A terepjárók Olimpiája - Camel Trophy

A jelenleg gyártott terepjárók nagy része soha nem jár igazán kemény terepen. Sőt, már magán a terepjáró kifejezésen is puhítottak, az SUV-k, vagyis szabadidő-autók burkolt utakon érzik leginkább kényelmesen magukat, ha a helyzet megkívánja átverekszik magukat egy-egy dagonyán, de már ez is ritka. Mert a vásárlóknak nincs igénye erre, az emelt hasmagasságú modelleket elsősorban biztoságuk és a helykínálatuk miatt választják, illetve azért, mert trendi. Persze maradt pár kemény legény a régi szép időkből, a G-osztály, a Land Cruiser, a Land Rover és Range Rover termékek továbbra is rendelkeznek azokkal a műszaki és technikai tulajdonságokkal, amelyek lehetővé tennék az igazi off-roadozást, de vételáruk miatt kétszer meggondolják a tulajok, hogy hova mennek be velük. Én még sárosan ritkán láttam ilyen típusokat a forgalomban. Sokkal jellemzőbb, hogy plázák, bevásárlóközpontok mélygarázsaiban másznak szintkülönbségeket anyuval a volánnál, aki pipiskedve próbál kitekinteni a műszerfal felett. De nem volt ez mindig így, régen a Land Rover teljesen másnak számított. A világ egyik legkomolyabb off-road járműveit gyártotta.

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

És, hogy kivételes terepjáró képességeiket próbára tegyék, sok tehetős és ambiciózus versenyző választotta a Camel Trophy versenyt a ‘80-as évektől kezdve. A híres cigarettagyártó által szponzorált rendezvény a legkeményebb endurance futamok közé tartozott, 1980-ban hat német kitalálta, hogy nekivágnak a transzamazóniai autóútnak Brazíliában. Egy 1600 km hosszúságú, embert és gépet egyaránt próbára tevő kaland vette kezdetét, ahol először helyben bérelt Jeep CJ6-osokkal indultak a költségek csökkentése érdekében. Sikeresen megküzdöttek az esőerdővel, a folyamokon való átkelésekkel és a többi, menet közben felmerülő kihívással, igazi hősökként tértek vissza Németországba. Valószínűleg a kölcsönző munkatársainak nem ez a kifejezés jutott először eszükbe, amikor visszavitték a lerúgott Jeepeket.

A következő évben már sokkal szervezettebben fogtak neki a rendezvénynek a kalandorok: az összes résztvevő V8-as motorral szerelt Range Roverrel vette fel a harcot a természettel, ezek mind Sandglow Yellow fényezéssel rendelkeztek, ami a cigarettás matricákkal karöltve mondhatni a Camel Trophy egyik jellegzetességévé vált. A kötelező felszerelés részét képezte a specifikus tetőcsomagtartó, a szélvédő mellett magasan kivezetett „snorkel” vagyis légbeömlő, a gallytörő rács és az orvosi felszerelés, vészhelyzetre. Ez a sztenderd kinézet 17 éven keresztül változatlan maradt, sokan a Martini és Gulf ikonikus matricáival egy kategóriába sorolják, legalábbis presztízsérték szempontjából.

Sokan kedvet kaptak az expedícióhoz, de mivel még gyerekcipőben járt ekkor az esemény, a több ezer jelentkező közül csak 10 német férfit és nőt választottak ki. Ők ismét egy 1600 km-es utazásnak vágtak neki, de Dél-Amerika helyett immáron a szumátrai esőerdő volt a tett helyszíne, ahol a csapatok átkeltek az Egyenlítő vonalán. A Range Roverek kitűnően teljesítettek, bírták a hideg időjárást a hegyekben és a trópusi sárdagonyákból is kiverekedték magukat. Innentől fogva szóba se került, hogy más gyártót válasszanak az indulók. Mondani sem kell, hogy ezek után a rendezvény nem is igazán a Camel vállalatról, hanem a Land Roverekról szólt. Később enyhítettek a szabályrendszeren, ami így lehetővé tette, hogy a Series III-tól a Freelanderig bármelyik típussal lehessen nevezni.

