Sokan a valaha volt leggyönyörűbb 5-ös BMW-nek tartják a negyedik generációs E39-et. Valóban gyönyörű, főleg a legerősebb, M5-ös kivitelében.
A bajorok nagyautója már sokadik generációját tapossa, és természetesen a legújabb is megkapható a már-már feleslegesen erős M5-ös verzióban. Lehet szeretni vagy nem szeretni a BMW aktuális arculatát (gigavesék például) és azt, amerre a mai modern technológia tart (vezetési segédletek hada), de egy dologban valószínűleg mindenki egyetért: a BMW M5 E39 egy remek sportos jármű az autózás azon korszakából, amikor még a motorokat nem fojtották agyon a környezetvédelmi előírások és a vezető még vezető volt, nem szólt bele mindenbe az elektronika. Következzen öt ok, amiért ma is imádni lehet ezt a mérnöki csodát.
Elegáns szedánforma
Maradjunk annyiban, hogy az egyik legszebb autóforma a kupék után minden kétséget kizáróan a limuzin. Négy ajtó, hosszú orr, rövidebb hátsó túlnyúlás. Ettől lesz egy autó szép a szemnek és ebben az E39 M5 bizony remekel, ma is lenyűgöző látványt nyújt. Ilyennek kell lennie egy szép autónak, vitának helye nincs. A széria legerősebb kivitele pont annyival agresszívabb megjelenésű, mint a hagyományos változatok, hogy ne veszítse el eleganciáját, de azért mutassa dagadó izmait.
A mélyebbre húzott szoknya, az átrajzolt lökhárítók, a négy kipufogó, a kizárólag ehhez a modellhez kínált gyönyörű felnik és a szolid spoiler mind-mind különlegessé teszik a modellt, de nem viszik túlzásba az erőfitoktatást. Sokan mondják, hogy máig nem készült szebb BMW, és én egyet tudok ezzel érteni.
6 sebességes kézi váltó
A manuális váltó kihalófélben van, pedig azok, akik igazán szeretnek (és tudnak) vezetni, nagyon is hiányolják a kézi váltás lehetőségét. Szerencsére az 1998 és 2003 között gyártott E39 M5-öt kizárólag 6 fokozatú manuális váltóval kínálták, nem úgy, mint az utód E60-ast, amibe egy rosszhírű, állandóan bedöglő SMG szekvenciális váltót építettek az európai piacon. (Észak-Amerikában ez is elérhető volt kézivel.)
Az E39 csúcsmodelljébe egy tökéletesen megvezetett, remek váltásérzetet nyújtó és gyorsan kapcsolható szerkezet került, amivel tetszőlegesen sáfárkodhat az autó pilótája.
Erős szívómotor
Elérkeztünk az autó szívéhez, egy M-es BMW sava-borsát adó alkatrészhez, a motorhoz. Az E39 M5-höz (is) egy teljesen átépített motort tervezett a BMW, amely kiváló menetteljesítményekhez juttatta az autót. A 4,9 literes, 90 fokos hengerszögű alumíniumból készült V8-as 400 lóerőt présel ki magából 6600-as fordulaton és 500 Nm-es forgatónyomatékot szolgáltat 3800-nál. A móka egészen a 7000-es fordulatszámhatárig tart.
És ez nem ám a mai turbós móka, hanem az igazi, régivágású földindulás, amire sokan talán már nem is emlékeznek. A „No replacement for displacement” mondás megállta és mind a mai napig megállja a helyét. Azaz a nagy lökettérfogatot semmivel sem lehet helyettesíteni! Egy nagyköbcentis, feltöltés nélküli sportmotornak bizony nincsen párja! Nincs turbólyuk, nincs magas fordulaton kókadozás! Van viszont azonnali reakció és soha véget nem érő erőfolyam.
Az E39 V8-asa már alacsony fordulaton is őserővel húz, hogy aztán egyre gyorsabban szaladjon fel a fordulatszámskálán. Közben pedig teljesen lineárisan, késedelem nélkül érkezik meg az ereje. A hangja meg olyan, hogy az leírhatatlan. A leszabályozás környékén a legerősebb, olyan vígan pörög el odáig, mintha sosem lenne vége a dalnak. Ez az az élmény, amire egy mai turbós motor már sajnos nem képes.
Hátsókerék-meghajtás
Manapság annyira az egekben van a motorerő, hogy a gyártók már szinte kizárólag csak összkerékhajtással adják a csúcsmodelleket és sok más, gyengébb kivitelt is. Létezik ugyan egyik-másik modellben hátsókerekes mód (pl. a mai M5-ben van), de nem mindben. Pedig egy összkerekes autó sosem lesz olyan játékos, mint egy hátsókerék-meghajtásos.
Bekapcsolt elektronikával ez utóbbi is kellően biztonságos, de ha a huligánkodás vagy az erőfitogtatás a cél, kacagva kivitelezhető a manőver egy E39 M5-tel. Ezzel szemben a mai, orrtolós, bután faroló összkerekes csúcsmodellek már nem képesek ugyanerre, egyszerűen nem erre valók, esetükben a biztonság és az erő maximális átvitele a tervezők célja. Pedig jó móka 120 km/óránál villogó kipörgésgátló-visszajelzővel gyorsulni.
Megy fel az ára
Az E39 M5 gyártása 2003-ban ért véget, tehát a legfiatalabbak is már 17 évesek. Összesen 20 482 darab gördült le a németországi Dingolfingban található üzem szalagjairól. Ez nem túl nagy mennyiség és ha hozzáadjuk, hogy hány példány végezte hülyegyerek-autóként vagy hányat törtek azóta rommá, kiderül, hogy a félig youngtimer korú limuzin ma már befektetésnek is kiváló. Az árak felfelé ívelnek.
Persze a kaszához találni kell először egy eladó példányt. De kevés van belőle, mert akiknek van, azok inkább megtartják és valószínűleg használják a páratlan élményt nyújtó szedánt. A százezer kilométer alatti futásteljesítményű példányokért már átszámolva 10 millió forint feletti összegeket kérnek Németországban, úgyhogy érdemes sietnie annak, aki esetleg gyerekkorának álomautóját mindennapi használatra szeretné megvásárolni.
Amennyiben szereted a 2000-es évek elején gyártott BMW modelleket, nézd meg ezt az E46 bemutatót. Ha a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.
