A Skoda Octavia népszerű céges autó, megbízható, praktikus, viszont kissé ingerszegény. Az RS modell azonban megfűszerezi a receptet, ráadásul nem is akárhogy!
Aki Octaviát vesz, annak a közlekedés egy mindennapi feladat, nem személyes örömszerzés. Minden reggel ugyanazzal az arckifejezéssel nyitja ki az ajtót, dobja be hátra a táskáját és indítja be a motort. A reggeli rutin részévé vált, az egész autó karaktere sugallja, hogy használatra született. A tervezők vettek egy nagy levegőt és elszámoltak magukban tízig, hogy fantáziájuk visszatérjen két lábbal a földre, higgadtan és rendezett gondolatokkal ültek az asztalhoz. Fejükben még visszacseng a vezetőségi utasítás:
„Nem prémiumnak csináljátok. Egyszerű legyen, de azért mutasson is. Rakjatok bele mindent, amit elvárnak, de ne flancoljatok. Ugye nem kell mondanom még egyszer, hogy hol szerepel a palettán a Passathoz képest. Kérdés? Nincs? Akkor mire vártok?”
Tudnák jobbra is csinálni, de a nagytesó folyton ott sétálgat mögöttük, vonalzóval a kezében. Egy rossz mozdulat és már repül is a körmös, ezek a németek nem viccelnek. A monoton és ingerszegény mindennapok világából csak néha tudnak kiszakadni, amikor eljön a várva várt pirosbetűs ünnepnap, ami alá a naptárban csak két betűt írt be mindenki, remegő kézzel: RS.
Az Octavia első generációja óta ilyenkor a gyeplő szorítása meglazul, és egy alkalom erejéig lehetőséget kapnak Mladá Boleslavban, hogy megmutassák, hogy mit lehet kihozni egy Skodából. A számokat évről-évre feljebb tornázták, a ráncfelvarrott harmadik generációs tesztautó gyorsan mosolyt csalt az arcomra, 230 lóerejével igencsak fickósnak adja el magát. A konszern poroszos vállalatfilozófiájának hatása ekkor is érződik, a recepttől nem tudnak elszakadni, csak a végén több fűszert tesznek bele. Aztán mint a rossz gyerekek, kuncogva várják, hogyan reagál, aki belekóstol.
Skoda Octavia RS 2.0 TSI – péntek délután az irodában
A Skodát tartom a konzervatív formatervezés és dizájn egyik éllovasának 2018-ban. Aktuális modelljei ékes példái annak, hogy nem csak a kaotikus lehet modern. Maga a csupasz kasztni inkább a tíz évvel ezelőtti, jóval visszafogottabb autóipari trendet idézi vissza, nagyok a felületek, nem húzták tele élekkel és törésekkel, mint ahogyan a mai „összenyomott kólásdoboz” kinézetű járművek többségénél. Oldalról a formája olyan, mint egy jeles irodalomesszé: van eleje, közepe, vége.
Itt a piros, ott az RS, mégsem fordulnak utána, de nem is azért veszik. Vonalvezetése és kialakítása tágas belsőt sejtet, a nagy üvegfelületek csak rádobnak még egy lapáttal. A parkolóradarok és kamerák világában egyre nagyobb értéket képvisel a kiláthatóság, csakúgy, mint a praktikum a sportos modellek esetében. Az Octavia itt is piros pontot érdemel: nem igényel nagyobb odafigyelést a városi manőverezés, a magas hasmagasság miatt nem kell folyton aggódni az első lökhárító épségéért.
A Skoda imád játszani a lámpákkal, modellváltásokkor ez áll a dizájn fókuszában. Mindig érzéssel nyúlnak hozzá, és csak annyit, hogy észrevedd: ez már más, mint az előd. A harmadik generáció frissítésekor is ez történt, amolyan Mercisen kettéválasztották az első fényszórókat, formájuk alig változott. Tetszik, ahogyan a két belsőt a hűtőrácshoz csatolták, a fekete maszkkal és az RS lökhárítóval meglepően morcosnak hat. Látod, hogy Octavia, de azt is, hogy nagyon sietne. Mint a tulajdonosa a péntek délutáni túlóra után.
