Azok a mágikus ‘60-as évek: Opel GT

A ‘60-as évek modelljei elnézve kicsit olyan, mintha a formatervezők kreativitása megkopott volna az évek során, de valójában a vásárlói igények változtak meg jelentősen. Ettől függetlenül akkoriban sem volt éppen általános trend az autóiparban, ahogy az Opel GT megszületett.

1964 júniusában megnyitották az Opel formatervezői irodáját a németországi Rüsselsheimben, ahol rögtön elkaphatta a kreatív gépszíj a csapatot. Mielőtt még az iroda teljesen bezárkózott volna a világ elől, a megnyitón körbevezették az érdeklődőket. Nagy szó volt ez akkoriban, hiszen a legtöbb autógyártó külsős céget bízott meg a koncepciók formatervezésével.

Bár a célirány egy fiatalos autó tervezése volt, az Opel dizájnerei a vezetőség részletes beavatása nélkül nélkül olyat alkottak, amivel beírták magukat az autógyártás történelmébe és óriási sikert hoztak a vállalat számára. A formaterv az Experimental GT modellé volt, amit Erhard Schnell és csapata hozott létre.

A papírra vetett tervből megvalósult tanulmányautóval végül hatalmas sikert arattak a cégvezetés köreiben, hiszen tökéletesen igazolta a tervezőiroda megalapítását. Házon belül képesek voltak egy briliáns formát alkotni, bár szériában olyan lett, mintha az azonos időben megjelent Chevrolet Corvette C3 kistestvére lenne. A formaterv megvalósításánál nagyon fontos szempont volt az áramvonalasság, ezért szélcsatorna-kísérleteket is végeztek a Stuttgarti Egyetemen.

A belsős sikernek köszönhetően az 1965-ös Frankfurti Autószalonon be is mutatták a tanulmányt, ami igazi nyüzsgést hozott az Opel köré. A meglepett közönség rajongásának köszönhetően a koncepciót nem lehetett elengedni, tovább kellett fejleszteni a sorozatgyártáshoz, pedig az Opel szisztematikusan elzárkózott ettől, mert sem a rüsselsheimi, sem a bochumi üzemük termelésben nem tudták beütemezni.

Megoldást végült a nemzetközi kapcsolatok hozták, a franciaországi Brissoneau & Lotz és a Chausson vállalattal szerződtek. A Chausson cég a karosszéria lemezeinek préselését és összeszereleését végezte, míg a Brissoneau & Lots felelt a fényezésért és az utastér elemekért felelt.

Az autók végleges összeszerelése Bochumban történt, ahol a motor és a futómű is bekerült. Rekord rövid fejlesztést és intenzív tesztelést követően 1968-ban megérkezett a nagyközönség számára szánt modell, ami mit sem vesztett a prototípus által bemutatott szépségéből.

Érdekes megoldásokat alkalmaztak GT fényszóróinál, mert nem klasszikus bukólámpával szerelték, hanem mechanikusan vezérelt, hosszirányban a tengelye körül átforduló lámpákkal látták el, ami igazán vidám megjelenést kölcsönzött neki. Annyira kétajtós kupé volt, hogy még a csomagtér fedele sem lett kialakítva, a poggyászokat az utastér felől az ülések előre döntésével tudták berakni, de kit érdekelt egy ilyen kényelmetlen megoldás ennél a vérbeli sporteszközöknél.

Ezt kínálta az Opel GT

A kétüléses, aprócska sportautó kecses vonalvezetése miatt a Coke Bottle Shape, vagyis a klasszikus kólásüveg jelzőt kapta. A 4110 mm hosszú, de csak 1225 mm magas autó valamivel több mint másfél méter széles testével kecses, de ami ennél is fontosabb könnyű volt. A 2430 mm-s tengelytávnak köszönhetően a motort az első tengely mögé helyezték, ráadásul hasmagassága is csak 12 centi volt, így alacsony súlypontúvá vált a szárazon 845 kg-os autó, ez remek menettulajdonságokat sejtetett.

Nem véletlen, hogy az Opel marketingeseinek szlogenje betalált, miszerint „Csak repülni szebb!”. A „kis Corvette” motor tekintetében mai szemmel nem tűnik nagy duranások, de az erősebbik kivitel tudta a 11,5 másodperces 0-100-as sprintet és 185 km/órás végsebességre volt képes.

