Válaszom azoknak, akik szerint egy nő csak háziasszonynak jó.
Elérkezett a pillanat, amit azóta halogatok, mióta hivatásszerűen elkezdtem autókkal foglalkozni. A pillanat, amikor előveszem a nemi témát egy nagyon is maszkulin közegben. Nem azért, mert feminista lettem, vagy mert #METOO kampányolok, de még csak nem is azért, hogy megváltoztassam az elmaradottak véleményét. Mondhatnád, hogy ez egy önigazoló cikk, vagy egy kiáltás, hogy rám figyeljetek, de még csak az sem. Nevezzük tényfeltáró könnyű olvasmánynak. Olyasféle morfondírozás.
Van az a jó, vagy éppen rossz szokásom, hogy szeretem sémák által csoportosítani az embereket. Ezeket a sémákat minden esetben a cselekedeteik, megnyilvánulásaik alapján állítom fel, és semmi tudományosan bizonyított alapja nincs, csak a sok éves tapasztalatom. Ennek megfelelően ezt a cikket is hasonló szerkezetűként építem, hiszen így tudom átadni a lényeget. Amit mondani szeretnék. Ami nagyon is valóság mostanra. Az autóbuzi nők léteznek, és semmivel sem kevesebbek, mint férfi társaik.
Ha még nem ismernél, vagy eddig nem figyeltél volna fel a munkámra, bemutatkozom. Rupa Adri vagyok, 28 éves, nő. Két munkahelyem van, az egyiken autókról írok és beszélek, ezt olvasod most, a másikon 50 éves Datsun S30 modelleket tanulok restaurálni és szerelni. És pontosan az a helyzet, amit érzel, hogy ez valójában teljesen normális dolog, ha elveszed belőle, hogy nő. Persze mind a kettő foglalkozás álommunka, panaszra okom nincs, de azért mégis van. Hiszen, ez is csak egy munka. Csak még sokszor piszkálnak is érte, hogy ezt merem csinálni. Na, ebbe az árnyoldalba mennék most bele.
Végzettségem fotográfus, az autókat komolyabban 10 éve kezdtem kerülgetni, valamint jómagam is birtoklok egy japán egérkamiont, egy MX-5 NB-t. Leér a hasa és semmi sem fér el benne, főleg nem a haverok. Láthatod hát, hogy egyetlen funkciója létezik az autózásnak számomra, az autózás. Persze az életet élni kell, helytáll a kis Miata ahogy tud a hétköznapokon is, azért se nem józan, se nem felelősségteljes döntés. Én valahogy mégis ragaszkodom hozzá. Nem célom az autóbuzériám tovább bizonygatni, így bele is fogok a mesébe, amely arról szól, hogyan gyűlöl a férfiak egy része, mert elvettem az álmát. SPOILER veszély, a cikk végére felderül a szivárvány és mondok jót is!
A Mr. Főz-Mos-Takarít
Kezdem talán a legrosszabbal, amikor a férfiember szerint a nőnek még az autó közelében sem nagyon van helye. Számos komment, beszólás, interakció üvölti körülöttem, hogy vannak ezek az impotens egyedek, akiknek annyira fáj amit csinálok, hogy kicsinyes, lekezelő és sokszor támadó stílust vesznek fel velem szemben. Még akkor is, ha semmi okuk rá. Ez a típus nem szöszöl azzal, hogy indokot kreáljon a gyűlöletre, önti magából ha kell, ha nem.
Ezek közé a kedvességek közé tartozik az “Egy nő szájából nem hiteles az autóteszt” az örök kedvencem a “Húzzál vissza a konyhába, bár még egy szalámis szendvicset se nézek ki belőled” őket követi pedig a “Szarul csinálod, nem úgy kell, amúgy is ronda vagy és beszélni sem tudsz”. És így tovább, és így tovább, választékos a magyar nyelv, használja is a magyar internetes közösség. Nos, az ember amikor idegenek támadják ok nélkül azért elgondolkodik, hogy tényleg ennyire gáz lennék?
De aztán mit lehet mit tenni, elfelejti, tovább lép, beleállni csak akkor érdemes, ha felesleges levezetni való idegbajod van, de a legtöbb ilyen színvonalú úr a második kommentig már nem jut el. Biztos “eemegy ainnternett”. Egy szó mint száz, bántó az ilyen na, fene egye meg a fenét, akkor sem esik jól. Egyetlen válaszom van minden ilyen delikvensnek, ugyanennyit és ugyanezt kívánom nektek sem többet, sem kevesebbet, csak ennyit. Egy rosszindulatú kommentet.
