Talán egy évvel ezelőtt lelombozva írtam a hírt, hogy a Kia Stingerre egyszerűen nincs akkora kereslet, hogy megérje gyártásban tartani. Ez aztán azzal folytatódott, hogy egy újabb lélektelen villanyautó lesz a típusból. Azóta arra pályázok, hogy még egyszer kipróbálhassam, amíg benzint kell bele tölteni. Hátsó- vagy összkerékhajtás, nagy tüdejű, izmos V-motor és egy gyönyörű kasztni, mi kellhet még? Végre most kipróbálhattam, de amikor visszaadtam a kulcsot az importőrnek, szomorú voltam, és nem azért, mert vissza kellett adnom.
Merész dobás volt anno a Stinger a Kia részéről. Eleve nehezen rántották ki magukat a noname keleti autógyártó bélyegből, bár el kell ismerni, hogy sikerült nekik, nem is akárhogy. De még mindig csak egy megbízható és elérhető népautó, nem egy prémium termék az átlagember szemében. Pedig nem is olyan régen az új Sorentótól eldobtam az agyam, és azóta is golden-standard számomra. Valami igazán prémium érzetet nyújtott, jóval olcsóbban, mint a többiek. Lehet keresni, hogy hol a trükk, de felesleges. Nincs trükk, a dél-koreaiak az utóbbi időben egyszerűen érzik az autógyártást, és ezért voltak olyan magasak az elvárásaim a Stingerrel szemben.
Az egyik leginkább feltörekvő koreai gyártó rápróbál a GT-k – a grand tourerek – piacára? Érdekes, de én mindig szerettem a normálistól való eltérést, úgyhogy szurkoltam. Nem lehet, hogy a németek monopolizálnak egy ilyen piacot, pedig sajnos az emberek nagy része emiatt nem rohan fejvesztve Stingert venni. Azt sem tudja, hogy mi az. Ha nagy, sportos utazóautó kell, akkor nem a Kia lesz az első gondolatod. És ha azt mondom, hogy Genesis? Ugye, hogy egy szót sem értesz. Na, ez az egyik probléma a Stingerrel.
Eszméletlen szép lett
Amit nem lehet elvitatni, hogy a Stinger egyébként gyönyörű. Annyira kívánatos, hogy még egy háromhengeres varrógépmotorért sem panaszkodnék - viszont szerencsére ebből két darab van benne V alakba fordítva, így kétszer olyan környezetbarát. Hosszú motorháztető, elnyújtott szélvédő és valahol a hosszú, lefele ívelő tetővonal végén elfogy az autó. Még ez a közútkezelő-metál narancssárga is tovább erősíti a megjelenést, csak úgy ropogott az utca emberének a nyaka. Elképesztő, hogy mennyire eltalálták a négyajtós kupé formáját, mondjon bárki, bármit.
Az emberek annyira nem akarják elhinni, hogy ez egy Kia, hogy mondanak rá mindenfélét. Elölről bizonyos szögekből kaptam rá BMW-t, hátulról pedig szimplán csak annyit mondtak: Dodge. Utóbbiban egyébként van valami, hasonló dizájnja volt nemrég a Charger hátsó lámpáinak, de hogy a BMW honnan jött, arra máig nem jöttem rá, pedig nem egy ember mondta.
Sok kritika érte a belteret, talán most már nem fogja
Emlékszem, amikor először befutott a Stinger, akkor valahogy mindenki próbált habzó szájjal belekötni. Nem mondom, hogy nem lehetett, most is lehet, de az anno szanaszét szidott belterét összekapták kicsit. Szegény Pál nem fordult sehova, mert csak részleteiben nyúltak hozzá, de ez nekem elég volt ahhoz, hogy elhiggyem; ez egy prémium termék. Minden kellemes tapintású, jók az anyagok és remek a kezelőfelület. A Sorentóból ismert fedélzeti rendszerben érzésre valamivel kevesebb a funkció, de annyira a vezetési élményre koncentráltam, hogy a menüt csak egyszer nyomkodtam végig egy bolt parkolójában.