Az Opel GT 1100-nak 1071 köbcentis négyhengerese a 60 lóerő leadására volt képes 5200-as fordulatszámon, amihez 83 Nm nyomaték társult 3800-tól, ami minimálisan gyarapodott is 4600-as fordulatszámig. Az 1900 GT 1875 köbcentis motorja már 5100-on leadta a 90 lóerős teljesítményét, 2500-on pedig rendelkezésre állt 146 Nm is, de a csúcsnyomatékot 2800-as fordulaton érte el, ami 156 Nm-t jelentett.

Az üzemanyagellátásról a Solex által gyártott karburátorok feleltek, a GT 1100 esetében 35 PDSI-2 típusú, míg a GT 1900-nál a 32 DIDTA-4 változat fröcskölte be az 50 literes tankból érkező 98-as benzint. Lehetett ugyan 3 sebességes automatával is választani az Opel újdonságát, de s legtöbb vásárló a négy sebességes manuális mellett döntött Európában.

A korabeli Opel Kadettből megismert független felfüggesztéssel szerelték, ami aszimmetrikus trapéz-háromszög lengőkarokkal és kanyarstabilizátorral támogatta a kerekek tapadását. A GT alatt továbbfejlesztett futómű megfelelő rugózásáért kettős teleszkópos lengőkar és az 1100 GT alatt kettő, az 1900 GT alatt 3 laprugó felelt. Hátul a korabeli három lengőkaros futóművön, két hosszirányú lengőkar és a keresztirányú panhard rúd tartotta pozícióban a hátsó tengelyt, a rugózásról pedig tekercsrugó és oldalanként egy-egy gázos lengéscsillapító gondoskodott.

Az Opel sportautójának egyéb változatai

Nem sokat vártak egy újabb tanulmánnyal, mert GT-vel szerzett pozitív tapasztalatok miatt 1968 végén Frankfurtban bemutatták az Opel CD névre keresztelt Gran Turismót. A futurisztikus technika végül sosem került sorozatgyártásba. A GT sikerei azonban ezzel nem értek véget, 1971-ben, több mint 50 évvel ezelőtt hat világcsúcsot is megdöntöttek az Elektro-GT-vel a hockenheimi tesztpályán.

Dupla, egyenáramú Bosch villanymotorjával 190 lóerőt szabadított az útra, amihez a Varta nikkel-kadmium akkupakja szolgáltatott áramot. Az alacsony hatótáv miatt ez a változat a feledésbe merült, ahogy a szintén rekordokat döntögető 2,1 literes dízel változat, ami állórajt után 1 km-en belül 197,5 km/órás sebességet ért el a dudenhofeni tesztpályán.

Bár 1969-ben bemutatkozott az Aero GT is, elektromosan süllyeszthető hátsó ablakkal és levehető tetővel, ez sajnos nem került tömeggyártásba. Pár évvel később, 1973-ban változtak a gazdasági érdekek, mert a franciaországi beszállító cég részvényeinek többségi tulajdonosa lett a francia kormány, aki felmondta a szerződést az Opellel.

Ugyanebben az évben az értékesítés 70 százalékát adó amerikai piacon változtak a gépjármű forgalomba helyezési szabályok, ami miatt nagy lökhárítókkal kellett szerelni az autókat. A többletsúly miatt a motor fejlesztése is szükségessé vált volna. Ennél nagyobb gondot jelentett, hogy a B Kadettből származó alapok gyártása megszűnt a személyautó modellválátásval, a GT fejlesztése pedig drága lett volna, így a cég valamivel több mint 100 ezer GT értékesítése után, 1973 augusztusában befejezte a típus gyártását.

Opel GT 1100 (1900) adatok:

• Lökettérfogat: 1071 (1875) cm3
• Hengerek/szelepek: 4/16
• Max. teljesítmény: 61 LE @ 5200 (90 LE @ 5100)
• Max. forgatónyomaték: 83 Nm @ 3800 (156 Nm @ 2800)
• Hossz./szél./mag.: 4110/1580/1225 mm
• Tengelytáv: 2430 mm
• Hasmagasság: 120 mm
• Saját tömeg: 845 kg
• Vegyes fogyasztás: 7,5 (8,5) l /100 km
• Végsebesség: 155 (185) km/h
• 0-100: 17,5 (11,5) s