Spanyolországtól Norvégiáig, keresztbe-kasul bejárta Európát, hóban és sárban is vezetett kamiont, nő létére.
Pár éve Szerbiába utaztam edzőként egy sportversenyre, egy gyerekekkel megrakott kisbuszban ültünk, előttünk három autóval a másik kocsink. A határ előtt természetesen állt a sor, július, rekkenő hőség. A buszunk motorja egyszer csak úgy döntött, neki elég volt. Automata váltós volt, nagy nehezen üresbe tette a sofőrünk és letoltuk a kocsit a leállósávba.
Öt-hat órán keresztül ültünk ott, amíg Pestről küldtek egy másik autót. Ez alatt az idő alatt rengeteg kamionos szállt ki és jött oda hozzánk, vizet adtak vagy valami kekszeket, a magyarok el is beszélgettek velünk. Mind napbarnított, középkorú, kicsit megfáradt, de mosolygós emberek voltak. Nem zavarta őket a várakozás, ők megszokták, nap, mint nap ezt kell végigállniuk.
Ez a kép jutott eszembe, amikor Lázár Ildikóval, azaz Linával ültem le beszélgetni a kamionos élettel kapcsolatban. Lina Angliában él és hét éve vágott bele abba a kalandba, amelyet szerinte nagyon nehéz abbahagyni, bár megvannak a saját nehézségei. Erről is mesélt nekünk, valamint arról, hogy milyen nőként dolgozni egy olyan szakmában, amelyről a legtöbben a fentebb lefestett emberekre gondolnak.
Lina elég korán belekóstolt a munkagépek világába, mivel mezőgazdasági iskolában tanult, 14-15 évesen már vezetett pótkocsis traktorokat és szerelt gépeket, ahogy ő mondta, hamar megismerkedett az „olaj illatával”.
Végül azonban nem ebben a szakmában helyezkedett el, hanem Angliába költözött, ahol idősgondozóként dolgozott. Több beteggel is foglalkozott, minden nap több városkába és faluba is ellátogatott, hogy segítsen az időseknek. „Szerettem vezetni körbe a faluba”, mondta Lina, és hozzátette, hogy imádta azt az életérzést, amit akkor élt át.
„Nyitható tetejű kabrióm volt, szólt a zene, jól éreztem magam.”
Az egyik útja alkalmával történt, hogy egy elterelés miatt egy keskeny földúton kellett haladnia, amikor megjelent vele szemben egy hatalmas kamion. Igyekezett lehúzódni, hogy a két jármű el tudjon férni egymás mellett. Amikor elhaladtak egymás mellett, Lina felnézett a kabinba, ahol meglepetésére egy női sofőr ült, hasonlóan Linához, mosolyogva, miközben szólt nála is a zene. Lina ekkor döntötte el, hogy erre neki is szüksége van:
„Ezt én is tudnám csinálni.”
Kamionozás beugrósként
Lina nem sok időt fecsérelt, egyből jelentkezett a tanfolyamra, persze egy kamionos jogosítvány megszerzése nem egy gyors folyamat. Rengeteg pénzt kellett félretennie ahhoz, hogy el tudja kezdeni a képzést, de végül sikerült átmennie a vizsgákon és ezután szinte rögtön munkába is állt.
Lina először egy cég alkalmazottjaként dolgozott, de rájött, hogy a munka ilyesfajta változata nem neki való. Az útvonal a legtöbbször ugyanaz volt és a kamion sem változott. Emiatt magánvállalkozásba kezdett, és már három éve dolgozik beugró sofőrként, ami azt jelenti, hogy a szállítócégek őt hívják, ha a rendes alkalmazottak éppen szabadságon vannak és kell valaki, aki beugrik helyettük.
Bár ez a fajta munka hosszabb otthoni távolléteket követelt, mivel ezek a munkák 1-2 hetesek, a korábbi kamionos nap végén pedig Lina mindig haza tudott menni, viszont azt mondta, nem volt gond, mivel a gyerekei is kiköltözőfélben voltak.
Kamionozás nőként?
Lina két fiatalabb gyereke 16-18 év körül volt, amikor édesanyjuk belevágott a kamionozásba, így amikor Lina váltott és már több hetes fuvarokat vállalt a napi munka helyett, szerinte már nem volt akkora gond, mivel már a gyerekek is el tudták látni magukat.
És itt jön a kérdés, ami sokakat foglalkoztat: mégis milyen női kamionsofőrnek lenni?
Lina nevetett azon a kérdésen, hogy mik a különböző nehézségek egy férfi és egy női kamionsofőr számára, mivel ő nem tudhatja, a férfiaknak mi lehet nehéz a szakmában. Azonban kifejtette, hogy saját tapasztalatai szerint szinte semmi. Mivel a mostani kamionok annyira modernek és fel vannak szerelve mindennel, alig van olyan feladat, amihez erő kellene.
