Te milyen belső égésű autót vákuum-csomagolnál el magadnak a garázsban?
Az autóipar átalakulása sok benzinvérűt folytogat, kilátástalan a belső égésű autók jövője. A lehetőségek egyre szűkülnek azok számára, akik nem bíznak az ördögi amperhajtásban. A modern kor autóinak tartóssága is megkérdőjelezhető a túlbonyolított, károsanyag-kibocsátást minimalizáló rendszerek miatt, ugyanakkor az autók megbizhatóságát végül is az határozza meg, hogyan használják és tartják karban azokat. Az Európai Uniónak olyan törekvései vannak, hogy 2030-ra jelentősen lecsökkentsék a belső égésű motorral hajtott járművek számát az utakon, helyükbe tisztán elektromos, plug-in hibrid vagy pedig hidrogénnel hajtott járművek kerülnének. Sőt, egyes régiókban tiltani is fogják 2030 után a “klasszikus” hajtású autókat. Biztos, ami biztos alapon egy szubjektív szempontok szerint összeállított listán összegyűjtöttem néhány olyan autót, amit a képzeletbeli garázsba sorakoztatnék a lelki megnyugvásom érdekében, ha eljönne 2030-ban az az időpont, ami után már csak villanyautót lehet venni.
Azok, akik a jól bevált technológiákra esküdnek, ráadásul még az alapvető karbantartást is házilag szeretik megoldani, talán gondolkodtak már azon, milyen autót tartanának meg a következő évtizedekben. Pusztán racionalitás szintjén kezelni a kérdést értelmetlen lenne, minden technikának megvannak a maga hibái, valamint mindenkinek más és más igénye van, sok a szubjektív szempont.
Ahogy a toalettpapír karantén idején, úgy a klasszikus autók sem tűnnek el hirtelen a Föld színéről. Az elektromos autók által formált új világ nem egyik napról a másikra jön majd el, senkinek sem kell adott időpontig pánikszerű vásárlásba kezdeni. Többségünk életében nem valósul meg az az időszak, amikor a közutakon már kizárólag elektromos járművek közlekednek, de az EU tervei szerint 2030-ra jelentősen elszaporodnak majd az EV-k a forgalomban. Mivel idehaza viszonylag kevesen tehetik meg, hogy új autót vegyenek maguknak, nem mindenkit érint annak veszélye, hogy csak elektromos autóra tudja majd cserélni az aktuálisat.
Aki pusztán közlekedési vagy üzleti felhasználású munkaeszközként tekint az autójára, a legtöbb esetben egy gyártói garanciával rendelkező új autó vásárlását fogja priorizálni erőforrástól függetlenül. Ebben az esetben mindegy lesz a technika, hiszen úgyis az adott gyártó terméktámogatása határozza meg a használati értéket, még ha jelenleg elég ködös is, hogy pontosan hogyan oldják meg azt, hogy az új villanyautók tökéletesen kiszolgálják az évtizedek alatt kialakult szokásokat.
Az első és legfontosabb szempont az alkatrészellátás és a szervizhálózat, ami sajnos sok olyan számomra kedves márkát kizár a jövőképből, mint például a Ssangyong. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a napjainkban ismert szériahibák sora 2030-ig biztosan bővül, ugyanakkor a megoldások is sorra születnek erre-arra. Figyelembe véve az egyes típusok megbízhatóságának történetét, a hosszabb távú utazós, a rohangálós és a hobbiautó kategóriára is kerestem valamit.
Mivel pöfögnék az Adriára 2030-ban?
Nyilván magángéppel, de kellő kapcsolati rendszer nélkül kétlem, hogy ennek lesz realitása. Ahogy a ködös téli nappalok komor hangulata rányomta bélyegét a jövőképemre, a 2030-as Lexus LS-t sem látom névre írva a ház előtt 10 év múlva. Talán álmodozhatnék egy elektromos Dusterről, de azt is csak valami erősebb altatóval.
Ha végignézek a jelenlegi palettán, hogy tíz év múlva mi a reális lehetőség használt autók tekintetében a magyar autós közösség számára, leginkább egy hibrid Corollát gondolok jó választásnak. Pillanatnyilag még nem bizonyított, hogy ez az autó mennyire áll ellen az idő vasfogának egy évtized alatt, viszont a hibrid technika egyelőre a márkától megszokott stabilitással vizsgázik.
Az olcsóbb és kicsit idősebb kategóriában a mai szemmel könnyebben szerelhető dolognak számító második generációs Avensist is el tudnék képzelni erre a célra. A 2,0 literes, szívó benzin változatot választanám, persze biztosan nehéz lenne a gyári értéket megközelítő karosszériával találni ebből bármit is majd’ 25 évesen, de sok más autóhoz hasonlóan megfelelő karbantartás mellett hálás társ lehet a mindennapokban. A dízel változatokat inkább kerülném már most is, még ha a hírhedt D-CAT motorokkal ellentétben a gyengébbik egészen jól bírja a strapát.
Logikus döntés lehetne egy 2. vagy 3. generációs Octavia is, előélettől függően valamelyik nagyobb köbcentis dízel erőforrással, hiszen a hosszabb távú utazásra alkalmas méretű beltérrel rendelkező autók közül az egyik legelterjedtebbnek mondható a hazai piacon. Egy megvigyázott, 2,0 CR TDI-ben nyugodtan útnak indulnék.
