A világ legrosszabb autója? – Lexus SC 430

Mielőtt még nekem esne az Alapjárat olvasóinak japánautós tábora, a fenti állítást nem én, hanem Jeremy Clarkson, a Top Gear egykori frontembere jelentette ki egy 2012-es különkiadásban. A „The worst car in the history of the world” című filmben James Mayel keresték elszántan a világ valaha volt legrosszabb autóját, előre meghatározott szempontrendszer szerint. A korrektség jegyében az alsó-kategóriás járműveket nem bántották, a keresett autónak borzalmasnak kellett lennie, de nem olcsónak, és olyan gyártótól kellett származnia, ami tudott volna jobbat is, ha akart volna.

Érdekes dimenziók, amik mentén haladva az FSO Polonez-től és a Mahindra CJ540-estől eljutottak egészen odáig, hogy az F50-es egykori csúcs-Ferrari is esélyes a citromdíj megszerzésére. De nem ez volt az egyetlen meglepő szereplője a műsornak, bekerültek AMG Mercik, X3-as BMW, Ford GT, Rolls-Royce és még sorolhatnám. A döntőt a Peugeot 308-as és a Lexus SC430-as játszotta, melyből az utóbbi került ki „győztesen”. De mivel érdemelte ki ezt a titulust?

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

Bemutatásakor Richard Hammond tesztelte, már ekkor igen éles kritikát fogalmazott meg a japán kabrióról. Azzal érvelt, hogy egy sportkupé akkor lesz jó sportkupé, ha vagányan néz ki kívülről, csábító belülről, jó a rugózása és jól kanyarodik. Hammond szerint az SC430-as egyik megadott kritériumnak sem felel meg, holott a legtöbb ilyen jellegű autónak a felsoroltak közül legalább kettő sikerülni szokott. Hiába a hatalmas büdzsé, a Lexus még így is borzalmas kinézetű és minőségű fabetéttel szerelte fel prémium-kabrióját, a defekttűrő abroncsok a menetkomfort legapróbb szikráját is eltaposták.

Hiába puhították fel a futóművet, rugózása továbbra sem volt komfortos ráadásul nem volt meg benne az a fajta közvetlenség sem, amitől „sportos” jelzővel lehetne illetni. Kicsi volt a csomagtartója, hátul nulla benne a hely, elismeri ugyan, hogy a Lexus jó autókat épít, de valahogy a sportkupé bizniszbe beletört a bicskájuk. Jeremy-nek szintén hasonló volt a véleménye, az LFA-val példálózott, hogy az mennyire tökéletes, hozzá képest az SC egy ronda, félresikerült „zabigyerek”. Sokan úgy tartják, hogy amit Clarkson vagy Hammond állít az maga a kőbe vésett Szentírás, hiszen kevés ember van a világon, akinek akkora összehasonlítási alapja lenne, mint nekik. De vajon tényleg olyan rossz ez a Lexus, mint amilyennek mondják?

Az SC-széria múltja egészen 1991-ig nyúlik vissza, ekkor a Toyota prémiummárkája úgy gondolta, hogy ideje konkurenciát állítani a Mercedes SL-nek és a Honda Legend Coupénak, ezért belekezdtek egy hasonló méretosztályú „rongyrázós kupé” építésének. Az első generáció egy konzervatív kinézetű, amolyan igazi japán autó volt a szó jó értelmében. Semmi csicsa, egyszerű lámpák, letisztult forma, stabil műszaki tartalom. Nettó egy nagyszerű autó volt, viszont „szürkesége” miatt újkorában sem figyeltek fel rá annyian, az idő múlásával pedig a feledés homályába merült az átlagember számára. Egyedül motorpalettája miatt érdemes rá visszaemlékezni, a 3,0 literes sorhatos 2JZ-GE volt a belépő, a csúcsot a 4000 köbcentis 1UZ-FE kódjelű V8-as jelentette, előbbi 225, utóbbi 250 lóerővel rendelkezett. Ebből a generációból kizárólag zárt kupé készült.

