Range Rover
A Land Rover híres terepjárója nem csak manapság luxusautó, de 1994-es évben is az volt. Ekkor döntött úgy a cég, hogy a több mint 20 éve létező Classic modellt leváltsa valami modernebbre. Az új modellt már az 1990-es évek elején elkezdték kidolgozni, és a projekt a P38 és P38A kódnevet kapta, de korábban Pegasusként és Discoveryként is utaltak rá, hogy megzavarják az újságírókat.
Mivel a klasszikus terepjáró több évtizeden át szinte változatlanul futott, az új évezred felé közeledve az akkor BMW alá tartozó mérnökök egy sokkal strapabíróbb és a kornak megfelelőbb modellt igyekeztek kidolgozni. Ennek során olyan hegesztési eljárásokat alkalmaztak, ami a korábbi modell tervezésénél még nem is létezett, ezzel a friss Range Rover alváza sokkal erősebb lett és jobban ellen tudott állni a korróziónak, mint a korábbi évjárat.
Ez volt az utolsó Range Rover, ami manuális váltóval is kapható volt. Ezen felül az autó olyan extrákat is kapott, mint ABS, az automata váltós modellekben pedig ASR, azaz kipörgésgátló is volt, igaz, csak két kerékre, a későbbi években már mind a négyre megoldották az ASR-rendszert.
A Range Rover második generációja 1994-ben két benzines és egy dízelmotorral volt elérhető. A benzines 4,0 vagy 4,6 literes, V8-as Lucas motor volt, előbbi 190, utóbbi 230 lóerőre volt képes. A dízelmotor a BMW 2,5 literes, soros, hathengeres M51-es motorja volt, 136 lóerőt tudott és pluszban megkapta a Mitsubishi TD04-13T-4-es nevű turbóját.
A modell még EAS felfüggesztést is kapott, amelynek lényege, hogy a jármű automatikusan, a sebességhez igazodva állítja az autó magasságát. A Range Roveren ezek a fokozatok magasság szerint Access, Motorway, Standard, Off-Road és Off-Road Extended voltak.
Ha valakinek van ilyen Range Rover a birtokában, igazán elgondolkodhat egy OT-vizsgán, mert ez a kocsi igazán alkalmas lenne rá.
