Olaszországban is akadt néhány figyelemre méltó gépezet a 90-es években.
Olaszország mindig is fontos részét képezte az életemnek. Többek közt a tengerpart, a mentalitás, a nyelv és persze az autó- és motorsport iránti elvakult rajongás miatt. Anyum vicceskedik néha azzal, hogy engem tuti rossz helyre dobott le a gólya, mert elnézte a zászlót...
Az utóbbi években hol nyaralás, hol munka miatt látogattam itáliába és mindig találtam valamit, ami lenyűgözött. A 90-es években is futott néhány modell, amely közel áll a szívemhez. Így szemezgettem a kor olasz technikái közül, párat. Természetesen a Ferrari F1-es teljesítményéről is meg kell emlékeznem, bár nagyon nehéz csupán egyet kiemelni.
1990-es Lancia HF integrale
Abban az évben a négyszeres világbajnok, Juha Kankunnen a Lancia Delta HF Integrale Evolutionnel indult a Rali Világbajnokságon. Két évvel később a specifikáció egy komoly átalakításon ment át, melynek köszönhetően kezelhetőbbé vált mind aszfalton és murván is.
Egy kis érdekesség, hogy a „HF” szimbólum a „nagy hűség” kifejezést takarja, amely 1966-ban lett a cég sportautóinak hivatalos logója, majd az 1980-as években már a Delta Integrale is használta.
A Lancia összesen hatszor diadalmaskodott a WRC-ben, ez nem kis dolog. Emellett olyan műremekeket adott a motorsportnak, mint a 037 vagy a Stratos. Soha nem hittem volna, hogy élőben fogok ilyen csodákat látni, azt meg főleg nem, hogy a legendás Martinis fényezésben.
1996-os Alfa Romeo 155 V6 Ti DTM
Az Alfa Romeo 155 V6 Ti az FIA 1. osztályú túraautó bajnokságainak megfelelő homologizációval készült.
Az Alfa Corse pedig 1993 és 1996 között indult ezekkel a DTM-en és nemzetközi túraautó bajnokságokon. A motorháztető alatt egy nagy fordulatszámú, 420 lóerős, 2,5 literes, V6-os lapult, amelyhez összkerékhajtás társult. Az első szezonban Alessandro Nannini és Nicola Larini vezette az autókat, utóbbi az évad 22 versenyéből 11-et megnyert, akárcsak 94-ben.
Az 1995-ös szezont már a Martini Racing támogatásával kezdte a csapat. Ezt követő évben a 2,5 literes, V6-os már 480 lóerő leadására volt képes 11 900-as fordulatnál. A végsebessége pedig 300 km/óra körül alakult. A négy szezon alatt 38 győzelmet zsebelt be a gyártó, további 3 diadalát pedig bajnokságon kívüli futamon nyerte. Összesen hét pilóta nevéhez fűződnek ezek az eredmények, mégpedig Nicola Larini 17 (+1), Alessandro Nannini 13 (+1), Stefano Modena 2, Christian Danner 2 (+1), Michael Bartels 2, Kris Nissen 1 és Gabriele Tarquini 1 dicsőséget ért el a DTM-ben.
1996-os Ferrari F310
Nehéz volt választani a korszak remek F1-es technikái közül, végül a Ferrari első 10 hengeresére esett a választásom. A modell megnevezése tükrözi ezt az újdonságot: az első szám a 3,0 literes mivoltára, a 10 pedig a hengerek számára utal. A Tipo 046 névre keresztelt blokk köré John Barnard innovatív kasztnija került, két légbeömlővel, így olyan lett mint egy vadászrepülő. A kockpit is tartogatott újdonságokat mint a kormányra szerelt műszerek és kezelőszervek.
Ezek mellett 96' volt Michael Schumacher első szezonja a vörösöknél, aki Spanyolországban, Belgiumban és Olaszországban is diadalmaskodni tudott a Ferrarival. Ezzel harmadik lett a szezon végi összetett tabellán, a végső győzelmet Damon Hill szerezte a Williams volánja mögött.
Egy kis érdekesség, hogy Schumacher és Irvine mögött a harmadik számú pilóta, az a Nicola Larini volt, aki az Alfának szerezte a győzelmeket a DTM-ben.
Nos, ez lett volna a szűkre szabott TOP3-as listám, amelyen még egy pár Ferrari elfért volna, de azt majd legközelebb... Te mit tettél volna még fel a listára?
