Lehet sportos vagy nagyon takarékos, de a lényeg, hogy nagyon kicsi motorral vannak szerelve.
Egy-egy korszak mindig tartogatott a megszokottól nagyon eltérő, sőt, akár az adott autóipari trendekkel teljesen szembemenő alkotásokat a vásárlók számára. Az Autocar válogatásában megismerheted azokat a kicsinyke motorral szerelt verdákat, amik a takarékosság, vagy simán csak az ésszerűség jegyében születtek azok számára, akik az autót nem státuszszimbólumnak tartották, hanem közlekedési eszköznek.
Clan Crusader – 875 köbcenti
Az 1970-es évek elején megjelent, külsőre igen sportos alakkal rendelkező autó mai szemmel egy nevetségesen kicsit 4 hengerest rejtett a motortérben. A Clan Crusader 875 köbcentis négyhengeres motorja pörgős kis erőforrás volt, de az autó használhatóságához leginkább az üvegszálas karosszéria adott hozzá, hiszen az autó összesen 578 kilogrammot nyomott.
A motor hátul kapott helyet, közel 52 lóerő leadására volt képes. A teljesítmény és a könnyű kasztninak hála, akár 160 km/h fölé gyorsíthatta az autót, kicsit több mint 12,5 másodperc alatt érte el a 100 km/h tempót. Élményre egészen biztos egy izgalmasnak mondható konstrukció lehetett a szuperkönnyű cirkáló, de meglepő módon bőven volt még benne potenciál. Rali- és pályaversenyekre kedvelt alap volt, a motorját könnyedén lehet 100 lóerő környékére konfigurálni.
VW XL1 – 800 köbcenti
Az XL1-et 2013-ban gyártották először, de a maga futurisztikus módján árulkodó is a formaterve, hozza a VW-konszern korabeli látványvilágát. Kiemelkedő, 0,75 literes gyári fogyasztásával a takarékosság mintaképe, bár akkoriban több mint 30 millát kértek érte, amivel kétlem, hogy a nagyon takarékoskodó közönséget célozták volna. 200 darab készült belőle összesen, egy 800 köbcentis turbódízel motor gondoskodott az aerodinamika oltárán csupaszra faragott kasztni mozgatásáról.
A turbós erőforrást egy 27 lóerős villanymotor támogatta, aminek segítségével 12 másodperc körül ért el a 100 km/órát, végsebessége pedig valamivel 100 km/h felett volt. Elképesztően alacsony 0,186-os légellenállási tényezője nagyban hozzájárult a dízeles hibrid jármű teljesítményéhez.
Austin 7 – 969 köbcenti
Az 1922-ben bevezetett Austin 7 a kor egyik sikeres terméke volt, nem mellesleg komoly hagyatékkal rendelkezik a mai autók szempontjából. Az eredetileg 696 köbcentis erőforrást később 747 köbcentire növelték, de az első modell sok szempontból időtlen alapokat fektetett le a következő 40 évre az autógyártásban. Az Austinban alkalmazott lábpedál-kialakítás az alapja annak, ahogy ma a kuplung-fék-gáz helyezkedik el a sofőr lába előtt.
A második világháború után éledező Európában az Austin 7-es erőforrása lett a motorsport alapja, a mai napig aktív 750 Motorsport Club eseményein. A 750-en alapuló historic kategória a mai napig aktív, a régi technikán alapuló kihegyezett versenyautókkal.
Caterham Seven 160 – 660 köbcenti
A Caterham termékeit nagyon nem kell bemutatni, hatalmas rajongói tábora van a brit sportszerszámnak. Az Lotus által gyártott kétüléses ízig-vérig kanyarvadász kisautó licensze 1973-óta a Caterham tulajdonában van. A 160-asban található 660 köbcentis Suzuki eredetű turbós motor 80 lóerő leadására képes, ami elég jól repíti az 500 kiló körüli autót. Valamivel több mint 6,5 másodperc alatt lépi a 0-100-at, és elérheti akár a 160 km/órás sebességet is.
Persze a Caterham nem a gyorsulási pályák leigázására született, hiszen ez az autó egy igazi kanyarvadász. Könnyed karoszszériája, alacsony súlypontja és hátsókerék-hajtása még ezzel az igen vérszegények tűnő erőforrással is sok száz lovas sportkocsikat megalázó menetteljesítményt biztosít.
