Mi történik ha 9 törtető nő zöld lámpát kap? Megszületik a Volvo YCC

Az 1980-as évek végén a Volvo felismerte, hogy Amerikában több nő vásárolja autóikat, mint férfi. A tervező asztaloknál azonban még mindig 10 szakemberből 8 férfi volt. Erre a tényre reagálva a gyártó létrehozott egy női ügyfél-referencia csoportot, melyet a cég, 8 különböző területén ténykedő, hölgy kollégája alkotott, ők adtak visszajelzéseket a fejlesztés alatt álló prototípusokról.

2001 őszén Marti Barletti, fogyasztó szakértő hölgy a gyártó kérésére a Volvo székhelyére, Göterborgba, Svédországba látogatott, hogy félnapos workshopot tartson a női vásárlók és ügyfelek jobb megértésének érdekében. A tréning után Camilla Palmertz, a Volvo Autóbiztonsági Központjának egyik biomechanikai mérnöknője néhány munkatársával együtt, felvetette az ötletet: Mi lenne, ha egy kizárólag nőkből álló csapat tervezne egy autót?

Az ötlet elsőre parlagon maradt, 8 hölgy azonban úgy döntött, szabadidejükben összeülnek, és megalkotják a koncepcióját egy olyan autónak, amely nőktől származik, nőknek.

„Nagyon erősen ragaszkodtunk az elképzeléshez, meg akartuk csinálni” – emlékszik vissza Tatiana Temm, a Volvo kommunikációs igazgatója és a projekt vezetője. Belevetették magukat a munkába, workshopokat, felméréseket tartottak a cég összes női dolgozójával, valamint a Market Insight adatait elemezték végtelen alapossággal. Kiderült, hogy a prémium szegmensben a nők mindent akarnak, amit a férfiak is. Sőt, még annál is többet. A legnépszerűbb igények azonban a jobb láthatóságot, a praktikus tárolást és a parkolási segédletet érintette, valamint sokszor merült fel a könnyebb ki és beszállás kérdése is.

Néhány nappal a cég CEO-jának, Hans-Olov Olsonnak való bemutatás előtt sikerült elcsípni a projekthez a Volvo első női külső designnal foglalkozó munkatársát, Anna Rosént, aki mellesleg első munkanapját töltötte a svéd autógyártónál. Nem semmi kis első nap lehetett az biztos. A csapat alapelve egyszerű volt, ha ez a kocsi megfelel a nők elvárásainak, azzal túlszárnyalja a férfiakét. Olson végül zöld utat adott a projektnek. „Te jóég, most mit csinálunk?” – mondta Temm a megbeszélés után. Bizonyára nem számítottak rá, hogy teljes egészében megvalósíthatják elképzeléseiket.

Az ekkorra 9 fős csapaton nagy volt a nyomás és még nagyobbra nőtt, amikor 2003. március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon bejelentették a modellt a sajtónak is. A szakértők és újságírók leggyakoribb kérdése a következő volt:

„Az autó rózsaszín lesz?” – természetesen ez véleményem szerint is a legsovinisztább és ha használhatok ilyen kifejezést leggyökerebb kérdés volt, amit feltehettek a hölgyeknek. Temm mindenesetre higgadtan csak annyit felelet ilyenkor:

„Nem, bármilyen szín elképzelhető, de rózsaszín az nem, és még aranyosnak sem nevezhető majd” – diplomatikus válasz, én lehet, hogy erősebben fogalmaztam volna.

Sokat rágott kérdés volt a fejlesztés során, hogy valóban tartalmaznia kell e a járműnek parkolási segédletet, főleg, hogy a funkció akkoriban még elég gyerekcipősnek volt mondható, ráadásul rásegített az általános sztereotípiákra.

„Valójában vonakodtunk, mert tudatában voltunk az elterjedt gondolkodásmódnak, miszerint egy nő nem képes jól leparkolni egy autót” - ecsetelte Maria Christiansen a projektet irányította. Utána néztek tehát a valós adatoknak ezzel a kérdéssel kapcsolatban és kiderült, hogy a nők bizony sokkal gyakrabban parkolnak mint a férfiak, és sokszor ismeretlen helyen. Ennek oka talán az lehet, hogy az általános családi szerepkiosztásban a nők, sokkal több helyet érintenek napi rutinjaik során mint a férfiak. Tehát a férfiak és a nők ugyanolyan képességgel rendelkeznek a parkoláshoz, az egyetlen különbség, hogy ők ezt sokkalta kevesebb önbizalommal teszik mint a férfiak. Ezzel szemben a férfiak az esetek többségében elhiszik magukról, hogy profi parkolók, a gyakorlat azonban sokszor mást mutat.

