Az Aston Martin Vanquish modellt megjelenése óta az egyik legjobb luxus túrakupénak tartják: elegáns, kényelmes és pokolian gyors.
Az Aston Martin neve nemcsak a motorsportban cseng jól, a kétüléses, sokhengeres túrakupék ligájában is előkelő helyen trónol a brit márka. A dinamizmus és elegancia kitűnő elegyet alkot, nem véletlen, hogy James Bond is ilyeneket hajtott küldetései során. A filmes szereplések vitathatatlanul hatással voltak az eladásokra, végtére is ki ne akarna egy jólfésült brit titkosügynök szerepében tetszelegni. Az ikonikus DB6-ot nehezen lehetett überelni, utódja, a DBS jóval kommerszebbre sikerült, a Virage sem a szépsége miatt lett ismert, véleményem szerint a következő, igazán komoly Aston Martinra egészen 2001-ig várni kellett. Ekkor debütált a Vanquish V12.
A britek nagyágyúját Ian Callum tervezte, aki mondhatni fogalomnak számít a szakmában. Számos eszményi külsejű sportkocsi dizájnja fűződik a nevéhez, így várható volt, hogy ennél a modellnél sem hibázik. A régi DB4 GT Zagato külseje nagyon megihlette, annak stílusjegyeit szerette volna modern köntösbe csomagolni úgy, hogy a végeredmény agresszívebb legyen, mint korábbi munkája, a jámbor külsejű DB7 Vantage. Sikerült neki, a Vanquish még mai szemmel is egy páratlan szépség: megvillannak a jellegzetes vonások, a lapos orr és a széles csípő ad egy ragadozó kisugárzást az autónak.
A fényszórók egyszerűek, hűtőrácsát pedig unásig ismételték már a Fordokon, mégis az elejének a kiosztása elképesztően finom és elegáns, a british racing green pedig nagyon passzol hozzá. És akkor a faráról még nem is beszéltem. A klasszikus kupéforma netovábbja, gyönyörű a kidomborítás, semmi csicsa, mégis kortalan. Egy igazi úriember autója.
4,7 méteres hossza a felső-középkategória limuzinjaival vetekszik, tekintélyes mérete miatt nem is volt egy pehelysúlyú versenyző: súlya meghaladta az 1,8 tonnát. Pedig a brit mérnökök minden tőlük telhetőt megtettek, hogy alacsonyan tartsák a tömeget, a karosszériánál alumínium-kompozit anyagot használtak, a karbon alkatrészeket pedig a Lotus tervezte. Természetesen komoly, független felfüggesztést is kapott az autó, melyet úgy hangoltak, hogy nagy tempónál is stabilan tudjon kanyarodni, de a bukkanók se rázzák ki a benne ülők fogait.
A jól bevált orrmotor-hátsókerékhajtás elrendezés jellemezte ezt a modellt, a géptető alatt pedig nem is egy akármilyen blokk kapott helyet. Az autó karakteréhez az 5,9 literes V12 dukált a legjobban, így nem is haboztak belerakni: ebben a változatában 460 lóerőre és 542 Nm-es nyomatékra volt képes. Szívó, így közvetlenebb gázreakciót és lineárisabb teljesítményleadást biztosított, a hosszú áttételű 6 gangos váltó pedig kitűnően muzsikált az országokon átívelő utazások alkalmával. Ha pedig sietni kellett, akár 300 km/órával is képes volt repeszteni, a 0-100-as gyorsuláshoz mindössze 5 másodpercre volt szüksége. A bőrrel, fával és mindenféle elektronikával kibélelt utastérben nem is tűnhetett ez nagy feladatnak.
Akinek a sima Vanquish túl lassú volt, annak 2004-ig kellett várnia, ekkor debütált az „S” kivitel. A legmarkánsabb változást a motornál kellett keresni: a V12-es motor immár 520 lóerőre volt képes, a gyarapodást a lökettérfogat növelése nélkül érték el az angolok. Természetesen optikailag is felturbózták, hogy az utca embere is lássa a plusz 60 lovat, más felni és más spoilerezés jellemezte a Vanquish S-t. Igy képes volt elérni a 322 km/órás sebességet, amivel már a szuperautók ligájában is indulhatott volna. Aki versenypályán is aktívan szerette volna használni, az vélhetően beikszelte a Sports Dynamic Package csomagot. Ez keményebb futóművet, áthangolt kormányzást és nagyobb fékeket jelentett.
Az autós média ódákat zengett róla, sok újságíró a legjobb túrakupénak titulálta, ami nem kis szó, tekintve, hogy erős a mezőny. Így magasan volt a léc a második generáció érkezése előtt. 2007-ben nyugdíjazták az első szériát, majd 5 évre elvonultak az angolok, hogy nyugodtan dolgozzanak. 2012-ben törték meg a csendet, ekkor jelentették be a következő generáció érkezését.
A bemutatót stílusosan a Concorso d’Eleganza eseményen tartották a Villa d’Este meseszép környezetében, így sok tehetős vásárló figyelmét megragadták. A nyúlánk, lendületes formájával talán még egy szinttel feljebb tette a lécet, de tagadhatatlan, hogy a 2001-es Vanquish jelentette az alapot a tervezésnél. Hosszabb lett, laposabb, a fényszórókat korszerűsítették, megkapta a modern kütyüket, amiket ebben a kategóriában elvárt a célközönség, meg persze extra kakaót is kapott, a legerősebb Vanquish teljesítménye elérte a 600 lóerőt!
Amennyiben érdekelnek az egykoron brit márkák, nézd meg ezt a Jaguar bemutatót!
