A percalapú autóbérlés a jövő városi közlekedésének reális és akár pénztárcabarát alternatívája.
Az autómegosztás nagyon újkeletű szolgáltatás, de egyáltalán nem ördögtől való és annak ellenére rohamléptekben nő a népszerűsége, hogy sokan még idegenkednek tőle. Saját autóval rendelkezni a szabadság jelképe, annak az eszköze, hogy az ember oda megy és akkor, ahová és amikor csak akar. Ezzel szemben az autómegosztók járműveit csak egy adott zónában lehet érdemes használni és korlátozva van a bérlés időtartama is. Hogy helyettesíthetné a saját autót?
Néhány szóban, arról, hogyan működnek az autómegosztók. Jellemzően nagyvárosokban egy előre meghatározott zónában ideális esetben elszórtan helyezkednek el a bérelhető autók. Ezeket bárki, aki rendelkezik előzetes regisztrációval és le van töltve telefonjára az autóbérlő cég applikációja, perc alapon bérelheti. Az autókkal szabadon lehet közlekedni az országhatáron belül, de leparkolni csak az említett zónában lehet velük.
A bérlés ára autótól és cégtől függ, jelenleg Budapesten bruttó 59 – 129 Ft/perc árakon lehet autózni. Az autót nyitni a telefonnal lehet, majd a bérlés végén szintén a telefonnal kell azt bezárni. Ekkor a „leautózott időnek” megfelelő összeg levonásra kerül az alkalmazásban regisztrált bankkártyáról. Általánosan elmondható, hogy a szolgáltatás ugyan drágább, mint a tömegközlekedés, de annál sokkal kényelmesebb, rövid utakon pedig biztosan olcsóbb, mint a taxizás.
A 10 percnyi autózás 590 – 1 290 Ft-os ára ugyan nem kevés, de nem kell tankolni, nem kell fizetni a parkolásért, nem kell szervizelni sem az autót és kötelező biztosítást vagy adót sem kell fizetni rá. Így már jogos a kérdés, hogy vajon reális alternatívája lehet-e a saját autó tulajdonlásnak. Természetesen csak azok körében merülhet fel egyáltalán a csere, akik a zónán belül, azaz egy nagyváros belső kerületeinek valamelyikében laknak.
A saját autó ugyan kényelmes, de azok, akik a belvárosban laknak egyre több nehézséggel találkoznak. A sok autó miatt folyamatos dugók vannak még a kisebb mellékutcákban is, a parkolóhelyeket úgy kell vadászni, nem ritka, hogy este néhány utcával arrébb kell leparkolni, mert a ház előtt nincs szabad hely, az éjszaka megrongálják az autót a bulizó fiatalok és a városvezetés is rendre azzal riogat, hogy autómentessé teszik a belső kerületeket.
Továbbá a saját autó akkor is pénzbe kerül, amikor az ember nem használja. Amortizációs költség, biztosítás, adó, parkolás és szerviz. Ezek olyan költségek, amelyek a saját autó tulajdonlásával járnak akkor is, ha áll az autó. Ha valaki szeretné összehasonlítani a car sharing áraival, akkor bizony ezekkel is számolnia kell. Szeretném gyorsan leszögezni, hogy azok, akik nagy távolságokat tesznek meg az autóval és városon kívülre is rendszeresen járnak, bele se kezdjenek a matekba. Nekik mindenképpen olcsóbb a saját autó.
De azoknak, akik főleg városon belül közlekednek, zónán belül van az otthonuk, a munkahelyük és egyéb ügyeik intézésekor sem kell messzire menniük, már érdemes számolgatniuk. Hozzáteszem, mielőtt bárki is feladná a saját autója által nyújtott kényelmet, gondoljon arra, hogy az autómegosztóra való áttérés teljes hozzáállás változást is kíván, ami adott esetben több gyaloglással, kerékpározással vagy a tömegközlekedés igénybevételével jár.
Mindenképpen az autómegosztás mellett szól azonban, hogy az autót nem kell megvenni, nem kell számolni az értékvesztéssel, nem kell tankolni, nem kell fizetni a parkolásért és nem kell izgulni a javíttatás miatt sem. Persze az autómegosztó nem szeretet szolgálat, profitot termel, tehát neki is megéri az üzlet, mégis win-win a dolog. A kulcs, hogy csak akkor és addig használja valaki a szolgáltatást, amíg szüksége van az autóra. Egy autót viszont egy nap sokan használnak így megéri a felhasználónak és a cégnek is.
Következzen a matek. A számításhoz egy legalább 10 éves időtartamot érdemes alapul venni, mely során valaki vesz egy 5 milliós új autót cascóval, majd a tizedik év végén eladja. Az egyszerűség kedvéért évente mindössze 10 ezer kilométeres futással számolok, feltételezvén, hogy valaki tényleg keveset használja az autóját. Minden lehetséges kiadással és 7 literes városi fogyasztással számolva úgy alakul, hogy évente legalább 1 millió forintba kerül a saját autó.
Lássuk, ennyi pénzből mennyit lehet elautózni például a Mol Limonál, a hazai legnagyobb car sharing cégnél. A havidíjas konstrukcióban 990 Ft/hó a szolgáltatás ára, de cserébe jobb percdíjakat kap az ember. Ha valaki a kisautókat veszi célba, akkor 66 Ft-os áron jöhet-mehet szemben az előfizetés nélküli 85 Ft-tal. Tehát évi 1 millióból közel 15 000 percet lehet „mol limózni”, ami napi 41 percet jelent átlagban. Természetesen, ha valaki drágább modelleket vagy drágább céget választ, akkor ez lemehet napi 20 perc környékére is.
Viszont ha valaki még ennél is kevesebbet közlekedik autóval, esetleg néhanapján kerékpározik vagy gyalogol az egészségének megőrzése érdekében vagy a környezetkímélőbb tömegközlekedést is igénybe veszi, akkor simán megérheti az autómegosztó. Természetesen ilyenkor nincs meg a saját autó nyújtotta kényelem és az érzés, hogy bármikor bárhova el lehet menni az autóval. Cserébe csökken az autók darabszáma a városban, kisebbek a dugók, több a parkolóhely és mindezek miatt több a lelkileg kiegyensúlyozott városlakó.
