Egy expedíció mindennapjai nem szokványos körülmények között.
Vadász Zsolt vagyok a Trabant-expedició vezetője, megrögzött természetvédő, világjáró, utazó. Most az Alapjárat felajánlására, hogy megosztják írásaimat, egy színes akár több részből álló élmenybeszámolóval szórakoztatnálak benneteket.
Alapjáraton nem vagyunk normálisak: Trabanttal Afrikában még csak hagyján. Hisz ha a technika feladja, mi történhet? Süt a nap, meleg van, homokban feküdni az autó alatt... minden rendben van. De őszi szezonban a Kaukázus 2000 méter fölötti gerincein, hóban, vízben, szélben, sárban tenni ugyanezt, kicsit már másabb tészta.
Immáron második hónapja gyűrjük Georgia útnak nem nevezhető útjait, ahol az aszfalt csak nyomokban megtalálható. Ilyen hegyek és útiszonyok között érthető, hogy a Chiatura nevű városuk tömegközlekedése drótköteles felvonókkal van megoldva. De tényleg! Hangosbemondó üvölti: "Átszállási lehetőség a 3b jelzésű lanovkára a 'Moszkva' végállomás irányába." Nem rossz, inkább érdekes.
A Trabant-expedició azért nem csak úgy kijött, mintha a dróton húznák. Műszaki problémák üldöztek bennünket végig. Romania, Bulgária, Törökország és Georgia is részesült már a trabi-szerelés látványában. Amúgy is nehezítettünk az életünkön, mert nem kombival vágtunk neki, hanem egy "limuzin" felkiáltású sedannal. Egyharmaddal kevesebb hely, semmi bennalvási lehetőség.
Viszont erőteljesebb motor, mozgékonyabb kasztni. Ez elengedhetetlen, hiszen nyílt titok, hogy a célállomásunk Mongolia! De az majd csak a jövő tavasszal. Itt még élvezzük a november végi szubtrópusi időjárást, és ha nagyon recegünk a Fekete tenger vizében, akkor itt azért bőségesen található kénes-melegvizes gejzír. Ingyenes fürdőhely az egyszerű utazóknak is.
Hajdanvolt Egerszalók reinkarnációja. Georgia, avagy kevésbé kedvelt de ismertebb nevén Grúzia, egy valós autótechnikai paradicsom. Itt van a teljes japán belpiac, a kínaiak Európába be nem hozható járgányai és Amerika minden sérült járműve. Szerintem csomagban vásárolják az importőrök, mert én még sehol nem láttam ennyi modern amerikai piacra dobott és amerikában lezúzott roncsot.
Aztán idehozzák, a grúzok vagy javítanak rajta, vagy nem. Tákolás, kókányolás, kék ledek, fellépők, tuningxarok, fóliázás minden van csak takarjuk el a kasztni bőrfolytonossági hiányait. Amúgy meg a gipszkarton csavar nem kérdez! Bármilyen sárvédőelemet a helyén tart, még a nem típusazonost is. Mert a végfelhasználás az itt fog megtörténni!
Dettó a japán belpiac Fuji bejárásra tervezett "Delica"-i is itt fognak turistahurcolásban elmúlni, mint kiöregedett dinoszauruszok. De ahogy Afrikában is láthattuk, a helyiek mindennel is eljutnak mindenhova. Ahogy az európai épített off-road autós térde megroggyan egy-két terepszakaszra pillantva... Na, ott jön kifelé egy Szuszka kisáruszállító, patakmederből kővel megpakolva.
Na! Azért a trabim is tudna mesélni, hogy a felnicsavarjaim mennyit jönnek-mennek a felnicserék közepette. Mert a "track" minta nem állja az aszfaltot, a téli gumi meg nem fog eleget a sáros agyagban. A napokban is voltunk bátrak, nem rendelkezvén 4 kerékhajtásúval, lementünk egy időszakos folyómederbe két darab kétkerék-meghajtásúval. Mondanom se kelljen, nem jött be.
A Transit hátsó hajtás és a Trabant első hajtás nem adja ki a Vitara 4x4-et. Kis híján ott ragadtunk. De megjegyzem, én bármit tönkre tudok tenni, ezen a tájékon vittem én már a Vitara kardánját is az utastérben. Kezditek kapisgálni, hogy mit jelent 50-70 évet visszalépni a civilizációban?
Ezek az agyonmodernizált, kényelmesített és könnyített szerkezetek nem valók a Kamaz, Uaz, Zil és Uralok által uralt utakra. Illetve valók. Egy ideig. Nagyon rövid ideig. Az új gépek mellett az igazi munkát még mindig a posztszovjet éra szörnyei végzik.
Nem akarok senkit elborzasztani, hiszen lehet már autópályán is urasan utazni, csak abból kb. egy van és körbekarikázza az egész országot. Kerüli a Dél-Kaukázus hegyeit és a közelébe sem megy a Magas-Kaukázus csúcsainak. Mi még a fontos? Látni és látszani? Felejtsd el.
Hallatszani! Az fontosabb. Fullos új autók elsődleges fejlesztése a dupla kínai kürt. Csúfosan tud kinézni a hűtőrács mögött, de ha nem akarsz az esti szürkületben kilométereket ballagni a falusi tehéncsorda mögött, akkor beruházol rá és beépíted. Mindegy, hogy Lexus vagy nem Lexus, extra kürtje mindenkinek van.
Sötétben akkor se szívesen vezetek. A múltkor lovak, kivilágítatlan lovak vágtáztak láthatósági mellény nélkül a zebrán keresztbe. Ott ez megszokott. Meg a fekvőrendőr. Van műanyagból.
Az fekete-sárga, de nemritkán elvitték haza egy részét, és most 12-es tőcsavar mered az aszfaltból, hogy defektszerelésben képezzen téged. Aztán van betonból fekvőrendőr. Rejtőzködő üzemmódban persze, hiszen az út is szürke, meg a minden is szürke. Legjobb szürkület után már az útszéli épületekre koncentrálni, mert ami feltételezhetően iskola, ott biztos lesz elrejtve forgalomlassító eszköz is.
Aztán a legjobb! Tengermelléki városok mobil fekvőrendőre a hajókötél. Nem vicc, ha tempóval mégy át egy ilyen alkarvastagságú kenderkötélen, a lengéscsillapítód nem köszöni meg. Egyébként jogosan lassítják a modern, erős autókat. Út híján ez érthető.