Professzor Fotel és az ő bölcsességei
Kincsestár az ilyen ember, hiszen annyi mindent tanulhatsz tőle nap mint nap. Ő, ki tomporát sosem emelvén fel a székről, kezét sosem távolítva el az egérről és billentyűzetről mindent IS tud mindenről IS! És ezt neked, ki gyámolatlan hercegkisasszony vagy kérés és fizetség nélkül adja át, hisz ha te már vezetsz egy kocsit, biztos nem találod az indító nyílást/gombot magadtól.
Az ilyesféle internetdoktorok aztán igazán fel tudják dobni a hangulatot, komplett tematikus bulit lehet köréjük rendezni. Teljesen lényegtelen, hogy mit mondasz, hogyan mondod, miről mondod, mit csinálsz, hogyan csinálod és miért, még az sem számít, ha véletlenül jó vagy benne, biztosan lesz egy nálad sokkal okosabb. Csak azért, mert nő vagy, és hát ugye látja, hogy megcsinálod, de azért ő megmondja, hogyan csináld meg még jobban, mert ő férfi! Többnyire ezeket az embereket is a saját gatyájuk szorítja tulságosan, azért nem férnek bele a “bölcs maradtál volna” szállóigébe.
Általában egy címeres ökörség, amit sikerül oda rittyenteni, vagy a wikipédia első sorából lehúzott adat. Nem lenne velük gond, de mostanra annyira profik, hogy elgondolkozol, utána jársz, hogy tényleg nem te vagy-e a hülye, mert azért na! Aztán rádöbbensz, néhány óra lázas keresgélés után, hogy végülis, mégiscsak neked volt igazad. És már számolhatod az idegenek miatt elpocsékolt időt. Rohadt bosszantó egy dolog.
Szorult belé némi illem és még magyaróráról sem lógott soha
Ez a kategória már messze nem nevezhető kifejezetten bántónak, mégis ott van az emberben a tüske miatta. Ez azonban már egyéni feladat, hogy a kritikát is tudni kell fogadni szépen. Persze továbbra is ott motoszkál az agyam hátsó polcán, hogy ha valami nem tetszik, akkor nem nézem, nem hogy még kommenteljem is! Sebaj, sok esetben a kommentelő úrnak igaza van, segítő szándékkal írja amit ír, de még mindig érezhető, sőt, néha egyenesen érzékeltetett a kissé lekezelő hangvétel, mely szerint nem tudhattad, hiszen lány vagy. Ráadásul nyíltan kritizálni nem szép dolog, de az internet már csak ilyen, etikának nyoma se nincsen. Fontos megjegyezni, hogy ezen a szinten már értelmes, összefüggő mondatokból alkotott kommentárok érkeznek, amiket azért könnyebb fogadni, mint amiket 3 szóban a “tahóparasztja” képes odaböfögni.
Sosem volt nőm, nincs és nem is lesz
Ez a kategória végülis még bóknak is vehető. Már ha az ember nem határoz meg alsó határt és bármit bóknak vesz. Vannak elvetemült álmodozók, akik szerint a szerelem letölthető az internetről. Legalábbis én így gondolom, mert ha máshogy gondolom, akkor csak arra jutok, hogy nagyon beteg emberek élnek a földön. Ahogy a külsőmet és személyemet érintő negatív parasztságok is érkeznek, úgy bizony van pozitív parasztság is. Hiába dicsérő a szándék a “B*sznám ezt az Adriennt”, valamint a “Szép a szád” nem feltétlenül társalgás indító szellemesség.
Nem hogy randizni, még a kommentre válaszolni sincs kedve az ember lányának. Ráadásul felmerül a kérdés is, a férfi kollégáimat miért nem akarja soha senki felszedni a komment szekcióban? Egyetlen dologra tudok apellálni, az alapján ahogy ezen férfiak megnyilvánulnak, mégpedig arra, hogy az életben nem láttak még az édesanyjukon és a lánytestvéreiken kívül nőt. Mert ha láttak volna, valaki már biztosan szólt volna nekik, hogy ez így nem működik. Kedves csajok, ha olvastok, tegye fel a kezét kommentben, aki rámenne egy ilyen lehetőségre! Na ugye, ugye…
Egy teljesen átlagos ember, aki megkérdi, mivel foglalkozom
Szó Szerint mindenki, legyen nő vagy férfi, de mindenki megkérdezi, azt, hogyan jött az autózás. Nem gondolom, hogy nagy titkot árulok el, ha azt mondom éppen úgy, mint a fiúknak. Megszülettem, gyerek voltam, felfogta az elmém, hogy léteznek autók, aztán felfogta az elmém, hogy létezik rengeteg féle autó. Közben felcseperedtem, életutat keresgéltem magamnak, és hát mindig ott voltak az autók. Mert azok ilyen látszós dolgok, mész az utcán, szörfölsz a neten, nézel ki a fejedből és ha nem a Serengeti közepén vagy Alaszka hegyei között élsz egy mamutfenyő törzsében, mindenhol lesznek autók. Szerencsés kort élünk, hogy nem a lótrágyát kell kerülgetni az utcán, van idő a kocsiszekrénnyel foglalkozni.
