Vagány SUV, csak az a három henger… - Ford Kuga ST-Line 1.5 Ecoboost (2020) – Teszt + Videó

A Kuga 2008 óta szerepel a Ford kínálatában, mint a gyártó kompakt méretű SUV-je. Már az első generáció is ugyanarra platformra épült, mint a kortárs Focus, a magasabb építés miatt szemre ugyan jóval nagyobbnak tűnik, de a számok nem hazudnak: tengelytáv tekintetében szinte milliméterre megegyezik a két típus. Az első két széria véleményem szerint kissé vérszegényre sikeredett, mind kinézet, mind pedig műszaki tartalom szempontjából, de a 2019-ben bemutatott, már a C2-es padlólemezre épített Kugánál kitettek magukért a mérnökök és a formatervezők. Nem csak vagányabb lett, de a hajtásláncok tekintetében is sokat fejlődött a városi terepjáró: a típus történelmében ez az első változat, amibe már lágyhibrid és plug-in hibrid technológiát is választhatnak a környezettudatos vásárlók.

Ford Kuga - drágább SUV-k mellé is bátran odaállhat a parkolóban

Az első generációhoz képest csaknem 20 centivel hosszabb lett az aktuális Kuga (4614 mm), de széltében is megnőtt 4 centivel (1883 mm), ami kimondottan jól áll neki. Ebből értelemszerűen következne, hogy súlyban is felszedett magára a Ford kompakt SUV-je, de itt jön a csavar kérem szépen! Az anyaghasználatnak és a hatékony mérnöki munkának köszönhetően átlagosan 100 kilogrammal könnyebb lett elődjénél, sőt, még az alaktényező tekintetében is jobb lett a harmadik generáció. Ez mind szép, de egy átlagos vásárló számára nem ezek lesznek a sorsdöntő paraméterek. Sokkal inkább az, hogy a tavaly bemutatott Kuga mérföldekkel jobban néz ki felmenőinél.

Az autó orra hozza a Ford aktuális stílusjegyeit, de a magasabb építés miatt hajlamos vagy belelátni egy kis Porsche Macant, de kellő távolságból nézve még az új Aston Martin DBX-nek is elmenne. A feláras Platinum White fényezés elegáns megjelenést kölcsönöz a Kugának, az ST-Line csomag pedig egy kis sportossággal fűszerezi az összképet: a 19 colos, mégis kellőképp ballonos kerekekért jár a dicséret, viszont a mögöttük megbúvó, pirosra fényezett féknyergekért már kevésbé. Ez a „hülyegyerektuning” már 10 évvel ezelőtt sem volt menő, nem tudom, mit gondoltak a Fordnál. Csakúgy, mint a hátul, két oldalt elhelyezett krómozott kipufogóvégeknél. Lehet, hogy jampin néz ki, de könyörgöm. Egy háromhengeres motornál szerintem ez inkább ciki.

Ford Kuga - minőségben még van hova fejlődni

Már éppen szálltam volna be a Kugába, amikor feltűnt egy ötletes apróság, amit eddig még nem láttam: mindegyik ajtónál nyitáskor előugrik egy élvédő, ami megóvja a fényezést a „kellemetlen találkozásoktól”. Nem tagadom, első körben le voltam nyűgözve. Aztán mikor közelebbről is elkezdtem vizsgálni, feszegetni a technikát, akkor már alább hagyott kezdeti ovációm: már ennél az új modellnél is könnyen ficergett ide-oda, belegondoltam, hogy mi lesz, ha egyszer úgy combosan belekap a szél az ajtóba és nekivágja mondjuk egy csinos falnak. Lehet, hogy tompít, de az ütés erejétől biztosan elkajszul, csukáskor pedig, ha ferdén ugrik vissza a helyére könnyen lehet, hogy kárt tesz a fényezésben. Na mindegy, ez majd a használttesztekből úgyis kiderül.

