A Barchetta formája könnyen megtéveszt: hajlamosak vagyunk egzotikus olasz sportautónak nézni, de ne becsüljük alá a Fiat kis roadsterét.
A címben szereplő felkiáltás sokszor hangzik el hazánkban, mikor egy laikus (vagy gyengén látó petrolhead) ujjal mutat az elhaladó, jellemzően élénk színű Fiat Barchetta irányába. Nehéz őket hibáztatni a tévedésért, mivel a kis olasz roadster kívülről nagyszerűen hozza a bambino-Ferrarit: formájával kitűnik az átlagautók szürkeségéből, a finom vonalak, a pörgős benzinmotor és a szélben lobogó haj különleges karaktert ad az autónak, hozza a dolce vita életérzést. Hiába, ilyen az, amikor két, mediterrán országokból származó dizájner tervez meg egy roadstert a fiataloknak.
A Barchetta fejlesztése már 1990-ben megindult, az újdonsült projekt Tipo B Spider 176 név alatt futott. A formatervért a görög Andreas Zapatinas és az olasz Alessandro Cavazza felelt, munkájukat Peter Davis koordinálta, aki az Egyesült Államokban született. Ahogy a végeredményen is látszik, valószínűleg hagyta kibontakozni őket.
A Barchetta olyan, akár egy négy keréken guruló motorcsónak, neve is erre utal, magyarul kishajót jelent. A Centro Stile Fiat csapatának utolsó simításai után, 1995-ben indult el a sorozatgyártás. Az alig 4 méteres jármű az első generációs Punto padlólemezére épült, így kedvezőbb volt az előállítás költsége.
Viszont, amit itt megspóroltak, azt cserébe beletették a motorba: a Barchetta volt az első közúti Fiat modell, amibe változó szelepvezérlésű erőforrást építettek. Az 1747 köbcentis, dupla vezérműtengelyes benzines 131 lóerő és 184 Nm leadására volt képes, ami vígan repítette a mindössze 1056 kg önsúlyú autót. Álló helyzetből 7 másodperc alatt érte el a 100-as tempót, végsebessége 217 km/h volt, ami igencsak tisztességes értéknek számított abban az időben. A motor karaktere kitűnően passzolt a Barchetta stílusához.
Apropó stílus. A Fiat érezte, hogy ezzel tudja a legjobban megfogni a célközönséget, így rácomboltak rendesen. A vásárlóknak a fényezésen kívül is rengeteg lehetősége adódott, hogy testreszabja autóját: feláras könnyűfém felnik az extralistán, akár piros bőrbelsőt is kérhetett, sőt, még a varrás mintázatát is megválaszthatta.
2000-ben bevezették a Lido és Riviera változatokat, illetve harmadik féklámpával egészítették ki a farát. A dizájn annyira bevált, hogy csak 8 év (!) után nyúltak először érdemben a külsőhöz, 2003-ban átszabták az első és a hátsó lökhárítót, amitől korszerűbb lett az összhatás. Sajnos a Barchetta sikersztorijába csúszott egy kis bibi: a modellek végső összeszerelését végző Maggiora karosszériaépítő műhely 2002-ben csődbe ment, így a Fiat kénytelen volt átköltöztetni a Mirafiori üzembe, ahol 2005-ig folytatódott a gyártás. 10 évig szinte alig változtattak rajta, ami igencsak figyelemre méltó, 57 700 Barchetta talált gazdára ezalatt az idő alatt világszerte.
Sokan hajlamosak ismerősöktől hallott/interneten olvasott történetek alapján egyből „szarolasz” kategóriába sorolni a Fiat roadsterét. Persze gyakran nem alaptalanok a vádak a műszaki meghibásodásokat illetően, bizonyára voltak olyanok, akik ráfaragtak Barchettával.
A Top Gear egyik adásában, amikor a Clarksonék egy Közel-Keleten játszódó kihívásnak vágtak neki, hogy megtalálják Betlehemet a kis Fiat kitűnően helytállt a mostoha körülmények között. Olyannyira, hogy a kaland végén egyöntetűen megállapították, hogy a Barchetta bírta a legjobban a strapát, érdemét tovább nagyítja, hogy a mezőnyben MX-5-ös Mazda is szerepelt, ami azért egy igencsak kiforrott japán gépezet.
Sokáig úgy tűnt, hogy a Barchetta utód nélkül marad, 2007-ben érkezett egy extravagáns tanulmány a Bertone-tól, amit a Genfi Autószalonon prezentáltak, de erről mindenki tudta, hogy nagyon messze van a sorozatgyártástól. A folytatásra egészen 2016-ig kellett várni, ekkor debütált a 124 Spider, ami kitűnően hordozza azokat a tulajdonságokat, amikért a Barchettát szerették: dögös, gyors, lobogó haj, dolce vita.
A sors fintora, hogy ennél a modellnél pont egyik riválisával dolgozott össze a Fiat, a 124 Spider nagyrészt az MX-5-ös Mazda alapjaira épült. Nem gondolnám, hogy a japán kapcsolat bármiképp is megártott volna a típusnak, sőt, immáron hátul hajt, így csak tovább fokozták az élményt!
