Ha a gyorsítósávból nem tudok besorolni az autópályán, továbbmehetek kicsit a leállósávon?

„Tisztelt Alapjárat!

Anno az oktatóm azt mondta, hogy amikor autópályára felhajtok és olyan nagy a forgalom, hogy a gyorsítósáv végéig nem tudok besorolni, akkor nyugodtan továbbmehetek a leállósávon, amíg be nem tudok sorolni. Inkább, minthogy megálljak nullára a gyorsítósáv bezáródásánál. De meddig mehetek ott a leállósávban? Akkor ezzel akár vissza is lehetne élni, hogy ott autózok kilométereket, és ha megállít a rendőr, azt mondom, hogy én kérem nem tudtam besorolni, mert olyan nagy a forgalom? Van erre valami konkrét szabály? Vagy ez egy ilyen szürkezónás dolog a KRESZ-ben?

Köszönöm a választ!

Géza"

Megkértük Pataki Melinda szakoktatót, a Tanulókalauz és Sofőrkalauz könyvek szerzőjét, hogy válaszoljon a fenti kérdésre.

Tisztelt Géza!

Az autópályán való közlekedés, az oda felhajtás és az onnan lehajtás a nagy sebesség, illetve tempókülönbség miatt tud veszélyes lenni. Ezért nagy figyelmet igényel az oda való becsatlakozás, továbbá az ott történő haladás (pl. előzés, rossz időjárási körülmények, váratlan események).

Egyéb közutakhoz általában szintkülönbséggel csatlakoztatják az autópályákat, ahol ívmenetben felhajtva kell a gyorsítósávra érkezni, s onnan bekapcsolódni a nagy sebességgel közlekedők közé. Ettől eltérően csak a gyorsforgalmi utak kezdetét szokták kialakítani, pl. a Budapestről kivezető szakaszok, amik aztán autópályaként folytatódnak.

A felhajtáskor a kialakított környezet – növényzet, zajvédő fal – elhelyezése olyan, hogy megfelelő körültekintéssel időben, kellően előre tudjunk tájékozódni a gyorsforgalmi út forgalomsűrűségéről. Így eleget tudunk tenni előírt elsőbbségadási kötelezettségünknek, melyet közúti jelzőtábla is jelez (Elsőbbségadás kötelező).

A gyorsítósávon intenzíven növeljük a járművünk sebességét irányjelző használatával, folyamatos tükörhasználat mellett, hogy mikor tudunk becsatlakozni az úttesten közlekedők közé. Minél jobban közelítsük meg az útra engedélyezett sebességet – ne legyen nagy a sebességkülönbségünk a gyorsforgalmi úton haladókhoz képest –, és használjuk ki lehetőleg végig a gyorsítósávot.

Amennyiben úgy látszik, nem tudunk becsatlakozni, kényszerűségből lassítsunk, szükség esetén a szabály szerint meg kell állni. Így 0 km/órás tempóról viszont roppant veszélyes a becsatlakozás, lehetőleg ezt kerüljük el. A gyorsforgalmi úton közlekedők is figyelik a becsatlakozni szándékozókat, és sokszor segítőkészen sávot váltanak befelé, segítve a felhajtást.

Ez nem kötelezettségük, de pozitív partnerségről ad tanúbizonyságot. Sűrű forgalom esetén a becsatlakozni szándékozó keresse a „lukat”, a rést, ahol nagyobb hely és követési távolság van az úttesten közlekedők között. Figyelmes időzítéssel ezt a lehetőséget használja is ki a bekapcsolódásra, elkerülve a megállást.

Már a felhajtáskor is segítségünkre van, ha pontosan tudjuk, hogy egyes járműtípusok milyen megengedett legnagyobb sebességgel közlekedhetnek az adott útvonaltípuson. [Lásd KRESZ; 1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet; 26.§ Sebesség; egyes autóbuszok: autópálya: 100 km/h, lakott területen kívül egyéb úton (autóút is!): 70 km/h; egyéb gépjármű és pótkocsi: autópálya: 80 km/h, lakott területen kívül egyéb úton (autóút is!): 70 km/h.]

Mint tudjuk a mindennapokból, az elmélet és a gyakorlat eltérhet egymástól. A közlekedésünk során is törekszünk a legkisebb „ráfordítással” haladni és biztonságosan célba érni. Sokkal kevesebb idő, energia és még nagyobb a biztonság is, ha a „kisebbik rossz” választását tesszük: a leállósávon szabálytalanul hajtunk rövid ideig, illetve távolságon.

Ez egy „szükséges”, minimális, észszerű távolság kell legyen. Nem határozható meg méterben, másodpercben, mert az aktuális körülmények, az adott forgalmi helyzet függvénye. Tulajdonképpen baleseti veszélyhelyzet elhárításakor fogadható el. Például mögöttünk a gyorsítósávon intenzíven sebességet növelve érkezik jármű.

Az a meggyőződésem, hogy egymásra odafigyelve, a másik helyzetébe bele is képzelve magunkat, tényleg partnerként az ilyen szituációk zökkenőmentesen, s még ráadásul szabályosan is megoldhatók. Nem kellene belecsúszni azokba a „szemet hunyunk felette” szabálysértésekbe. Ehhez mindannyiunk együttműködése szükséges.

Sok ilyen pozitív partnerségi közlekedési helyzetet kíván:

Pataki Melinda

Kiknek ajánljuk a Tanulókalauz könyveket?

Azoknak, akik szeretnének a lehető legalaposabban felkészülni az első vezetési órájukra és a forgalmi vizsgára. A Tanulókalauz sorozat első részéből minden elsajátítható, ami az első vezetési óra előtt a jármű technikai kezeléséhez szükséges, a második részben pedig számos fényképpel illusztrált forgalmi helyzet található, amelyek áttanulmányozása hatékonyan segíti a forgalmi vizsgára történő felkészülést.