A Rolls-Royce egy fogalom. Hosszú évtizedek óta a luxusautó-biznisz megkerülhetetlen szereplője, a klasszikus angol elegancia és szivarfüst négy keréken guruló szobra. A szigetország gyártói közül kétségkívül az RR rendelkezik a legnagyobb presztízzsel: a Jaguar azért bőven alacsonyabb árban játszik, a Bentley pedig sokáig csak a „sportos változatot” jelentette, bár azért manapság egy Mulsanne-ban megkap minden pompát és fényűzést a vásárló.

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

Az ezredforduló környékén a német gyáróriások is beszálltak a buliba és felkarolták a padlón fekvő brit márkákat, ám a segítség komoly befolyást is jelentett: a Volkswagen bekebelezte a Bentley vállalatot, a BMW pedig a Rolls-Royce-t. Sok rajongóban felháborodást váltott ki a német invázió, de a gyakorlat azt igazolta, hogy mégsem olyan rossz a kooperáció. A technokrata mentalitás stabilabb műszaki tartalmat és innovációkat jelentett, a vérfrissítés kimondattan jó hatással volt a korosodó angol típusokra. Az összefonódás korai időszakában kétségkívül a Phantom volt a legkiemelkedőbb modell, grandiózus, már-már letaglózó megjelenésével igyekezett megnyerni magának a tehetős vásárlókat.

A történet ott kezdődött, hogy a BMW 1998-ban megvásárolta a jogot, hogy használhassa a Rolls-Royce nevet és logót, a bajorok durrantották a pezsgőt és a koccintás után komoly terveket kezdtek szövögetni. Úgy szerették volna újra a csúcsra emelni az angol márkát, hogy megtarják azokat a stílusjegyeket és tulajdonságokat, amik egykoron naggyá tették, a modern technikát pedig klasszikus köntösbe csomagolják, hiszen erre van igényük az RR vásárlóknak. Több évnyi tervezés, fejlesztés és finomhangolás után, 2003-ban debütált az új Phantom „bavaria”.

Bemutatásakor valószínűleg egy tekintélyes méretű leplet rántottak le róla, hiszen a zászlóshajó minden dimenziójában grandiózus méreteket öltött: hossza meghaladta az 5,8 métert, szélessége 1 centi híján elérte a 2 métert! Ez a valóságban azt jelenti, hogy a kortárs S-osztálynál (W220) közel 70 centivel hosszabb volt, pedig a csillagos cirkáló is a kompromisszumoktól mentes terpeszkedésről szólt. A Phantom ezért teljesen egyedi platformon nyugszik, karosszériájának nagy része alumíniumból készült a súlycsökkentés jegyében. Itt persze figyelembe kell venni a kontextust, egy ekkora batár még így sem könnyű: a Rolls-Royce csúcsmodellje több mint 2,5 tonnát nyomott a mérlegen. Ez több, mint az átlagos limuzinoké, de ha belegondolunk egy Bentley Continental GT is hasonló értékkel rendelkezik úgy, hogy egy kétajtós kupé. Szóval nem jó, de nem is tragikus.

Egy ekkora testű autót már pusztán a mérete miatt is feltűnés övezi, de az angolok nem bízták a véletlenre a dizájnt. Furcsának tűnhet, de a Phantom külsejét nem brit, nem is német, hanem egy szerb származású formatervező, Marek Djordjevic alkotta meg. Kitűnő érzékkel vegyítette a hagyományos Rolls-Royce stílusjegyeket a modern értelemben vett eleganciával. Az autó orra már-már tolakodó, a középen terpeszkedő króm-katedrális fájóan eltúlzott, de jó az összhang az egyszerű fényszórókkal és ködlámpákkal. Ha feltűnik egy ilyen az utcán vagy egy szálloda előtt, akkor mindenki tudja, hogy itt bizony megérkezett valaki. Van egy jó adag balkános „na, mutassuk meg, ki a legnagyobb jampi” a megjelenésében, de még a nyugati országok legszofisztikáltabb köreiben is birtoklási vágyat ébreszt a Phantom. Oldalról már finomabbak a formák: gyönyörű a tetővonal lejtése, és a csípőszerű kidomborítás a fény-árnyék vonal mentén. A far pedig olyan, mintha egy hatalmas luxusjacht ihlette volna.

Egy ilyen fényűző luxuslimuzinnál nem volt kérdés, hogy V12-es motor mellett döntenek, hiszen ez a hengerszám biztosít igazán finom járáskultúrát. Az új fejlesztésű N73-as BMW blokk került a Phantom orrába, de nem a 6,0 literes változat, amit a 7-es szériában használtak, hanem a megnövelt lökettérfogatú N73B68. A 6749 köbcentis monstrum 453 lóerős és 720 Nm-es produktumra volt képes, a 20 százalékkal magasabb forgatónyomaték magabiztos suhanást biztosított a zászlóshajónak. A 0-100-as gyorsuláshoz mindössze 5,9 másodpercre volt szüksége, bár kételkedem, hogy bárki is azért vásárolt volna egy Phantomot, hogy a lámpánál vagánykodjon. A végsebességet természetesen 250 km/óránál korlátozták, ahogy ebben a kategóriában szokás.

A Rolls-Royce egyik meghatározó ismertetőjele, hogy a vásárlók gyakorlatilag teljesen szabad kezet kapnak a konfiguráláskor: a fényezésnél 44 ezer (!) szín közül választhatnak, az utastér bőrborításánál bármilyen árnyalat elérhető. A festékréteget robotok juttatják fel a karosszériára, de ezután minden Phantom kézi polírozást kap a maximális csillogás érdekében. A beltérben a kor színvonalán minden elképzelhető komfortberendezés és technikai finomság helyet kapott, a főbb funkciók kezelését pedig a BMW iDrive forgatható, tologatható egerével oldották meg.

További érdekesség, hogy a fordulatszámmérő helyett egy olyan műszer van az óracsoportban, ami azt mutatja, hogy aktuálisan hány százalékát használja a sofőr a motor erejének. A Skodánál manapság annyira divatos ajtóba rejtett esernyő is itt mutatkozott be először, bár azért valljuk be, elegánsabb egy hátul zsanérozott, „suicide” ajtóból előrántani. A hatalmas géptetőn ékeskedő Spirit of Ecstasy szobrocskát egy mechanizmus automatikusan „elbújtatja”, ha egy rosszakaró plebejus véletlenül le akarná törni. És persze az RR feliratú felniközép is egyenesen marad menet közben, hogy mindenki megcsodálhassa.

2005-ben, 2 évvel az eredeti Phantom debütálása után piacra dobták a hosszított változatot: a 25 centivel megnyújtott karosszéria valószínűleg áldásos hatással volt a hátsó lábtérre. 2007-ben érkezett a nyitott Drophead, 2008-ban pedig a kétajtós Coupé, melyek formaterve a 100EX és 101EX tanulmányautókon alapult. Az évek során kapott egy ráncfelvarrást, amely során igyekezték korszerűsíteni, ahol csak tudták, de igazából nem sokat kellett, mert a Phantom egészen 2017-es nyugdíjazásáig prominens szereplője maradt a luxusautó biznisznek. Kismilliónyi limitált kiadás készült belőle és valahogy mindegyiket elkapkodták a tehetős vásárlók. Az aktuális, Phantom VIII is megörökölte a jól bevált dizájnt, de valahogy még grandiózusabb lett a megjelenése, olyan akár egy négy keréken guruló elnöki palota. Bár azt mondják nem is gurul, hanem lebeg az út felett…

Amennyiben érdekelnek a prémium limuzinok, nézd meg ezt a bemutatót is!