A Fordnál nagyon érzik mostanában, hogyan lehet városi-kompakt platformból bravúros helykínálatot kihozni. Már ennek a modellnek a kistestvérénél, a Pumánál is kellemes meglepetés volt, hogy egy Fiesta padlólemezre épített crossoverben is milyen jól el lehet férni minden irányban. A Kugánál sem volt ez másképp, a Focus rokonság miatt itt eleve egy mérettel nagyobb utasteret kapsz, plusz a lehetőséget, hogy a második sorban is előre-hátra lehet húzni az üléseket, sőt, még a háttámlák is állíthatók! Négy felnőtt bőségesen elfér, ha a hátul ülők nagyon pöffeszkedni szeretnének, akkor viszont szerényebb csomagtérrel kell számolni, bár a 435 literes raktér egyáltalán nem számít rossz értéknek.

A műszerfal és az utastér többi része nem tartogat nagy újdonságot, aki vezetett már Fordot az elmúlt évekből az könnyen kiigazodik. A digitális műszeregység talán a legérdekesebb: letisztult a dizájn, gyönyörű a felbontás, mutatós animációk követik egymást egy-egy üzemmód választásnál. Sajnos a középső kijelző közel sem sikerült ilyen parádésra, kezelése ugyan kimondottan egyszerű, de a fehér háttér és a kékszínű ikonok elég ingerszegények. Ennyire nem kellett volna erőltetni a minimál stílust.

Sajnos az anyaghasználattól a Kugánál sem voltam elájulva, nem szerénykedtek a kopogós műanyagok alkalmazásával. Jutott belőle mindenhova, az ajtóknál ugyan apró bemélyítésekből álló mintázattal megpróbálták annak a látszatát kelteni, mintha itt valami nívós betét lenne, de nem sikerült. A kellemetlen tapintáson kívül még egy negatív vonzatát tapasztaltam: már ez a ténylegesen alig futott példány is több helyen zörgött. Cicergett a műszeregység alatti műanyag alacsony fordulaton, ha pedig nem megfelelő helyre lett téve a hátsó övcsat, akkor minden egyes kátyúban nekiverődik a plasztik betétnek, roppant frusztráló hangot generálva. Egy megigazítás csak ideig-óráig orvosolta a problémát.

Ford Kuga - magas fogyasztás, nagy turbólyuk

Ahogyan már a cikk elején említettem, ez az első Kuga, ami már hibrid hajtásláncokkal is elérhető: az egyik alternatíva a 150 lóerős, 2,0 literes EcoBlue dízelmotor, amit egy MHEV rendszer egészít ki, míg a másik egy plug-in hibrid, 2,5 literes Atkinson ciklusú benzinmotorral és CVT váltóval. A kínálat a továbbiakban bővülni fog egy összkerékhajtású, 190 lóerős gázolajos változattal, ami mellé kizárólag 8 fokozatú automatát lehet párosítani. A tesztautó orrába az alapmotort képviselő, 1,5 literes háromhengeres turbómotor került 150 lóerővel, az erőátvitelért pedig hatfokozatú kéziváltó felelt. Ugyan sosem rajongtam ezért a hengerszámért, de a Puma 1 literes, 155 lóerős egysége elnyerte tetszésemet. Szinte minden fordulatszám-tartományban dinamikusan mozgatta az autót, 7 liter körüli fogyasztását pedig nem tartottam vészesnek. Aztán itt van ez az egy mérettel nagyobb SUV, másfélszer akkora motorral. Itt már valahogy nem alkotott olyan nyerő párost a három henger meg a turbófeltöltő.

Amikor a számára kedvező tartományban van a fordulatszám, akkor szépen húzza a bódét, 9,5 másodperc alatt felgyorsul 100-ra, végsebessége pedig 195 km/óra. De, amikor fejest ugrik a turbólyukba, bizony kell neki idő, míg újra felhozza magát a „felszínre”.  Én mindenképp a gázolajos-mild hibriddel (vagy esetleg a plug-in változattal) kérném, a már alulról is húzó, nyomatékos karakter valahogy jobban passzolna egy ilyen SUV-hez. Na meg ott a fogyasztás: még finomkodva sem sikerült 8,4 liter alá vinnem az átlagot, sietős tempóban igencsak ott játszik a 9 körül. Azért ez nem kevés, és akkor mindig számolni kell azzal, hogy a három hengeres motorral gurítunk.

