Persze, a mai autók többségében több elektronikát találunk, mint az első szovjet műholdon, de vannak olyan modellek a történelemben, amelyek számos érdekes technikai megoldást sorakoztatnak fel.
Már a ’60-as években is készültek olyan autók, amelyek a maguk korában űrtechnikának beillő megoldásokkal növelték a komfortot és a vezetési élményt utasaik számára. Persze léteznek olyanok, amiknek nem is kellett volna abban a formában utcára kerülniük, de mint mindig, ez esetben is vannak üdítő kivételek – nézzünk néhány példát!
Mercedes-Benz 600 (1964)
A W100-as szériával a Mercedes igen komoly erőfitogtatásba kezdett a ’60-as években. Elöl és hátul is légrugó és kiegészítő gumirugózás dolgozott automatikus szintszabályozással. Bosch üzemanyag-befecskendezést alkalmaztak a karburátor helyett. Az autó minősége tényleg makulátlan volt, nem csoda, hogy a világ vezetői többnyire ezzel furikáztak 1981-ig, amikor leállt a gyártása. Persze manapság borzasztóan nehéz restaurálni vagy éppen karbantartani egy 600-ast, a jobb állapotúakért akár 30-40 millió forintot is elkérhetnek, és még ennél is többet a diktátor-specifikus Pullman kivitelért.
Citroën SM (1970)
Az SM volt az eredménye annak, hogy a Citroën megvásárolta a Maseratit 1968-ban. Az olaszok 2,7 literes, V6-os motorja tisztességes teljesítménnyel ruházta fel az autót, de a hidropneumatikus felfüggesztést és a DS-től származó fékeket is működtetnie kellett. Ezen technikai megoldásokkal és a kanyarkövető fényszóróival az SM pont annyira volt fejlett, mint amennyire törékeny. A Maserati V6-osa folyamatos karbantartást igényelt azért, hogy a futómű is rendeltetésszerűen tudjon működni. A nehézkes fenntarthatóság ellenére manapság ismét elkezdték értékelni mint egy, a korát megelőző, nagy tudású masinát.
#Lefèbre, #Bertoni (not the other great designer Bertone), and later on #Opron -> #Citroën #SM pic.twitter.com/kcQE9r1oHq
— Rapmack (@rapmack70) July 28, 2016
Aston Martin Lagonda (1976)
Az Aston Martin igyekezett mindennel felvértezni az 1976-ban megjelent Lagondát. Akkoriban 24 570 angol fontért lehetett megvásárolni, miközben angliában 13 000 volt egy átlagos ház ára. Érintésérzékeny panelek és digitális kijelzők voltak benne az analóg órák helyett, azonban ezek a berendezések nem a megbízhatóságukról voltak híresek, és rettentő költséges volt a javításuk. 1990-ig mindössze 645 Lagondát adtak el.
Mitsubishi 3000GT (1990)
Összkerékhajtás, elektromosan vezérelt lengéscsillapítás, aktív aerodinamikai elemek, összkerékkormányzás – ezen extrák alapján azt gondolhatnánk, hogy a 3000GT 2020-ban lépett piacra, azonban 1990-ben a Porsche 944 és a Toyota Supra versenytársának szánta a gyártó. Hiába a 3,0 literes, duplaturbós V6 300 lóerővel és a számos elektronikai megoldás, az autó kevésbé volt potens, mint előbb említett versenytársai. Összetettsége viszont az egyik aduásza manapság azoknak, akik klasszikus kupét keresnek hobbiautónak.
Subaru SVX (1991)
A Subaru XT kupé után a márka kitartott a kétajtós ambíciók mellett, ezért folytatta a sort az SVX-szel. Határozott céljuk volt, hogy a Nissan 300ZX és a Toyota Supra mellett csípjenek ki egy kis piaci részt a 3,3 literes boxermotorral és összkerékhajtással szerelt, 233 lóerős autóval. Minden erőfeszítés ellenére azonban a vásárlók óvakodtak az SVX-től, főleg az ablak az ablakban megoldástól, sőt, olcsó sem volt és hamar feledésbe merült, mikor az Impreza Turbo elkezdte uralni a rali mezőnyét.
Jaguar XJ220 (1992)
A Jaguar XJ220 koncepciója egy V12-es motort tartalmazott összkerékhajtással, ám a Jaguárnak nem volt túl nagy tapasztalata abban, hogy hogyan is kell tisztességesen megépíteni egy középmotoros utcai autót. A V12-es fizikailag is túlságosan nagy volt, hogy beépíthessék, annak ellenére, hogy versenyautókban már alkalmazták előtte. Ezt kiküszöbölve az MG Metro rendesen átdolgozott, V6-os motorját használták a gyártásra érett XJ220-nál, ezek ellenére is borzasztóan problémás és drága volt fenntartani.
Volkswagen Phaeton (2002)
A Volkswagen Phaetonnak tűrnie kellett tartósan a 300 km/órás tempót 50 fokos hőségben úgy, hogy közben a kabin hűvös maradjon. Magas elvárás, de állítólag a Phaeton teljesítette ezt a 6,0 literes, W12-es motorral a tesztek során. A Phaeton állítható futóművel, korát megelőző infotainment rendszerrel és a később igazán problémás V10 TDI-vel is kapható volt. A fényűzés nem győzte meg a vásárlókat, akik nem igazán akartak VW-logós luxusautóban utazni, sokkal inkább a konszern prémium szedánjaiból válogattak.
Bugatti Veyron (2005)
Nos, a Bugatti Veyron egy igazán összetett autó, ami egyetlen céllal készült, hogy elérje a 407 km/órás sebességet. Ehhez egy 8,0 literes, W16-os motorra volt szüksége négy turbófeltöltővel, 1001 lóerővel, hétfokozatú duplakuplungos váltóval és összkerékhajtással. A hatalmas hőtermelés miatt számos hűtő és cooler (töltőlevegő-hűtő) szükséges, csak a motornak három hűtője van, egyet kapott a váltó, sőt, a diffi és a motor olaját is külön hűti a technika. Nem csoda, hogy egy időszakos szerviznél 5,5 millió forintot is el lehet költeni.
Lexus LFA (2010)
A Lexus az LFA-val egy igazán izgalmas és ritka autót ajándékozott az emberiségnek. A szénszálas kasztni egy 4,8 literes, V10-es szívómotort rejt 560 lóerővel, ezt a Yamahával közösen fejlesztették. Ez a motor olyan gyorsan képes felpörögni, hogy az analóg óra helyett digitális fordalátszámmérőt kellett alkalmazniuk. Mindössze 500 darab készült belőle, elővetítve a Toyota sportautóit az elkövetkezendő 25, akarom mondani 15 évre.
Te melyik autót tetted volna még be a listába?
Ha szeretnél még több ritka és korát meghazudtoló technikával rendelkező autót látni, nézd meg ezt a bemutatót! Amennyiben a videó nem indulna el, megtekintheted YouTube csatornánkon is.