Az ülések kényelmesek és rendesen fognak. Magamra tudom állítani az oldaltartást, de van egy funkció, amivel ha Sport+ módba teszem az autót, rám harapnak a kis támasztó betétek. Bekapcsolom az üléshűtést, rámarkolok a vaskos bőrborítású kormányra, a szemem az útra, a jobb lábam a gázra feszül és innentől nagyjából fröccsöntött műanyag is lehet a beltér.
Persze azt is értem, hogy ez egy GT. Az autópályán 180-ra beállva nekem sem lenne mindegy, hogy milyen és mekkora a beltér. De a Stinger megugorja, mert baromi sok helyem van, még a masszív kardánalagút sincs útban, egy rakás okos tárolóval pakolták meg. Hátul ketten kényelmesen elférnek, fejterük is marad, pedig ez pont egy olyan tétel, amit beáldoznék a gyönyörű tetővonalért. De nem kellett.
Technika van, showműsor nincs
Annyiszor leírtam, és most leírom megint; a Stinger szép. Begördül egy népesebb város központi részébe, az autó hullámozva végigfut a kirakatok üvegein, a nap megcsillan a króm hűtőmaszkkereten. Ez az a pillanat, amikor lassan csurogva egy kis finom gázfröccsel jeleznénk, hogy itt műszaki tartalom is van kéremszépen, nem csak egy kívánatos test. És ez az a gázfröccs, amire mindenki visszafordul a telefonjába burkolózva, és három perc múlva el is felejti, hogy mit látott. Pedig 3,3 liter már nagy tüdő, lenne benne gáztömeg, amit kihörögne a világba, de valami ritka gagyi kipufogórendszer lehet alatta.
Pedig, ha odalépünk, a beltérben masszív morgás eteti a füleket, tolja az adrenalint a V6 darálás. Aztán leszedtem a GoPro kamerát a kipufogó mellől, és szomorúan hallgattam vissza, hogy itt valami műszerfalrezgetős trükközés lesz csak. Ritka hervasztó érzés.
Ha valaki nem ül be néhány gyorsulás erejéig, vagy nem lapozza bele magát a katalógusadatokba, sosem fogja megtudni, hogy mi a fene folyik a hatalmas motorháztető alatt. Hat henger, V-motor, biturbó és mindehez 3342 köbcenti, azért ezekből már ki lehet következtetni, hogy valami gonosz dolog dolgozik a jókedvünkért. Az a gonosz dolog összesen 366 lóerő és 510 Nm nyomaték, ami ráadásul már 1300-as fordulattól tol. Ezt érezni, nem lennék a nyolc gangos automata váltó helyében.
Érdekes, de a Kia saját, házon belüli váltót használ, bár manapság szinte a programozáson áll vagy bukik minden. És egy kicsit jó is, meg nem is. GT-hez mérten nem rossz, az igazi sportoláshoz viszont kicsit lassú, bár Sport+ módban hagyja forogni a motort, még városi közlekedésben is. Ha odalépünk, visszadob két fokozatot, de van, hogy egy-két másodpercet gondolkodik előtte, és ez zavaró tud lenni.
A kisebb motoros Stingereknél a hajtás kifut hátul, és onnantól minden más a mi problémánk. Itt a GT-nél viszont minden kerék kapar, és mégis meghagyták az autót játékosnak. Ha egy kanyar közepén elrúgják – kikapcsolt kipörgésgátlóval – úgy repül a segge, ahogy azt mi akarjuk. Viszont pont ennek kapcsán alattomosan meg tudja rángatni a sofőrt, mert az egész rendszernek kegyetlen tömeget kell valahogy az úton tartania.
Súlyproblémákkal küzd
A Stinger egyszerűen képtelen elrejteni, hogy valami istentelenül nehéz. Lazább kanyarokat húztam nagy tempóval, és nem azt éreztem, hogy; jajj de boldog vagyok, végre önfeledten autózok egyet. Azt éreztem, hogy eltekerem a kormányt, de megyek tovább egyenesen. Ha a futómű mégis megfogott (elöl MacPherson, hátul Multilink), akkor a kocsiszekrény billent akkorát, mint egy túlpakolt kenu. Így ez nem egy önfeledt vezetési élmény volt, hanem küzdelem a fizikával.