Amikor 2004-ben a Genfi Autószalonon végre nagyközönség elé került a koncepcióautó, a Volvo Your Concept Car, az előre beígértek szerint nem volt rózsaszín. Egy sportos vonalvezetésű, erőteljes coupét tártak a világ elé ami ráadásul háromajtós volt. A kocsi széles volt, és a szélvédő sarkain is engedett elég kilátást, éppúgy mint az oldal ablakokon, ezzel is könnyítve a kezelhetőséget. A magas karosszéria is a jobb látási viszonyokat szolgálta, gondolj csak bele mennyivel biztonságosabb érzet egy SUV-t vezetni, mint egy alacsony lapos kis sportautót. Maria Uggla volt a színekért felelős csapattag, semleges és natúr árnyalatokat használt, melyek inkább emlékeztettek egy skandináv nappali hangulatára mint egy autó vezetőfülkéjére. A sebességváltót a kormány mellett helyezte el, így rengeteg helyet hagyott a középkonzolon a tároló rekeszek számára.

Az a vezetőülés, a kormánykerék és a pedálok az Ergovision rendszer segítségével személyre szabhatóak voltak, az összes ajtó, beleértve a csomagtérajtót is, automatikusan működött. Az Autopark rendszer segítségével pedig a párhuzamos parkolás támogatása is csak egy gombnyomásba került. A szélvédőmosó folyadék tartály nyílását a tanksapka mellé helyezték így sosem lett volna szükség a motorháztető felnyitására, hibamentes üzem mellett. Az automatikus időközi diganosztikát végző computer folyamatosan szolgáltatta volna az adatokat a szervizközpontnak, ütemezte volna az időpontokat.

A Volvo YCC brutálisat szólt a sajtóban. A Volvo számításai szerint a bemutatást követő két évben 1,5 mérföldnyi, azaz 2,4 kilométernyi papír és tinta szólt erről a modellről. Kissé fura mértékegységet használtak mai szemmel, de ha belegondolsz, az elég sok nyomtatott oldalt jelent még A/4-es méretben gondolkodva is. “Nem hinném, hogy a cég ekkora sikert várt volna el tőlünk és a YCC-től” - mondja Widell Christiansen.

Természetesen nem maradtak el az örök elégedetlen és mindenbe belekötő visszajelzések sem - nem meglepő, hogy nőktől többségében - melyek főként az ablakmosófolyadék betöltő nyílását és a parkolás támogatást célozták, mivel úgy érezték ezzel hülyének állítják be a nőket.

“Viccesnek találtuk ezeket a visszajelzéseket, amelyek az életet megkönnyítő funkciókat célozták, nem azért kerültek bele mert képtelenek lennénk megoldani a dolgot nélkülük - taglalta Temm - Ha ugyanezt a logikát alkalmazzuk az autóipar egyéb vezetést könnyítő rendszereire, akkor az ember azért találta fel az automata sebességváltót, mert amúgy nem tud vezetni.”

Míg maga a modell sosem került sorozatgyártásba 22 összetevője a ma használatos és megjelenő modellekben is megtalálható, köztük a Park Assist Pilot rendszerben is. Történetesen a sajtóbemutató során a Volvo felmérést készített a résztvevők között. Az eredmények azt mutatták, hogy a YCC tulajdonságai közül a nők ugyanazokat szerették a legjobban, mint a férfiak.

“Amit sikerült létrehoznunk, az egy autó mindenkinek - mondja Palmertz - Nem azt jelképezi, hogy kizártuk a férfiakat, sokkal inkább azt, hogy bevontuk a nőket.”

A Volvo YCC bemutatását követően az autógyártók több nőt engedtek be a marketing területre. De ez kismértékű növekedést jelent, és a nők még a mai napig is durván alulbecsültek és alulprezentáltak a szakmában. Sajnálatos módon jómagam is ezt tudom csak megerősíteni, hiszen számos támadó jellegű, és lenéző visszajelzést kapok teljesen alaptalanul, melyek hátterében semmi más nincs csak egy beragadt sztereotípia, miszerint a nők nem valók az autóiparba

Neked mi a véleményed erről a kérdéskörről? Tényleg férfiak uralta terepnek kellene maradnia az autógyártásnak? Válaszodat írd meg kommentben!