A 2001-es váltáskor megreformálták az SC-szériát, innentől kezdve kizárólag keménytetős kabriót árultak belőle, az elődhöz képest jóval radikálisabb formavilággal. Ez volt az a konkrét modell, amit durván bíráltak a Top Gear ex-műsorvezetői, nem alaptalanul: dizájnján japán és európai formatervezők dolgoztak közösen, már 1997-ben megegyeztek abban, hogy Sotiris Kovos irányzata lesz a befutó, így őt nevezték ki a dizájnrészleg vezetőjének. A következő években kiutaztak a francia riviérára, hogy tanulmányozzák az ottani építészetet, yacht kikötőket és életstílust, hogy ezeket összesítve egy finoman elegáns és stílusos kinézetet hozzanak össze a második generációs SC-nek. Nem sikerült.

Az egyetlen jó dolog a motor volt benne, ezt Clarksonék is elismerték. A korábbi V8-as továbbfejlesztett változata került az SC430-ba, lökettérfogatát 300 köbcentivel megnövelték, és VVT, változó szelepvezérléssel vértezték fel az erőforrást. A 3UZ-FE egység 288 lóerős teljesítménnyel rendelkezett, de nem is igazából erejével, hanem finomságával döbbentett meg mindenkit. Halkan, selymesen, rezonanciától mentesen működött, ahogyan egy ilyen kategóriájú autótól elvárják, vagy talán még afelett is. Közreműködésével a több, mint 1,7 tonna önsúlyú Lexus 6,2 másodperc alatt gyorsult fel 100-ra. 2005-ben kapott egy ráncfelvarrást, amivel egészen 2010-ig húzta az SC, az apró módosítások között új könnyűfém felnik, a Bluetooth kapcsolódási lehetőség szerepelt.

Piacra kerülésekor úgy hirdették, hogy ez a modell a Lexus „ékszere”, a japán gyártó első „exkluzív” kabriója. Meglepő módon sokan kedvelték, a Car and Driver magazin újságírója például el volt ájulva tőle, egy igazi sikermodellként írta le. „Kényelmes, gyors, finom és csendes. Minden benne van, amit elvárnak egy ilyen kabriótól.” Ez pont az ellenkezője annak, amit Clarksonék állítanak. Akkor kinél van az igazság? Az SC430 egy csodálatos autó vagy egy negatív véglet?

Én úgy gondolom, hogy valahol a két állítás között lehet az igazság. A Top Gear az LFA-t hozta fel példaként, hogy ilyen egy jó Lexus. Na mármost egy közel egy évtizeden át fejlesztett, karbontestű, Toyota-Yamaha féle V10-es motorral szerelt, Ferrari-gyalázó autóhoz képest mérve a legtöbb termék szar, ezt nyugodtan kijelenthetjük. Clarksonék ráadásul igazi petrolheadek, azok az értékek, amiket ők keresnek egy autóban, nem feltétlenül egy ezredforduló utáni Lexusban fognak megjelenni, pláne nem olyanban, aminek még F betű sincs a hátulján. Egy átlagos, a vezetés iránt nem igazán érdeklődő vásárló számára jó választás lehet/lehetett az SC430-as mivel erős volt, finom és megbízható.

Viszont a tudás és a szakmai tapasztalat egyértelműen mellettük szól, több évtizeden keresztül vezették az autóipar éppen aktuális krémjét, tudják milyen amikor valami jó, és milyen, amikor nem. A Car and Driver újságírója, aki ajnározta a Lexust, lehet, hogy akkor ült életében először prémium autóban és azért dicséri. Sajnos vannak kérdések, amikre nem tudjuk meg a választ, így igazságot tenni is nehéz. A Top Gear filmje egyébként úgy zárul, hogy miután kihirdették, hogy az SC430-as a világ valaha volt legrosszabb autója, Jeremy Clarkson és James May az éjszaka leple alatt becsempészte Richard Hammond kertjébe és lecserélte szeretett veterán Mustangjára. Te hogyan reagálnál hasonló helyzetben? Örülnél, ha reggelre egy SC430-as állna autód helyén? Vagy ott helyben felgyújtanád? Írd meg kommentben!