1990-re Németország már 15 másik nemzettel mérte össze képességeit, továbbá bevezettek speciális feladatokat, mint például csörlőzés, tájfutás, időzített raliszakasz, de volt kajakozás és hegyikerékpározás is, szóval igencsak változatos volt a menetrend a versenyzőknek. Ekkor már több mint 1 millió kalandor küldte be jelentkezését minden évben, hogy képviselhesse hazáját a Camel Trophy versenyen, amit már a terepjárók Olimpiájaként tartott számon a köztudat. A gépek mellett az emberek fizikális és mentális teljesítőképességet is próbára tették a viszontagságok.

Átlagosan 4 óra alvás jutott mindenkinek naponta, ami igencsak kevésnek számított, tekintve, hogy olyan helyeken kellett átkelniük, ahol még gépjármű soha nem járt azelőtt. Ha elértek egy-egy települést, élelmet és orvosi ellátást biztosítottak a helyieknek, kutakat, házakat építettek, miközben a tudósok földrajzi és biológiai kutatásokat végeztek a háttérben. A Camel Trophy az évek alatt ellátogatott Borneóba, Szibériába, Mongóliába és számtalan helyre Dél-Amerikában, ami mondani sem kell, hatalmas marketing sikert hozott a Land Rovernek, hiszen a világ látta a képeket, amiken a sárga, mindenféle off-road kiegészítővel felvértezett angol terepjárók küzdik át magukat a sivatagi homokdűnéken, vagy éppen a maláriával átitatott esőerdőn. Senkit nem kellett bizonygatni arról, hogy a Land Rover termékei megfelelnek-e a feladatra.

1998-ban Chilébe vezetett az expedíció, a Tűzföldön vágtak keresztül a versenyzők, közel 10 ezer kilométert tettek meg főleg havas körülmények között. Ekkor jelent meg a Freelander modell, amit természetesen kipróbáltak a soron következő Camel Trophy eseményen. Az előzetes kritikák ellenére nagyon jól teljesítettek, a könnyű karosszéria lehetővé tette, hogy átverekedje magát olyan havas, saras szakaszokon, ahol a nehezebb Defenderek már elsüllyedtek. Ebben az évben a másik különlegesség a 200 Discovery and Adventure, vagyis felfedezés és kaland helyszín volt, ahol a versenyzők opcionálisan megállhattak és teljesíthettek olyan feladatokat, mint a síelés vagy a hegyi kerékpározás. Sajnos a ‘90-es évek második felére az esemény kezdett megváltozni, a speciális feladatok egyre nagyobb szerepet kaptak a terepjárás és vezetés rovására.

2000-ben, az utolsó hivatalos Camel Trophyn már hajókkal indultak, nem is autókkal, ami végleg megpecsételte az ikonikus esemény sorsát, legalábbis a rajongók szemében. 2003-ban a Land Rover bejelentette saját új versenyét a G4 Challenge eseményt, ami egyértelműen a cigarettagyártó által szponzorált kalandtúrára akart hasonlítani. A fődíj itt egy teljesen új Range Rover volt minden évben, ám a 2008-as világválság miatt kénytelenek voltak megszüntetni a költséges rendezvényt. Mottója, a „One life. Live it.” azóta rengeteg Land Rovert ékesít a világ minden táján, sőt, számos kisebb rendezvény is próbálja tovább vinni azóta a Camel Trophy örökségét. Hiába segített népszerűsíteni a szárazföldi közlekedést, a mai környezettudatos, „zöld” eszmék világában elég valószínűtlen, hogy hasonló kaliberű off-road versenyt valaha is rendezni fognak a jövőben.