Rettenetesek a személyes tapasztalaim az utólag autóba szerelt riasztókkal, de van élet a párezer forintos gagyikon túl is.
Nemrég megvettem életem első autóját egy idős hölgytől. Keveset használta, jellemzően a boltba vagy a kórusba járt vele. Az autó szövettetős, a néni pedig Budapesten használta, ezért szereltetett bele egy utólagos riasztórendszert. Persze vásárlásnál ez még annyira nem érdekelt, amikor ténylegesen elkezdtem használni az autót, akkor lett borzasztóan idegesítő.
A személyes tapasztalatok
Eleinte csak az zavart, hogy minden egyes zárás és nyitás borzasztó ricsajjal jár. Nyitásnál az autó egyszer pittyen hangosan, zárásnál kétszer. Ezekre mindenki odanézett, és mivel itthon ez elég szokatlan, inkább nyakamat behúzva csöndben odébbálltam a parkolóból. Persze ez nem a rendszer hibája, talán még ki is lehet kapcsolni.
További kellemetlenséget okozott, hogy az utasoldali ajtó érzékelője nem működött, ha én a jobbegyen pakolásztam, miután kinyitottam az autót, a beállított időlimit után (körülbelül egy perc) elkezdett vinnyogni, mire fejvesztve kapkodtam a kulcsért. Eltelt egy kis idő, mire rájöttem: ki kell riasztani, bal első ajtót kinyitni, ezek után pakolászhatok csak a jobb oldalon. A csomagtartóra és a motorháztetőre pont ugyanez vonatkozott.
Egy-egy alkalommal, miután bezártam és minden ajtót rendesen becsuktam, elsétáltam, majd nagyjából egy perc múlva nekiállt riasztani és nem jöttem rá, hogy miért. Végül a vásárlás másnapján hívtam fel az autóvillamossági szakembert, hogy mikor tudja kitépni egy az egyben az egész rendszert. Egy hét múlva kaptam időpontot, addig rettegtem a saját autómtól. Utána nyugodtság öntött el, és végre az autó saját kulcsával irányíthattam mindent. Még érdekesebb, hogy a kiszerelés után az autó is fürgébb lett, itt kezdtem el kutakodni a rendszer után.
Mibe szól bele egy ilyen riasztórendszer?
A rövid válasz az, hogy típustól függően majdnem mindenbe. Vannak párezer forintos egységek, amik a központi zár helyett húzzák le a zárat, és ha valaki azokat babrálja, azonnal riaszt az autó. Ezen felül semmilyen védelmet nem nyújt, ha elvágják a sziréna vagy a kürt kábeleit (attól függ, hova kötik a jeladót) máris csendben törhető tovább az autó.
Kicsit összetetteb rendszerek, olyan tíz és húszezer forint között – amilyen nekem is volt – már több mindenbe szólhatnak bele. Ezek külön érzékelőt kapnak minden ajtóba, a csomagtérfedélbe és még a motorháztető alá is. Ha véletlen valaki a motortér felől piszkálná meg a riasztót, akkor utóbbi alapból elgáncsolja, viszont még mindig opció, hogy elvágja a sziréna kábelét. Ilyenkor véti a legnagyobb hibát, mert ezt a rendszer tudni fogja, és válaszként vagy a gyújtáskapcsolót, vagy a vezérlést tiltja le. Persze egy ügyesebb tolvajnak ilyenkor is nagyjából két perc ezeket kiiktatni.
Az ilyen rendszerek önmagukban is képesek érdekes elektronikai anomáliákat okozni, viszont sokszor kötik rá az autó Can-bus rendszerére, lényegében az autó belső elektronikájára. Eleve, ha beletúrnak a Can-busba szakértelem nélkül, azzal súlyos hibákat idéznek elő. A kis számítógép és a csatlakozók hajlamosak a sok rázkódástól megbolondulni és hamis jeleket küldeni, ezzel pedig magukkal rántják a többi elektromos rendszert is. Így csinálhat olyat az autó, hogy menet közben leáll, vagy nem enged beszállni, ha viszont kulccsal nyitnánk, akkor azonnal beriaszt, tehát képes borzasztó kínos helyzetekbe hozni a tulajdonost.
Ugye az autóm kicsit fickósabb lett, miután kikerült a rendszer, és a szerelő szerint ebben könnyedén lehet összefüggés. Egy rossz minőségű kábel vagy egy rossz csatlakozás okozhatott olyan ellenállást, ami megzavarta a motorvezérlő elektronikát. De annak a lehetőségét sem engedte el, hogy maga a riasztó számítógépe küldött valami hibás jelet.
