Magyar zsenik és legendák, akikre méltán lehetünk büszkék, mert maradandót alkottak a világ autóiparában.
Ha a magyar autógyártás nem is lett világszerte ismert, a magyar emberek rengeteget tettek az autók, az autózás és az autóipar fejlődéséért. Legfrissebb sorozatunkban összeszedtem azt a tizenkét magyar személyt, akiknek a nevét illik ismerni, mert jelentőset alkottak, munkásságukkal hozzájárultak ahhoz, hogy ma kényelmesen eljuthatunk úticéljainkhoz. Megérdemlik, hogy ismerjük tevékenységüket az autózás vonatkozásában.
Csonka János (1852-1939) a magyar autógyártás úttörője, a Bánki-Csonka-féle karburátor megalkotója és a Csonka-féle gáz- és petróleummotor feltalálója, neve gyakorlatilag egyet jelent a hazai autó- és motorgyártás kezdetével. Tevékenységéből azonban nem csupán a magyar ipar profitált, legjelentősebb találmánya az egész világon elterjedt és forradalmasította a belső égésű Otto-motorok működését.
Ez a legjelentősebb találmány maga a karburátor vagy más néven (működési elvét tükrözendő) porlasztó volt, amely a motor üzemeléséhez szükséges benzin-levegő keverék előállítását szolgálta. A szerkezet megalkotása azonban nem egyedül az ő nevéhez fűződik, hanem a kor egyik legjelentősebb gépészmérnökével, Bánki Donáttal (1859-1922) való közös munkájának a gyümölcse.
Csonka és Bánki 1893. február 11-én szabadalmaztatta a forradalmi szerkezetet, ezzel közel fél évvel megelőzve a híres német feltalálót, Wilhelm Maybachot, aki szintén elkészítette saját porlasztóját. Később mindkét, egymáshoz egyébként nagyon hasonlító megoldás elterjedt a világban. Érdekesség, hogy a közelmúltban felmerült a brit Edward Butler neve, mint a karburátor igazi feltalálója, hiszen ő már 1887-ben készen volt a találmánnyal.
De miután az ő megoldása bonyolultsága okán végül nem terjedt el és nem került továbbfejlesztésre, a Bánki-Csonka-féle, illetve a Maybach-féle porlasztó lett a befutó, amelyek a sikerüket pont az egyszerű felépítésnek és működésnek köszönhetik. Ahogyan az korábban is volt, ma a nemzetközi porondon is a két magyar zsenit tekintik az alkatrész feltalálóinak.
Nem lenne igazságos azonban, ha nem beszélnék kettejük további találmányairól és munkáiról, amelyek ugyan nem vetekedhetnek a karburátor jelentőségével, de mindenképpen említést érdemelnek. Csonka János szakmunkásként kezdte pályáját édesapja kovácsműhelyében, majd dolgozott fűtőházakban és megfordult számos európai nagyvárosban.
Folyamatosan képezte magát, amelynek köszönhetően 1877-ben megkapta a József Műegyetem tanműhelyének vezetői állását. A következő három évben végighallgatta ugyan az egyetemi előadásokat, de sosem diplomázott le. A Mérnöki kamara csak évtizedekkel később 1924-ben, nyugdíjba vonulása előtt a kiemelkedő mérnöki teljesítménye és életpályája elismeréseként nyilvánította gépészmérnökké.
Csonka további érdemei közé tartozik az első magyar gázmotor megépítése (1877), a Csonka-féle gáz- és petróleummotor feltalálása (1884), majd – már Bánki Donáttal közösen – a Bánki-Csonka-féle benzinmotor elkészítése is. Az 1890-es években aztán szintén Bánki segítségével elkészítette az első magyar motorkerékpárt és az első motorcsónakot is. A motorkerékpárokat motoros triciklik követték, 1899-től kezdődően pedig gépkocsialvázak és gépkocsik gyártásába kezdett.
1904-ben autót szerkesztett a Magyar Posta részére, amely mint postaautó 1905. május 31-én indult el első sikeres próbaútjára. Ettől a dátumtól és ettől az eseménytől datálódik a magyar autógyártás története. Ezt további gépjárművek megalkotása követte, Csonka készített postaautókat, csomagszállító kiskocsikat, buszokat és egyéb autókat is. Nyugdíjba vonulása után autójavító műhelyt nyitott, amelyből később a Csonka-gépgyár fejlődött ki.
Bánki Donát a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát, amelyet követően a MÁV-gépgyárban (később Ganz-gépgyár) szerkesztőmérnökként helyezkedett el. Emellett 1879-tól a Műegyetem mechanikai tanszékén tanársegédként tevékenykedett, majd 1899-től élete végéig a hidrogépek, kompresszorok és gőzturbinák professzoraként dolgozott.
Munkássága szorosan összekapcsolódott a korábban már említett módokon Csonka Jánossal (Bánki-Csonka-féle benzinmotor, karburátor), de 1894-ben ő szabadalmaztatta az világ első nagynyomású (növelt kompressziójú) benzinmotorját, az ún. Bánki-motort, amelyben a robbanókeveréket a hengerbe fecskendezett vízzel hűtötte, a vártnál is jobban javítva ezzel a motor hatásfokát.
Sajnálatos módon a találmány széleskörű elterjedését nem sokkal később, Rudolf Diesel által kifejlesztett még hatékonyabb dízelmotor megjelenése akadályozta meg. Ezt követően a gőzturbinák, a hidraulika, a hidrogépek felé fordult. Erőfeszítései meghozták az eredményüket, 1917-ben az általa feltalált Bánki-turbina új lehetőségeket nyitott a vízerőművek fejlesztésében. A halála korán, 63 évesen cukorbaj miatt következett be. Minden bizonnyal további találmányokkal gazdagította volna a magyar mérnöki örökséget, ha kap még néhány évet, évtizedet az élettől.