Az egész vezetési élményre ez nyomja rá a bélyegét. Annyira nehéz az autó, hogy egyszerűen nem jó vele nagy tempóval kanyarogni. Szinte sokkoló, de 1,9 tonna, tehát elég telelögybölni benzinnel és beleülni; puff, megvan a két tonna. És mindemellett azt hinnénk, hogy cserébe Audisan márványtömb-merev, de nem. Úgy tekeredik a kasztni, mint egy rúdtáncos. Ha felálltam egy padkára, recsegett és ropogott az egyébként piszok jól összerakott beltér.
Most így a vége felé elkezdünk gondolkodni, hogy nehéz, de nagy motor van benne, ami ráadásul baromi erős, az összes kerekét tekeri, de még így is megvan az 5,4 másodperces nulla-száz. Tudom, kissé kaotikus elmélkedés, de le tudom írni egy számmal és egy mértékegységgel: 19 l/100 km. Óvatosan csurogva haza Budapestről 13 és 15 között tudtam tartani, de egy rövidke szakaszon – amikor még nem tudtam, hogy csatahajaóval megyek sporthorgászni – reptetve az autót, olyan 11 kilométeres szakaszon, száz kilométerenként 28 literes fogyasztást értem el. Legyen akármilyen sportos, azért ez kegyetlen, egy vagyont tankoltam bele.
Ár és összegezve
Tehát nehéz és még tekeredik is, hol itt a logika? Mert amúgy az autó nem kicsi, bő 4,8 méter hosszú és 1,87 méter széles. De ezt a súlyt akkor is csak egy dolog indokolja, az pedig a buta piac. Erre akkor jöttem rá, amikor a kolléga elkérte egy napra és hasonló benyomással adta vissza. Amikor kimondta a kulcsszót: „olcsó anyagok”, akkor eszméltem rá, hogy itt lesz a megfejtés.
Szóval a Kia be akart lépni a GT-k piacára a német prémiumok mellé, de tudta, hogy az emberek nem fognak ugyanolyan áron Kia logós autót venni, még akkor sem, ha sokkal jobbat villantanak. Tehát akkor legyen egy szép és erős, de olcsóbb GT. A belteret már szidták, a technika jó, úgyhogy akkor spórolunk a vázba tett anyagokon. Bár nem vagyok a Kia mérnöke, erre a következtetésre lyukadtunk ki, más egyszerűen nem indokolhatja ezt a súlyt. Viszont így nem lett jó, sőt, igazából még olcsó sem, hiszen a GT 18,2 millió forintról indul – innen már viszonylag kevés az extra csomag -, ezzel pedig szépen két szék közé esett.
Aki a német típusok között turkál, az nem fogja számításba venni – még úgy sem, hogy azok jóval drágábbak -, aki viszont egy olcsóbb GT-t szeretne, annak meg túl drága, tehát ki veszi a Stingert? Lényegében senki. Na jó, gonosz vagyok, mert párat azért eladtak (2021 első félévében 11 darabot helyeztek forgalomba a Datahouse adatai szerint), de nem véletlen, hogy nem terveznek a típussal hosszabb távra, nem lett rendesen belőve a célcsoport. Vagy az autónak kéne másmilyennek lennie, vagy a Kia várjon még pár évet, mire lekörözi a nagy konkurenseket, és utána dobjon piacra egy drágább, de fényévekkel jobb Stinger GT-t. Én szeretettel várom, hajlandó vagyok tiszta lappal nyitni.
A ráncfelvarrás előtti Kia Stinger tesztvideóját itt találod:
Kia Stinger GT (2021)
- Lökettérfogat: 3342 cm3
- Hengerek/szelepek: 6/24
- max. teljesítménye: 366 LE
- Max. forgatónyomaték: 510 Nm
- Hossz./szél./mag.: 4830/1870/1400 mm
- Tengelytáv: 2905 mm
- Saját tömeg: 1858-1905 kg
- Gyári vegyes fogyasztás: l/ 100 km
- Tesztfogyasztás: 18 l/100 km
- CO2 kibocsátás: 247 g/km
- Végsebesség: 270 km/h
- 0-100: 5,4 s