Szóval megszerettem a kocsikat, ahogy mások megszeretik a pénzügyet, a teniszezést, az olvasást, a kertészkedést és gyakorlatilag bármit, amihez élete folyamán így vagy úgy, de közel került. Persze édesapám japán autók iránti elhivatottsága sokat nyomott a latba és édesanyám is mindig vagány sofőr volt, nem autóversenyző a család egyik tagja sem. Nem tereltek egy olyan irányba, amelyről a társadalom egy része még mindig azt hiszi, hogy csak a pasiké. Közben meg nem is. Arról nem is beszélve, hogy 1888. augusztus 5-én Bertha Benz volt az első személy, aki hosszabb távú útra indult egy automobillal. És ez csak egy a számtalan autóiparban szereplő női példa közül.
Akinek elgurult a gyógyszere
Ez egy nagyon szűk réteg, ám nőként egy férfiak uralta környezetben elkerülhetetlen. Az a bizonyos kamu profil, ami mögött az a bizonyos mániás ül. Aki több hónapos megfigyelés után a cipődet akarja megvenni, vagy egy képet a talpadról. Aki szexrabszolgának kínálkozik, vagy aki efféle munkát ajánl. A sima “send nudes” már full kiment a divatból, igazi ínyencek uralják a zaklató piacot. Persze a legtöbb esetben ez nem fajul tettlegességig, egy sima profiltiltással vagy jelentéssel elintézhető, na meg persze a legtöbb esetben ha kicsit szemfülesebb vagy már levágós is.
Nem tudom, mit éreznek az ilyenek, de biztos, hogy nem jót
Ezen kategória árnyaltabb formája az a kitartó úr, akinek még soha az életben nem válaszoltál, mégis kitartóan írogatja meg neked még azt is, hogy milyen zoknit húzott aznap. Hogy milyen autója van, hogy mi történt vele. Ja és persze, hogy mitől lenne jobb a sajátod, hiszen az ő véleménye szerint amúgy sokkal jobb lenne. Ide sorolom még a személyeskedő, és “mizu” huszárokat, akik úgy írnak rá az ember lányára, mintha egész életükben barátságot ápoltak volna. Az ilyen fajta próbálkozások mindig kudarcba fulladnak, nagyon elkeseredettnek kell lenni, hogy ilyen úton keressen valaki emberi kapcsolatokat.
Végül, de nem utolsó sorban, akik őszintén becsülnek azért, amit csinálsz
Ahogy ígértem, szót szeretnék ejteni arról is, hogy miben jobb, ha nő vagy az autóiparban. Először is, egyelőre nem sok a vetélytárs. De ennél sokkal fontosabb, hogy lényegesen könnyebb nőként az élet bizonyos szituációkban. Nem mondom, hogy nem volt már sor, aminek hirtelen az elejére kerültem, csak mert szépen mosolygok. Szinte azonnal megállnak az emberek, ha az út szélén segítségre van szükségem és sorolhatnám még a lovagiasság különböző formáit, de azt hiszem, nem kell túlmagyarázzam.
Másfelől akad az a fajta rajongó/olvasó/követő/feliratkozó, aki üde színfoltként tekint az új perspektívára, melyet nőként képviselek. Aki elhiszi, hogy megdolgoztam azért a pozícióért amiben vagyok, ugyanúgy, mintha férfi lennék. Aki belátja 2020-ban, hogy a kuplung - fék - gáz trióhoz ugyanúgy csupán két láb kell a nőknek is, és kormányozni is pont ugyanolyan ügyesen képesek. Hiszen a nőknek is meg van mindene ahhoz, hogy autót tervezzenek, építsenek, teszteljenek és újraépítsenek.
Tulajdonképpen ezen tábor részesei, akiktől a számos bíztató komment érkezik, akik érdemben tudnak kritizálni, akik anélkül adnak tanácsot, hogy lenézzenek. Ezek az olvasók, akik valószínűleg eljutottak eddig a mondatig, és akiknek alkalomadtán megköszönöm, hogy figyelmet szenteltek a kis okfejtésemnek, akik reális szemmel látják a világot és irigykedés, rossz szájíz nélkül képesek befogadni azt az információt, amit az Alapjárat szerkesztőségében gyártunk.
Ha a társadalomkritika-szagú cikkem után valami valós autós tartalomra is vágynál, kattints át Youtube csatornánkra, ahol megtalálod friss autótesztjeinket és hírműsorunkat!