Mivel a munkája során nem kell lepakolnia a rakományt és a kamion sem az övé, így szervizelni és kereket cserélni sem neki kell, szerinte
„simán lehet csinálni egy nőnek is”.
Azt hozzáteszi, hogy előfordul, hogy megnézik néha az emberek, mivel a szakma hatalmas hányada továbbra is férfiakból áll, de senki nem szól be neki, vagy nézi le, csak azért, mert női sofőr.
Az egyetlen láthatóan is felmerülő hátrányról is nevetve mesél: Angliában sok vidéki raktár van, hogy már ötven éve épült, amikor még fel sem merült, hogy női sofőrök is érkezzenek a depóba, így az ilyen telepeken van, hogy kilométereket kell sétálnia, amíg női mosdót talál. Ezen kívül azonban Lina azt mondta, hogy hatalmas eltérések szerinte nincsenek a nemek között. Itthon is megjelentek a női sofőrök, egy dán fuvaros cég magyar leányvállalata például 700 ezres fizetéssel toborzott pár hónapja.
„Nem normál” munkák
Lina az elmúlt három évben rengeteg fuvart végzett, legtöbb munkáját olyan cégektől kapja, akikkel már korábban is dolgozott, sokszor már egy évre előre vannak betáblázott munkái. Azonban vannak olyan megbízásai is, amelyeket ő csak „nem normál” munkáknak hív. „Teljesen külön kategória”, mondja, amikor arról kérdezem, mégis milyen érzés híres fellépők koncertfelszerelését, vagy Forma-1-es versenyzők autóit szállítani.
A koncertszállítások sokszor több országon keresztül vezetnek és az éjjel végződő fellépések után a felszereléseket azonnal szétszedik és felpakolják, így Linának már ekkor kipihenten készen kell állnia egy hosszú útra. Több ilyen utat is végigcsinált már, dolgozott a Coldplaynek, Beyoncének és a Simply Rednek is, utóbbival visszatért Magyarországra is, majd a budapesti koncertről Łódźba, Antwerpenbe, majd Koppenhágába vezetett és végül Rómában fejezte be a turnét az együttessel.
A múlt heti Depeche Mode koncerten is dolgozott volna, de végül a cég, aki felbérelte, egy héttel a koncert előtt lemondta a megbízást, mivel véletlenül túl sok beugró sofőrt béreltek fel, mondja Lina kissé szomorúan.
Lina szállított felszerelést a Ferrarinak, a McLarennek és a Forma-1 saját menedzsmentjének is. Van, hogy éjjel kell elindulni és végigvezetni az egész napot, de nem ez a legnehezebb része a dolognak. Mivel a verseny után egyszerre indul el minden csapat minden kamionja, van, hogy több száz kamion próbál egyszerre kijutni a versenyhelyszínről, ami hatalmas káoszt eredményez.
Azonban az autópályára érve valamelyest javul a helyzet, de Lina hozzáteszi, hogy ez a helyzet is nagyon kedves a számára, mivel „csapat érzése van az embernek”. Mind a több száz kamion ugyanarra tart, ugyanaz a céljuk, ezért segítik a másikat, jeleznek, ha át tud sorolni és mindenki előzékeny.
Bár Forma-1-es futamot még nem látott, mivel a versenynap előtt már több nappal ott kell lenniük a pályán és a futam végén már a kamionban kell várniuk, indulásra készen, Lina rengeteg európai pályát megnézett már, köztük a Hungaroringet is. A koncertekkel kicsit más a helyzet, mivel itt saját belépője van az esemény lebonyolításában segédkezőknek, így a kamionosknak is, így Lina több koncertet is átélt már és több híres zenésszel is találkozott.
Bár Lina jelenleg nem csinálná egyiket sem teljes állásban, mivel mind a Forma-1-es, mind a koncertsofőri állás egy teljesen más világ, a jövőben lehet, hogy azt is kipróbálná.
Kamionozás és videózás
Lina több éve dolgozott már a szakmában, miközben rengeteg emberrel találkozott és rengeteg sztorit gyűjtött össze. Ezeket a történeteket és élményeket csak kollágáival osztotta meg a pihenők közben.
„Mindennek a jó felét látom”,
mondja Lina és épp emiatt mondta neki egyik kollégája, hogy ezeket a történeteket le kellene írnia. Mivel Lina Lázár Ervin író unokahúga, mindig érzett magában affinitást az írásra, ezért úgy döntött, megpróbálja.
Azelőtt még csak Facebook-profilja sem volt, és kezdetben csak családja és kollégái olvasták a történeteket. Azonban szép lassan beindult az oldal, és mára 85 ezren követik Lina, a kamionos csaj kalandjait.