Suzuki Cappuccino – 657 köbcenti
A japán kei car vonal már nem ismeretlen, ha olvastad korábbi cikkeinket a témával kapcsolatban. Igazából a szigetország nagyvárosaiba szánt, európai szemmel játékautónak tűnő típusok komoly múlttal rendelkeznek, és apadhatatlan érdeklődés övezi őket. A tető nélküli városi kisautó mellett még egy Miata is igen nagy bálnának tűnhet.
A kocsit egy 657 köbcentis, háromhengeres turbómotor hajtja, ami megfelel a Japánban aktuális városi autókra vonatkozó szabályoknak. A kis köbcentis motor teljesítménye egészen meglepő, mert képesek voltak közel 65 lovat kipréselni belőle, amivel 11,5 másodperc körül tudja hozni a 0-100-at, és 150 km/órával is képes menni.
Tata Nano – 624 köbcenti
Az indiai gyártó városi használatra szánt kisautója legalább annyira tudatosan tervezett városi cirkáló, mint amennyire a Caterham kanyarvadász. A Tata egy olyan olcsó alternatívát kínált a robogón utazó, vagy egyéb kicsit sem biztonságosabb tákolt háromkerekűeket használó indiai lakosság számára, ami megfizethető. A megfizethető pedig valóban nem egy túlárazott autót jelent, hiszen a 2008-as megjelenésekor átszámolva valamivel kevesebb mint 700 ezer fotintnak megfelelő összeget kértek el érte.
A nagy spórolásnak meg is lett az eredménye, mert nagyon gyorsan kiderült, hogy az olcsó autó minősége egy kicsit sem teszi megbízhatóvá. A motor ugyan megfelelet az aktuális indiai környezetvédelmi normáknak, azonban 37 lóerős teljesítménye nagyon szerény volt. A Tata végül 2018-ban fejezte be a gyártáts nagyjából 300 ezer összeszerelt példány után, ami messze elmaradt a tervezett évi 250 ezer darabtól.
Smart Fortwo – 599 köbcenti
Smarttal bárhol összefuthatsz idehaza, hiszen a magyar vásárlók számára is gyakori választásnak bizonyult a kisautók piacán. A Daimler tulajdonában álló márka 1998 óta forgalmazza a városi minit, amire egészen stabil kereslet is van Európa-szerte. Ki ne imádna városban egy olyan autót, ami párhuzamos parkolóhelyre képes merőlegesen beállni?
A Smart kompakt formájának kulcsa abban rejlett, hogy az apró motort a helykihasználás miatt a hátsó tengelyek mögé helyezték. Az 599 köbcentis háromhengeres, turbóval kiegészített erőforrás 54 lóerő leadására képes, amivel 18 másodperc körül futja a 0-100-as sprintet, és valamivel 130 felett tud menni. Az autót egyébként egy elég lomha félautomata sebváltóval szerelték, ami elég sokat ront az amúgy sem túl combos motor teljesítmény leadásán, de tény, hogy ez az autó nem száguldozásra termett.
NSU Wankel Spider – 497 köbcenti
Személyes kedvencem az 1960-as évekből származó, két rotoros NSU, ami Felix Wankel forgódugattyús motorjának elve alapján került sorozatgyártásba. Az ‘50-es években már használt Wankelt az NSU, de a Spidernél lecsökkentett motor méretének köszönhetően egy nagyon könnyű, 700 kilogrammos autót sikerült létrehozni. A 497 köbcentis erőforrás az 50 lóerős teljesítmény környékét tudta, ami elég jó súly-lóerő arányt hozott, nem mellesleg több mint 160-nal lehetett repeszteni vele.
Bár az autó minden szempontból remek konstrukciónak tűnt, sajnos nem volt hosszú életű. A Wankel-motor használata jóval nagyobb odafigyelést és karbantartást igényel, a tulajdonosok igényeinek azonban nem felelt meg a sűrű karbantartási periódus, ráadásul emiatt drága is volt a fenntartása. 1964 és 1967 között csak 2375 darab készült belőle.