A hölgy, akitől vettem elmesélte, hogy az elmúlt 14 évben egyetlen hibát produkált az autó. A Balatonról tartottak hazafele, de félúton félreálltak. Amikor visszaszálltak az autó indításra meg se mukkant. Bejöttek a fények, elindult a rádió és ment a fényszóró is, viszont az önindító nem tekert. Többszöri próbálkozás után sem történt semmi, tehát vártak. Elkezdtek gondolkodni, hogy trélert hívnak, de előtte egy utolsó próbára az autó mégis beindult. A hazaérkezés másnapján elvitték szerelőhöz, aki csak pingvinezett hibakód és szemmellátható hiba hiányában. Megbeszélték, hogy ha legközelebb produkálja magát az autó, azonnal telefonál. Ennek úgy hat éve, azóta sem jött elő a hiba. A szerelő – aki kiszedte az autómból a lopásgátlót - szerint ezt simán okozhatta a riasztó. Könnyedén összezavarodik, és amikor újra kell bootolnia, hajlamos ilyen hibát produkálni.
Mit mond a biztonságtechnikai szakember?
Megkerestem Tímár Lászlót, a Pajzs gépjárművédelmi rendszerek kitalálóját, aki most már lassan húsz éve foglalkozik a kérdéssel. Csak igazolni tudta az autóvillamossági szerelőnek azt a véleményét, hogy az olcsóbb, illetve a Can-bus rendszerű riasztók nem nyújtanak kellő védelmet, sőt, hosszabb távon még kárt is okozhatnak. A saját rendszerük viszont kicsit más szögből közelíti meg az autók védelmét.
László azt mondta, hogy náluk a hozzáférhetetlenség elve a legfontosabb, hogy a tolvaj még csak az autóba se jusson be. Ha véletlen mégis bejut, akkor pedig a lopásgátló rendszerhez ne férhessen hozzá sehogy sem. Nyilván a rendszernek kell, hogy maradjanak titkai, viszont jelenleg a Pajzs rendszer nagyjából hatvanezer autót fedez, és az eddig történt négyezer lopási kísérletből egy sem volt sikeres.
A rendszer egyik nagy előnye, hogy alig kapcsolódik az autóhoz. Az utólag beszerelt elektromechanikus egységeken felül szinte csak az akkumulátorra kapcsolódik áramért. Ezzel a módszerrel az autó elektronikus rendszere és a lopásgátló teljesen független, nem hülyítik meg egymást.
A kulcs nélkül indítható autók kódokkal kommunikálnak a rájuk programozott kulccsal. Ezek a kódok márkaszervizekből könnyedén kijutnak a feketepiacra, így aki ismeri a hálózatot, könnyedén hozzájut. Innentől egy viszonylag olcsó jeladórendszerrel feltörhető egy keyless autó, sőt, az indítás sem jelent problémát.
A Pajzs rendszer előnye, hogy nem bíznak a kulcs nélküli indításban, az ő rendszerük oldásához meg kell nyomni a gombot és egy olyan kódot nyújt, amit jelenleg nem lehet feltörni. És talán ez az egyik legfontosabb érv, hogy miért is érdemes több pénzt költeni egy jobb minőségű riasztórendszerre. Az olyan nyalánkságokat, mint a GPS alapú helymeghatározás az igényesebb rendszerek mind tudják, és ha megtörtént a baj, onnantól nagyban megkönnyítik a rendőrség munkáját.
László arra is felhívta a figyelmemet, hogy a zárás-nyitásnál történő pittyegés nem céltalan. Ez jelzi, hogy a rendszer aktív, vagy ki van kapcsolva. Ha valamelyik hangot nem halljuk, akkor valami nincs rendben.
Most akkor szereltessek be valamilyen lopásgátlót, vagy ne?
Létezik még sokféle mechanikai védelem, mint például egy váltó- vagy egy kormányzár, de ezeket egy tolvajkulccsal vagy célszerszámmal könnyű kijátszani. Ha riasztórendszert szereltetnél be, akkor mindenképpen pénzt kell áldozni a drágább rendszerekre. Nem csak védelmi, de mindenféle utólag beszerelt elektronikai rendszerre igaz, hogy ha spórolsz rajta, akkor az addig megbízható autóból egy igazi rémálmot csinálhatsz. Arról nem beszélve, hogy egy rossz rendszer akár a lopást is elősegítheti egy hiba kapcsán.
Vonzó lehet, hogy az olcsóbb gagyi riasztók már 5-8 ezer forint között is elérhetőek, és ránézésre komplexebb rendszereket meg lehet kapni tíz-tizenötezer forintért. Ezeket érdemes elfelejteni. Normális lopásgátló rendszert inkább olyan harminc-negyvenezer forinttól felfele keresgélj, ott garanciát is adnak a minőségre. László fokozottan kiemelte, hogy a rendszerek beszerelését csak erre szakosodott műhelyben csinálják. Az összefusizott, szigszalaggal összerakott rendszerek akár tüzet is okozhatnak a rengeteg fejfájás mellett, így ez nem játék.
Ezek helyett nyugodtan bízz az autó saját indításgátlójába – immobiliser -, mert az ugyanolyan védelmet fog nyújtani, talán még többet is. Ha drága prémiumautód védenéd a profi tolvajoktól, akkor viszont érdemes felszerelni egy komolyabb rendszerrel. Megéri az az ötven vagy százezer forint, hogy az akár negyvenmilliós autó ott maradjon egy pesti halszálka parkolóban.
