brake PHEV. Az első három blokkot elmagyaráztam, jöjjön a PHEV, amit azt hiszem, ma már nem is kell túlragoznom, hiszen mindenki tudja, miről van szó. Közepesen kicsi turbómotor, mögötte a váltóharangban villanymotor, majd egy hatfokozatú DSG váltó. Az elektronika teszi a csodát, váltogat a módok között ahogy illik, és eteti a rendszert a 13 kWh-s akkumulátorról.
A 218 lóerő és 400 Nm nyomaték mindenre elég kell legyen egy családi kombiban még úgy is, hogy az autó bő 1,7 tonna. Gyönyörűen repül az Arteon, csendesen töri a levegőt még nagyobb tempónál is és a futómű nem jön zavarba. Érdekes módon alacsonyabb tempónál körforgalmakban hajlamos volt megindulni a segge, de tempónál nagyon szépen fogta még a hideg, vizes utakat is.
Az 1,4 literes, négyhengeres TSI motor többnyire csendesen jár, de gázadásra kellemetlen búgás tör be az utastérbe, nincs szép hangja, sokkal jobb a villanymotor, ami WLTP szerint 57 kilométerig társ is, aztán akku nuku és marad a pöfékelés. A téli hidegben másfél óra alatt félig tudtam feltölteni szabvány 22 kw-os töltőről, és az a fél akksi is egy 10 kilométeres hazaútra volt elég. Este pont annyit merült a hidegben, hogy reggelre semmi sem maradt.
Alapból sem szeretem a plug-in hibrideket, mert nem városban élek, így a töltögetés része nekem viszonylag hamar csak teher lesz. Sokkal jobbnak tartom a sima hibrideket, főleg mióta egy olyan kéttonnás hobbidömper, mint a Sorento, tud 6 liter körül fogyasztani. De ha plug-in, akkor használja serényen azt a sima hibrid módot üres akkumulátornál, mint anno az Octavia - amiben ugyanez a rendszer van, csak gyengébb -, ami csak 4,5 litert evett.
Pedig a villanymotor nem annyira „iszákos", mint a benzinmotor. Sima hibrid módban működve képtelen voltam 7 liter alá szorítani a fogyasztást. Egyszer sikerült 6 környékét elérni 70-nel hajókázva kora este, amikor senki sem volt az utakon. Viszont érdekes, hogy ezt az autó sport módban tudta csak, comfort és eco üzemmódban nem.
Valószínűleg valami programozási gubanc lesz a háttérben, ugyanúgy, mint a váltó esetében, mert én ezt a hatos DSG-t sosem éreztem még ennyire lustának. Többnyire azt sem tudja, hogy hol van, ebből eredendően egy félreértett forgalmi helyzet majdnem koccanással végződött.
Egyenes útszakasz, ahol a szembejövő nekem jobbra akart felkanyarodni. Láttam, hogy használja az irányjelzőt, villantok neki, gyere barátom, én ráérek. Épp indultam volna, amikor megláttam, hogy a mögötte érkező is indexel, de addigra már mélyen lenyomtam az Arteonban a gázpedált. Ennek ellenére nem történt semmi, így a második autós is azt hitte, hogy elengedem. Elkezdett felkanyarodni, mire az Arteon meglódult és egy jól kikorrigált kormánymozdulat a fékasszisztens közreműködésével mentette a helyzetet.
Ár és összegzés
Szívem szerint senkit sem beszélnék le az Arteonról, a Shooting Brake-ről meg végképp nem. Viszont a PHEV rendszer nem győzött meg, talán sűrűbben töltve több esélye lett volna, de pont azért hibrid, mert mindent is tud. Döntse el a felhasználó, hogy mire kell neki az autó és annak fényében válogasson a motorok között. Mocskos a kezem és a lelkem, tudom, de én leginkább egy kétliteres dízellel tudnék rá vágyni és egyből nem fájna heti ezer kilométert levezetni.
Jelenlegi állás szerint az Arteon Shooting Brake 14,6 millióról indul, de akkor egy egyszerű 1,5 literes TSI motor rángatja ezt a nagy tehenet és hat ganggal küzdhetünk a városban szüttyögve. Bő egymillióval drágábban már jár a hetes DSG és a kétliteres motor, legyen az benzines vagy dízel.
A tesztelt hibrid ezzel a 218 lóerős rendszerrel 18,4 millióról indul és akkor állhatunk neki extrázni. A konkrét autó nekem kellően kényelmes volt, bár a bőrülés kissé fáj télen, az ülésfűtés némi szenvedés után kárpótol, ezért ezeket semmiképpen sem hagynám ki. A hangrendszerből mindenképpen a jobbik Harman/Kardonra voksolnék, az alap rendszer gyenge, mint a harmat.
Kicsit megtekintve a másik végletet az Arteon R, a 320 lóerős csúcsváltozat közel 22 millió forint. Biztosan buli, jót lehet vele játszani, de szerintem az Arteon nem erről szól. A Shooting Brake egy nagy, kényelmes, ringatózó családi uszály némi tökéletlenséggel. A megszoksz vagy megszöksz elmaradott klisés elvén meg lehet tanulni a hülyeségeit és együtt lehet élni velük, de ez pont annyi volt, hogy ne tudjam őszinte hanglejtéssel rámondani az Arteonra: ez kell nekem.
Az Octavia PHEV tesztvideóját itt találod:
Volkswagen Arteon Shooting Brake PHEV (2021)
- Lökettérfogat: 1395 cm3
- Hengerek/szelepek: 4/16
- Belsőégésű motor max. teljesítménye: 156 LE
- Max. összteljesítmény: 218 LE
- Elektromotor teljesítménye: 85 kW
- Max. forgatónyomaték: 400 Nm
- Hossz./szél./mag.: 4866/1871/1462 mm
- Tengelytáv: 2837 mm
- Saját tömeg: 1709 kg
- Gyári vegyes fogyasztás: 1,2 l/ 100 km
- Tesztfogyasztás: 7,5 l/100 km
- CO2 kibocsátás: 26 g/km
- Végsebesség: 222 km/h
- 0-100: 7,8 s