Ford Kuga - kompaktos vezetési élmény

Ha dinamikusan szeretsz vezetni, akkor a Kuga talán az egyik legjobb választás számodra a kompakt SUV kategóriában. Méretéhez képest egy igazi kanyarvadász, mintha oda lenne ragasztva az aszfalthoz a fordulókban. A feszes futómű miatt nem imbolyog a karosszéria, a mókának egyedül a radikálisan közbeavatkozó ESP szab gátat. Kompaktos vezetési élményt nyújt, jó a fék, pontos a váltó, nem tolja az orrát, már csak több power hiányozna. Vagy több lejtő.

Ha inkább a komfortot részesíted előnyben, akkor nem a te autód a Kuga. A sportosra hangolt felfüggesztés miatt nem szereti a kátyúkat, már-már zavaróan pattog az úthibákon még ezzel a ballonos kerékkel is. A műsort ilyenkor egy kis műanyagzörgés kiséri, ami elég snassz egy ennyire új autónál.  Sima aszfalton egyébként jó vele utazni, utastere csendes, egyenletes tempónál a motor hangjából szinte semmit sem hallani, csupán némi gördülési zajjal kell számolni. Autópályán érezhetően nyugodtabban reagál a kormánymozdulatokra, mint kistestvére, a Puma, a vezetéstámogató rendszerek is harmonikusan működnek, nagyon jól felismerik a lehetséges baleseti helyzeteket.

Ford Kuga ár és összegezve

Elődjéhez képest sokat fejlődött a Kuga, a harmadik generáció kimondottan vagány külsővel és modern hajtásláncokkal csábítja a vásárlókat. A Ford kompakt SUV-je praktikumból szintén jól vizsgázik, a Focus-platform ellenére bőséges a helykínálat, a hátsó ülések állítási lehetőségei pedig a második sorban is komfortos utazást biztosítanak. Az utastérben használt anyagok középszerűek, de felszereltségével kárpótol a Kuga, már ez az ST-Line-os tesztautó is számos kényelmi extrával rendelkezett. A 1,5 literes EcoBoost egység alapmotornak megfelelő, de ehhez a karosszériatípushoz én inkább a dízel MHEV, vagy a 2,5 literes PHEV hajtásláncot választanám nyomatékosabb karakterük és szerényebb fogyasztásuk miatt. Futóművét kimondottan sportosra hangolták, már-már kompaktos vezetési élményt nyújt a kanyarokban, de ez az általános menetkomfort rovására vált. A harmadik generációs Ford Kuga 8,8 millió forintos alapárról indul, a tesztautó ST-Line csomaggal és extrákkal 10 millió környékén mozgott. Természetesen a PHEV változatot Vignale felszereltséggel 14 millió környékére is fel lehet vinni, de szerintem félúton van az „igazság”: 11,6 millióért már hazavihető a 2,0 literes dízel mild-hibrid. Én biztosan azzal választanám.     

Ford Kuga ST-Line 1.5 EcoBoost (2020)

• Lökettérfogat: 1497 cm3
• Hengerek/szelepek: 3/4
• Teljesítmény: 150 LE / 6000 RPM
• Forgatónyomaték: 240 Nm / 1600-4000 RPM
• Hossz./szél./mag.: 4614-4629/1883/1680 mm
• Tengelytáv: 2710 mm
• Saját tömeg: 1489 kg
• Országúti fogyasztás: 5,1 l / 100 km
• Városi fogyasztás: 6,5 l / 100 km
• Vegyes fogyasztás: 5,7 l /100 km
• Tesztfogyasztás: 8,7 l /100 km
• Végsebesség: 203 km/h
• 0-100: 8,6 s