Azonban Lina nem állt meg ennyinél. Az itthon talán legjobban ismert kamionos tartalomgyártó, st22lacika egyik videójában a kamionos arról beszélt, hogy ő vágja saját anyagait, Lina pedig kommentben megkérdezte tőle, mi kell ahhoz, hogy ezt a tudást valaki elsajátítsa. A kérdésre egy Gabi nevű srác válaszolt, aki követte Lina oldalát és felajánlotta, hogy foglalkozik a videóanyagok megvágásával.
Így elindult Lina YouTube csatornája is, pontosabban kettő, először egy angol, majd egy magyar nyelven is. Lina először nem is akart magyar nyelvű anyagokat gyártani, mert nem gondolta, hogy lenne rá igény, de végül mégsem bánta meg.
„A magyar csatornám jobban megy, mint az angol”,
mondja nevetve, de hozzáteszi, hogy nem a videózás és a blog a fő munkája, az csak egy mellékes dolog a kamionozáson felül, mivel így legalább meg tudja osztani élményeit másokkal is.
Mik történhetnek egy kamionossal?
Bár Lina szerint a kamionozást lassan már majdhogynem mindenki meg tudná csinálni, hiszen az adaptív tempomattól kezdve a körforgalom és kereszteződés felismerő rendszerekig minden megvan ezekben a gépekben, nem csak a fényszórók, de az ablaktörlők is maguktól kapcsolnak ki és be.
Ettől függetlenül a kamionos csaj elmesélt néhány érdekes sztorit, ami vele történt és ahol igenis szükség volt szaktudásra. Az egyik ilyen eset kezdő sofőrként történt vele, amikor Skóciából tartott hazafelé egy rakománnyal. Az út, amelyen haladt, a hegyek között vezetett és emiatt oldalirányba dőlt, hogy hó vagy eső esetén a csapadék ne álljon meg az úton, hanem el tudjon folyni.
Mivel éppen akkor is havazott és hideg volt, az út elég csúszós volt. Bár a kamionosoknál megszokott, hogy rendszeresen használják a motorféket és a tempomatot is, Lina elmondta, hogy ebben az esetben mindkettő használata kerülendő, de ezt ő is csak később tudta meg. Amint elkezdett kormányozni, rendes fékezés helyett csak a motorféket használta és a tükörben csak annyit látott, hogy a pótkocsija oldalra csúszva követi.
Egy másik alkalommal traktorral kellett kihúzni kamionját a sárból, mivel egy gazdaságban annyira megrakták a járművet gabonával és magokkal, amelyet egy felső adagolóból töltöttek a pótkocsira, hogy a kamion belesüppedt a nedves talajba. Ha ez nem lett volna elég, a helyhez vezető úton egy V alakú kanyart is be kell venni, amelyhez Linának hosszú tíz perceken át kellett előre hátra mennie a hatalmas kamionnal, hogy ne rongáljon meg semmit.
Mi mindent adott a kamionozás?
Lina szerint ez a munka nem egyszerűen egy sima hivatás, hanem egy életstílus, amely az ember életének 80-90 százalékát kitölti. Ő kéthavonta van csak otthon, akkor is csak egy hét erejéig, utána egyből újra útra kel. Azt mondja, nehéz abbahagyni ezt a munkát, ami könnyen mehet a magánélet rovására.
Szerinte ő elég jól járt, mivel a gyerekei már majdhogynem felnőttek, amikor ő elkezdte ezt a munkát, de ha valakinek kisebb gyereke van, mindegy, hogy férfi vagy nő, mindkét esetben sokat ronthat a család helyzetén, ha a szülő hónapokig távol van.
Persze mindennek két oldala van. Az, hogy Lina saját vállalkozását üzemelteti, így akkor dolgozik, amikor csak szeretne és annyi munkát vállal, amennyihez kedve van.
„Érdekes, változatos a munka és megtapasztalok sok mindent.”
Hozzáteszi, nem dolgozna szerződtetett kamionosként. Azt is megjegyzi, hogy a kamionozás során olyan dolgokat is tanult, amely az élet más területein is hasznára vált. Mivel rengeteg emberrel kerül kontaktusba a telepeken, felvevőhelyeken és az úton is, szerinte azóta sokkal magabiztosabban mer odamenni egy idegenhez, vagy megoldani olyan helyzeteket, amelyeket korábban talán nem tudott volna.
Másik érvnek a világjárást hozza fel. Mielőtt elkezdett volna kamionozni, volt egy könyve, amelybe azokat a helyeket írta, ahova el akar jutni. Mióta Európát járja, elő sem vette ezt a könyvet, mivel, bár nem jut el pontosan ezekre a helyekre, rengeteg másik, gyönyörű vidéket fedezett fel, Spanyolországtól Skandináviáig.
Jövőbeli tervei között azonban Kelet-Európa szerepel, mivel a kontinens ezen régióiba még nem tudott eljutni. Bulgária, Románia és a Balti államok a fő úticélja, de nem zárkózik el semmitől, bármerre szívesen utazik.