Skoda Octavia RS 2.0 TSI – RS élmény az egész családnak!
A konszernes hierarchia a beltér kidolgozásában szokott a legerősebben megnyilvánulni. Amire éppen képes a vállalatóriás, az kerül az Audiba (meg a Bentleybe, csak finomabb bőrrel áthúzva), az arany középutat ugye a névadó Volkswagen termékei képviselik, és csak ezután következik a sorban a Skoda. Kevesebb benne a hangszigetelés, vékonyabban párnázott ülések, durvább hatású textillel bevonva és ridegebb anyagokkal körülvéve. Csukott szemmel is érezhető a különbség, de egyáltalán nem húztam a számat az Octaviában. Egy rendesen összeszerelt, korrekt autó érzetét keltette, valami ilyesmire számítottam. A kedvező vételárral és a márkához társított értékekkel abszolút összhangban volt, egyedül a műszerfal kiosztásába lehet belekötni, kicsit több kreativitást elbírt volna.
A hatalmas kijelző megragadja a tekintetet, nekem nagyon tetszett, pedig ezek a kütyük általában hidegen hagynak. Jó a felbontás, az érintőpanel mellett kevés a gomb, aminek külön örültem, hogy a klímaszabályzó és megmaradt hagyományos formában, nem kell a menüben kutakodni. Minek feleslegesen bonyolítani egy bevált megoldást?
Ami hiányzik a minőségből, azt helykínálatban adják vissza a Skoda modellek. Már-már rébuszokban beszélnek arról, hogy mennyi mindent elnyel a cégautóként elhíresült modell, függetlenül attól, hogy poggyászról vagy utasról van szó. És tényleg. Először volt szerencsém élőben is megtapasztalni az Octaviás hely-orgiát, maximálisan egyetértek az eddigi beszámolókkal. Kiemelkedően jól használható, a csomagtartóba méterekről be tudnám dobálni a cuccokat, hála az ötajtós kivitelnek. Az utastér kellemesen szellős, felnőttek számára is teljes értékű kényelmet és szabadságot biztosít.
Az RS változatban sportülések kaptak helyet, amelyek nagyobbat mutatnak, mint amekkorát tartanak, helyet foglalva semmi extrát nem tapasztaltam bennük. A kormány viszont annál inkább tetszett: nem túl vékony, de nem is szafaládé, pont jó a fogása. Ezzel a háromágú kiosztással nehéz mellényúlni, kimondatlanul is a dinamizmusra utal egy autóban. De hiába vannak a rejtett utalások, az apró RS logók, összességében még mindig egy jámbor hétköznapi Octaviában éreztem magam. Többször emlékeztetnem kellett magamat, hogy amúgy egy 230 lóerős turbós benzinesben ülök. Hát milyen dolog ez?
Skoda Octavia RS 2.0 TSI – megvadul, amikor akarod
A VW-eredetű kétliteres TSI benzinmotor már a második generáció óta dolgozik a legkeményebb Octaviákban, 200 lóerősként kezdte, ebben a legfrissebb változatban már 230-at tud. Karaktere rendkívül szerethető, indítás után csak finoman adja a tudtodra, hogy ez nem az 1,6 szívó. Alacsony fordulaton nagyon kulturált haladást biztosít, de elég egy nagyobbat nyomnod a gázpedálon, készségesen veszi az utasítást, és lelkesen forog bele magasabb tartományba is. Ereje nagyjából a hangjával együtt érkezik 3000 környékén, onnantól pedig megindul, mint a veszedelem. A százas sprintet 6,2 másodperc alatt futja, maga a gyorsulás is intenzív élményt ad, de ahogyan előadja magát közben…
Először éreztem izgalmat egy Skodában. Hörgött, durrogott, éreztem benne a tempót, amikor véget ért az egyenes és elvettem a gázt, önkéntelenül elmosolyodtam. Megvolt benne a bugi, úgyis, hogy „csak” négy henger dolgozott a motortérben. 230 lóerő kimondva már nem üt akkorát, mint régen, de hidd el, ebben az autóba tökéletesen elég volt. Nem vágytam 10-20-nagyonsokkal többre, mert érezhetően erre a teljesítményére tervezték az Octaviát, a 230 lóerővel még ügyesen megbirkózott, egészen élhető 11,8 literes tesztfogyasztás mellett. Azoknál a gépeknél, ahol a hajtott kereket kormányozzák, a további erő csak ront az irányíthatóságon. Utólag tudtam meg, hogy a hangeffektek nagy része a hangszórókból érkezett, nem pedig a kipufogóból. Szerintem ez kitűnően példázza, hogy milyen jól összehozták ezt a rásegítést, és racing-feelinget. Az M-es BMW-knél már nyilván nem illik ilyet csinálni, de itt még bocsánatos bűn. Pláne, ha ilyen jól sikerült.
