2021. március 13. | 09:50

A Mercedes 30 évvel ezelőtt megmutatta a világnak, hogyan képzeli el a jövő családi autóját, az F100-as azonban sosem került sorozatgyártásba.

A Mercedesnél manapság nincs szükség egyterű típusra. Már egy E-osztály T-modellbe is lehet pakolni rendesen, de akik bőségesebb fejtérre vagy harmadik üléssorra vágynak, azok a GLC-ben, a GLE-ben vagy a GLS-ben többé-kevésbé megkapják az igényüknek megfelelő, tágasabb helykínálatot. Meg hát az egyterű kifejezést inkább kerülik Stuttgartban, hiszen első és egyben utolsó próbálkozásuk ebben a divízióban nem volt egy sikertörténet. Az R-osztály egy grandiózus, már-már SUV-be hajló hodály volt, amit senki se a szépsége miatt szeretett. Mégsem ez volt a legnagyobb problémája, hanem a vételára: a gyakorlat azt igazolta, hogy igencsak szűk az a célközönség, aki 20 millió forint felett keres családi gyerekszállítót.

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

Az sem segített az ügyön, hogy a 3,0 literes, V6-os blokk volt a legkisebb választható motor! A józan ész azt diktálta volna, hogy inkább lefelé bővítsék a kínálatot, de a Mercedes szembement minden racionalitással: az R-osztályba még a 6,2 literes, AMG V8-ast is belepasszírozták! Igazán gazdaságos alternatíva a mindennapi ingázás mellé. A nyugati országokban jobban fogyott, de hazánkban csak kevesen engedhették meg, hogy szalonból vásároljanak meg egy ilyen kaliberű autót. Kevesen gondolnák azonban, de a csillagosok már 30 évvel ezelőtt is gondoltak egy egyterű modell kifejlesztésére!

1991-ben debütált a W140-es bálna S-osztály, ami hatalmas sikert aratott a világsajtóban, a legtöbb ember a Mercedes újdonsült zászlóshajójával volt elfoglalva. Viszont már felmerült az igény egy olyan autóra, ami akár 5-nél több személy szállítására is alkalmas. Az E-osztály kombi változatát lehetett kérni harmadik üléssorral, de a hátrafelé néző 6. és 7. ülés már nem a komfortos utazásról szólt. A G-osztály jöhetett még szóba, de ebben az időben még nem volt olyan kifinomult futóműve, hogy személyautós feelinget adjon aszfaltozott úton. Ennek apropóján készítettek egy meglehetősen mutatós tanulmányautót arról, hogy képzelnék el a csillagos családit. Így született meg az F100-as.

Formavilágát elnézve nyugodt szívvel tekinthetjük az R-osztály korai felmenőjének: ugyanazok a nyúlánk vonalak (4869 mm volt a teljes hossza), inkább egy magas kombira hajaz, mint egy kisbuszra. Itt még gömbölydedebb a dizájn, de úgy is mondhatnánk, hogy már az. Gondoljunk csak bele, hogy a naptár 1991-et ír! A bálna S-osztály a szögletes dizájnnal és tepsi lámpákkal debütált, itt pedig már inkább a 2000-es éveket idéző formák villannak meg. A hatalmas üvegfelületek már kívülről mutatósak, de a belső térérzetnél mutatják meg igazán áldásos hatásukat, arról nem is beszélve, hogy B-oszlop nélkül oldották meg a karosszériát, ez tovább növelte az exkluzivitást.

Az ajtók sem a megszokott módon nyíltak: az elsők felfelé fordultak, miközben a padló egy része is mozdult, míg hátul tolóajtóval oldották meg a be és kiszállást. Miután betekintést nyertünk az utastérbe, egy furcsa dolog rögtön feltűnik: az első sorban csak a sofőrnek van ülése, mivel a volán középen kapott helyet, mint a McLaren F1-ben. A Mercedes azzal indokolta a megoldást, hogy az utascella legbiztonságosabb része a közepe, így az sofőrt és az utasokat is amennyire lehet célszerű oda pakolni. A konstrukció nagyobb védettséget biztosított frontális féloldalas és oldalütközés esetén, de így már nem lehetett 7 üléses szállító az F100-as, megmaradtak inkább az 5-nél. Meg hát a Mercedes kutatásai kimutatták, hogy a mindennapi közlekedés során átlagosan 1,2 - 1,7 embert szállítanak a vásárlók. A számok meg nem hazudnak, ugyebár.

5 embernek viszont átlagon felüli komfortot biztosított az F100, műszaki kidolgozottság és kényelem tekintetében mérföldekkel megelőzte kortársait. Elég csak megnézni a képeken azokat a vaskos, dugig kipárnázott és S-osztályt meghazudtoló bőrborítással ellátott üléseket! Vagy éppen a napelemes tetőt, ami például a számítógép és a faxberendezés energiaellátását biztosította! A műszerfal hat csak kissé idejétmúltnak, a fekete műanyag kapcsolók és kezelőszervek ridegnek tűnnek, de cserébe egy tekintélyes méretű kijelzőt is integráltak a sofőr elé, ami elviekben mutatta az éppen aktuális korlátozásokat. Volt automata klíma és egy Becker Mexico fejegység, szóval a felszereltségre nem lehetett panasz.

További érdekesség, hogy az F100-as xenon lámpával rendelkezett, ami sorozatgyártásba csak 1995-ben került a Mercedesnél a W210-es E-osztályban. Hátul tolatókamera biztosította a könnyebb parkolást, sőt, a guminyomást is szenzorok ellenőrizték elektronikusan. 1991-ben már egy korai holttér-érzékelő rendszer is bemutatkozott az F100-ban, csakúgy, mint egy sávtartó asszisztens. Persze egy tanulmányautónál könnyen dobálóznak ilyen gyerekcipőben járó innovációkkal, de mindenképpen dicséretes, hogy már 30 évvel ezelőtt is voltak korszakalkotó tervei a stuttgarti mérnököknek. Sajnos a városi terepjárók és crossoverek világában már nem valószínű, hogy hasonló családi egyterű koncept fejlesztésébe kezd a Mercedes, pedig az F100-as megérdemelte volna, hogy sorozatgyártásba kerüljön. Mondjuk egy kicsit szolidabb, élhetőbb formában!