Az épelméjűséget hátrahagyva, de az utólsó benzinpisztolyt a kocsiba kötve egy C5-ös RS6 Recaro foteljában mereszteném a tomporom. Ekkorra már lehetne alkalmazni villanyszerelőkre cserélt, teljesítményközpontú motorokat tervező és megvalósító mérnököket a technika karbantartására. Természetesen ebben az esetben nem az anyagi megfontolás vezérelné az EV-vásárlás elvetését, az élet rövid, ki kell élvezni.
Rohangálós a napi ügyekhez 2030-ban
A városi autó kategória egészen hamar kilöki magából a nem tisztán elektromos autókat, és ezért nem csak az autógyártók kínálatának változása lesz felelős, hanem a városok vezetése is. Személyes véleményem szerint ez az a kategória, ahol a leghamarabb illene lokális károsanyag-kibocsátás nélküli autókat bevezetni a helyi lég- és zajszennyezettség csökkentésére, bár a fűtés és a tömegközlekedés sem alpesi levegőt ereget. A változáshoz nyilván egy nagyon átgondolt és átfogó megújulásra van szükség a töltési infrastruktúrában.
Ha a városban már nem is lehet majd kipufogni, az agglomerációs ingázásra vagy kisebb utak megtételére azért jól jönne valami kisköbcentis benzines. Az idei Hyundai i10 kellemes meglepetés volt, az 1,2-es szívó egyszerűsége megbízhatóságot sugall, ugyanakkor teljesítménye teljesen használható kisautóvá teszi. A hazai pályán dinamikusan fejlődő és egyre inkább elismert dél-koreai autógyártó szervizhálozata ugyan még nem tart ott, mint mondjuk egy Toyota vagy VW lefedettsége, de 2030-ra jó eséllyel sokat farag majd a hátrányon.
Mivel eredendően nem tudok elszakadni a japán gyártótól, ha a megbízhatóságot tartom szem előtt, a második és harmadik generációs Toyota Yaris használt autó kínálatát is átnézném a jövőben. Előbbinél az 1,33 literes, másiknál az 1,5-ös, változó szelepvezérléses benzinesek közül keresnék egy nem leharcolt darabot. A Yaris megjelenése óta közkedvelt darab, bár az 1,33 literes motoroknál esetenként előfordul, hogy tisztán városi körülmények között használt darabok dugattyúinak gyűrűi elkokszolódnak, és idővel meghibásodik a motor.
A boldogság perceit kutatva fogalmam sincs, 2030-ban milyen nagyvárosokkal kompatibilis kisautó jöhetne szóba azok közül, amiket most még új élményautóként megvehet az ember. Talán ebben a kategóriában a legnagyobb a bizalmatlanság, hiszen a többnyire kisköbcentis, élére hegyezett erőforrásokat sosem kímélik a tulajok, ezért nagyon kevés éli meg a boldog nyugdíjas éveit. Az elmúlt 20 év felhozatala alapján zsigerből rávágnám, hogy egy ezredfordulós GC8-as STI tökéletesen megfelel a célomnak, de talán valami szívó gép jobban tolerálná a rövidtávú bántalmazást, ami miatt az élményfaktor is tovább tarthat. Ennek tükrében az utolsó turbótól mentes Civic Type-R a kiváló választás. A könnyű kasztniban forgós 2 literes dolgozik, és a kiválóra hangolt futóművel vérpezsdítőt lehet vele autózni a budai hegyekben.
Akiknek a munka és szórakozás nem fér meg együtt, annak 2030-ban milyen hobbiautója lehet?
Bármilyen. Az elektromos autók térhódítása biztosan nem fogja belátható időn belül kivégezni az olajtársaságokat, vélhetően még nagyon sokáig tankolhatjuk a fekete aranyból készült származékokat. Amennyiben mégsem így lesz, akkor mehet majd pálinkafőzés helyett az alkohol alapú házi nafta készítése a vasárnapi krúzoláshoz.
Merem remélni, hogy aki eljutott a cikknek ehhez a részéhez, az legalább annyira megszállott autóbuzi, mint jómagam. Ennél fogva megint kiemelném, hogy a felsorolt járművek nincsenek rangsorolva, a szubjektív érvek jelentősen befolyásolták a listát.
Hiába az elhivatottság, statisztikai alapon logikátlan lenne 2030-ig egy lottó ötössel számolni, ezért maradok a jelenlegi terveknél, miszerint egy Subaru Impreza 22B STI elégítené ki aszfaltszaggató vágyaim. Abból is csak replika persze. A 2 ajtós, széles kasztni alatt dolgozó összkerékhajtás és a selymesen bubogó boxermotor párosítása számomra csodálatos élményt nyújt.
A váratlanul érkező zombitámadás túlélése érdekében nem vetném el a Ranger Raptor beszerzését, vagy az új Wranglerét sem, bár megbízhatósági szempontból lehet talán egy ezredfordulós Hilux jobb lenne, de abból hol marad a fun faktor?
Te milyen autókat szereznél be magadnak, ha már véget ér a belső égésű motorral szerelt modellek gyártása?