Skoda Octavia RS 2.0 TSI – nem kell bele több erő
Attól, hogy RS, még ugyanúgy Octavia, tehát a mindennapi ingázást kisujjból kirázza. Normális használat mellett fel sem tűnik a többletteljesítmény, a kormányzás komfort állásban nagymamásan könnyű, egy ujjal is szalad vele a volán. De elég egy gombot megnyomni, és máris megváltozik a karaktere. Sport fokozatban érezhetően közvetlenebbé válik, az elnehezedő kormányzás ad egyfajta magabiztosságot a kanyarvételekkor. Bírja, ha keményen berántják az ívre, arra megy, amerre te akarod. De fronthajtásos révén nem szabad túlzásokba esni a kigyorsításoknál, mert hajlamos tolni az elejét. Bekapcsolt elektronikával egész ügyesen szabályozza a kerekekre eső teljesítmény mértékét, de így is érezni, hogy harcol a 230 lóval.
A DSG automata Sport üzemmódban számomra meglepően idegessé váltott, araszolásnál és kis gázadásoknál hajlamos volt rántani. A kellemetlen impulzust szerencsére egy kövér gázzal meg lehetett szüntetni, ilyenkor összeért a technika és tette a dolgát. Komfort módban amúgy szinte zavartalan haladást biztosít, amit csak az apró zörejek és nyikorgások árnyékoltak be. Nem tudom, hogy típushibáról van-e szó vagy csak ennél a példánynál jelentkeztek-e, mindenesetre a keményebb futómű, a magyar utak és a gátlástalan újságírók folytonos kínzása nem tett jót neki. Mégsem tudtam rá haragudni, meg nem is akartam ennyiből következtetéseket levonni.
Skoda Octavia RS 2.0 TSI ár és összegzés
A legújabb Octavia RS egy rendkívül sokoldalú jármű, kitűnően ötvözi a dinamizmust és a használhatóságot. Konszolidált kinézetét megfűszerezi a sportcsomag, belsejében inkább a helykínálat és a praktikum dominál. Vérpezsdítő turbómotorja valósággal repíti az autót, gyorsan mosolyt tud csalni akár az egész család arcára. Fogyasztása élhető, a DSG váltó idegességét leszámítva nehezen lehet belekötni. Induló ára kicsivel 10 millió alatt van, a tesztautó 13 millió forintot kóstált - úgy gondolom, hogy ezért az összegért egy jól felszerelt, sportos járművet kapsz, amiben az egész család elfér.
Skoda Octavia RS 2.0 TSI DSG (2018)
- Lökettérfogat: 1984 cm3
- Hengerek/szelepek: 4/16
- Max. teljesítmény: 230 LE
- Max. forgatónyomaték: 350 Nm
- Hossz./szél./mag.: 4685/1814/1452 mm
- Tengelytáv: 2680 mm
- Saját tömeg: 1391 kg
- Vegyes fogyasztás: 6,3 l /100 km
- Tesztfogyasztás: 11,8 l /100 km
- Végsebesség: 250 km/h
- 0-100: 6,2 s
