1990-ben a Chrysler megpróbálta feléleszteni az Imperial nevet. Ez részben sikerült is, de tündöklő fényét már nem nyerte vissza.
A Chrysler 1926-ban mutatta be az elsőszériás Imperial modellt. Nevének magyar jelentése: „Birodalmi”. A luxuslimuzin akkora sikernek bizonyult, hogy 1954-ig hat generációja született. A rákövetkező évtől az amerikai gyártó külön márkaként képviseltette. Célja, hogy felvegye a versenyt a Lincolnnal és a Cadillac-kel. Sikere 1983-ig tartott. Az olajválság és a vásárlók átpártolása a Chrysler luxusmárkájának csődjéhez vezetett.
Alig 40 éves története során az Imperial számos nagypresztízsű autót mutatott be. Közéjük tartozik az 1969-es LeBaron, ami 5,98 méteres hosszával máig a leghosszabb sorozatgyártású amerikai autó címét viseli. A majdnem 6 méteres hossz a standard hosszúságot jelenti, a hosszított limuzinok ennél is termetesebbek voltak. Másik kimagasló példánya az Imperial Crown, ami az 1950-es évek egyik legexkluzívabb álomautója volt.
7 évvel a márka megszűntetése után a Chrysler fel akarta éleszteni az Imperial nevet. Ezúttal már csak típusjelölés formájában képviseltette. A gyártás 1989 és 1993 között zajlott, ami az 1990-től 1993-ig tartó modellévbe csúszott. Az új modell versenytársainál lassabb volt, viszont kényelem terén mindet túlszárnyalta. A korabeli reklám szerint az Imperial ötvözi a legelismertebb gyártók legjobb műszaki megoldásait. Példának hozza a Mercedes ABS-ét, a BMW vezető oldali légzsákját, a Rolls-Royce felfüggesztését és a Jaguar váltóját. Mit gondolsz, Téged meggyőzne ez a majdnem 30 éves hirdetés?
A ’90-es évek autóihoz képest az Imperial megjelenése elég konzervatívnak számított. Ehhez hozzájárult a korszak modelljeinél szögletesebb formaterv, az eltűnő félben lévő bukólámpák és a B-oszloptól a C-ig tartó vinyl borítás. Ez utóbbi már a vele egy időben megjelent Ford Crown Victoriákról is eltűnt, pedig ők voltak ennek a trendnek a legjellegzetesebb képviselői. Míg a gyártók túlnyomó többsége modelljeit ívesebb formákkal tervezte, a ’90-es Birodalmi ragaszkodott az előző évtized kockaformájához. Mindezek ellenére amondó vagyok, hogy egy pénzes amerikai konzervatív vásárló számára megjelenés szempontjából az egyik legjobb választás lehetett. Te mit gondolsz?
Annak ellenére, hogy kiválóan megfelelt a városi és országúti poroszkálásra, versenybe érdemesebb volt nem belekezdeni. Nekem pl. meglepő volt, hogy a limuzinokra tipikusan nem jellemző módon az orrmotor mellé elsőkerék-hajtást kapott. Motor terén elég szűkös volt a választék. Vagy egy 3,3 literes, EGA V6-os, vagy egy 3,8 literes EGH, szintén V6-os erőforrással lehetett kérni. Váltó terén be kellett érni a 4 sebességes automata kormányváltóval. A 147 lóerő (109,5 kW) mellé 248 newtonméternyi forgatónyomaték társult. Az 1619 kilós szedán csúcssebessége 186 km/óra volt, 11,6 másodperc alatt gyorsult állóhelyből 100-ra. 100 kilométerenként városban 11,8 litert, azon kívül 8,5 litert fogyasztott.
Az 1990 és 1993 között gyártott 41 276 eladott Imperial kényelmi felszereltségükkel győzték meg első tulajdonosaikat. Az alapfelszereltség részét alkotta a szervokormány, a fékrásegítő, az automata klíma, ABS, cruise control, vezető oldali légzsák és a tető vinyl borítása. Az utastér huzata lehetett velúr vagy bőr, amit a Chrysler a Mark Crosstól szerzett be.
Többféle kazettás Infinity hangrendszerrel volt kapható. A főbb extrák közé tartozott a teljes egészében digitális óracsoport, az elektronikusan működtetett légrugók, az ajtók távirányítóval történő nyitása, zárása és a riasztórendszer beszerelése. A további exkluzív kiegészítők listáját bővítette a beépített autótelefon és a 6 lemezes CD lejátszó.
A hátsó utasok számára bőven jutott fej- és lábtér. A középső ülés támláját egy termetes karfává lehetett alakítani, amiben volt hely kisebb dolgot tárolására is. A luxus érzetét tovább növelték a belső színére festett biztonsági övek és a faberakás. A csomagtérrel már nem volt ilyen fényes a helyzet. Annak ellenére, hogy hosszban és szélességben kiváló volt, belső magassága alacsonyra sikerült. További műszaki részletekért nézd meg a videót:
A generáció minden darabjára kiterjedt a Chrysler „Crystal Key Owner Care Program” szolgáltatás, miszerint az autó 5 évig vagy 50 000 megtett mérföldig (kb. 80 500 km) garanciális volt. Emellett 7 évre vagy 70 000 mérföldig (kb. 113 000 km) terjedő jótállást vállalt az erőátvitel esetleges meghibásodására. A program magába foglalta a 0-24-ben ingyenesen hívható ügyfélszolgálatot.
Az eredeti tervek szerint az 1990-es Imperial gyártása 1993-ban le is állt. A vele első ránézésre azonos megjelenésű New Yorker még kapott 3 évet. 1994-ben helyét átvette a Chrysler új zászlóshajója, az LHS. 2006-ban az amerikai gyáróriás a Detroiti autószalonon bemutatta egy újabb Imperial tanulmány változatát, mely végül a 300-as modell alapjául szolgált. Formaterve az 1960-as évek vonalkövetését idézte.
Megjelenése évében 25 655 dollárba került, ami napjainkban forintra átszámolva nagyjából 13,3 milliót jelentene. A termelés leállításának évére ára 29 481 dollárra, vagyis az árfolyam jelenlegi állása szerint kicsit kevesebb, mint 13,9 millió forintot érne. Ha bejön az autó, a mobile.de oldalon már akár 4 ezer euróért, kb. 1,2 millióért Te is a tulajdonosa lehetsz az utolsó Birodalmi limuzinok egyikének. Amerikában persze kevesebbért is találsz, viszont a hazaszállítás költsége jócskán dob a számlán.