Végy egy totálkáros Ferrari 456-ot, lógass bele egy Wankelt és várd az atomrobbanást.
Hát, a Ferrari látszólag nem örült az újraélesztésnek. De ebben az esetben azt hiszem, le kell nyelniük a békát, mindig lesznek autóépítők, akiknek elgurult a gyógyszere. Ráadásul a „tömegesen légy egyedi mozgalom” korszakát éljük, ahol a társadalom és a trendek elvárják, hogy olyat mutass, amit még senki nem látott, domboríts egy akkorát, hogy szem ne maradjon szárazon, álmodj meg egy totál egyedi dolgot.
Valósítsd meg, majd élvezd a social media által nyújtott 10 másodperc hírnevet, amelytől azt várod, hogy megváltoztatja az életed. Nem csoda tehát, hogy mindig akad egy-egy igazán érdekes elgondolás, ha autóépítésről van szó. Íme, a legújabb agy(rém?)szülemény, egy Mazda motoros Ferrari.
Őrült drift autóból sok van a világon, de még egy ilyet nem hiszem, hogy találna bárki. Wellingtonban, Új-Zélandon van a bázisa az R’s Garage csapatának, az ő nevükhöz fűződik ez a Rotary motoros Ferrari 456, ami vagy kicsapja a biztosítékot az autóőrültek agyában, vagy hirtelen kényszert éreznek egy hasonló birtoklására. A kocsi története önmagában is hatalmas sikert futott volna be, ám a Ferrari reakciója még nagyobb port kavart a módosított sportautó körül.
A Drive Tribe magazin szerint, a Ferrari 456 karosszériát magára hagyva, totálkárosan találták egy mezőn, gyakorlatilag orr nélkül. Ahelyett, hogy nekifogtak volna a teljes gyári állapot visszaállításához és újraépítéséhez, úgy döntöttek, hogy más irányba indítják el ezt a vonalat, valami olyat raknak össze, amit eddig még senki. Fogtak egy a Mazda legendás RX7 FD-jéből ismert 13B Rotary motort és belelógatták a halálsoron álló Ferrari orrába, az eredeti 5,5 literes V12-es maranellói egység helyett.
Ha esetleg valakinek nem lenne gyanús egy drift rendezvényeken hangosan sikító Ferrari, ami éppen kopp szögön száguld keresztbe, körülbelül 9000-es fordulaton, annak sem kell aggódnia, hogy nem veszi észre ezt a különleges motor swapot. A kocsi, géptető és első kerékívek nélkül maradt. A csupasz vázat és a szokatlanul magas építésű fura kinézetű V12-t láthatod, ami valójában nem is V12 amire számítanál, hanem egy Mazda 13B.
Én biztos, hogy egyszerre sírnék és nevetnék, ha váratlanul találkoznék egy ilyen látvánnyal. Jobban belegondolva, ha utánaszámol az ember mennyibe került volna az eredeti motort beszerezni és visszaállítani az autót olyan állapotba, hogy drifteljenek vele… Talán meg is érti azonnal az építőcsapat döntését. Financiálisan és szenzáció tekintetében win-win helyzet, na, nem mintha egy 13B-t olyan olcsó lenne megfelelően karbantartani hasonló felhasználás mellett.
Természetesen a Ferrari nem volt elragadtatva a motorcsere láttán. A tulajdonos állítása szerint kapcsolatba is került a gyártóval, de nem tisztázott, hogy mi lett a találkozó végkifejlete. Felröppent számos pletyka, arról, hogy a gyártó felkereste a tulajdonosokat, akik módosított Ferrari modelleket birtokolnak és felfüggesztették azok további változtatásait. Valamint, számos új név került a Ferrari fekete listájára, amely nevek tulajdonosai soha az életben nem vásárolhatnak majd hivatalos keretek között Ferrari termékeket.
Azt hiszem a mai világban az exkluzivitás tényleg a legfontosabb lételeme az emberiség egy egészen szűk rétegének. Azoknak, akik Ferrarik, Bugattik, McLarenek és hasonló hiperautók között tengetik sanyarú életüket nincs már más, amiben versengeni lehet. Én hétköznapi emberként, tényleg különlegesnek találom ezt az összeállítást, japán autó fan szívem mindig örül, ha egy másik ország alapból minőségi termékébe emelnek, egy kisebbre becsült japán sport egységet. Ezzel szemben a Ferrari szemszögéből is érthető a hozzáállás, bár van az a pont az árcédulák terén ahonnan már igazán mindig a vevőnek van igaza. Nyolcszámjegyű összegeket reptetve, hadd tudja már minden Ferrari tulaj, hogy mit akar csinálni azzal a kocsival.
Az említett 456-os Ferrarit 1993 és 2004 között gyártották. Eredeti, már említett 5,5 literes V12-es motorja egy 442 lóerős, 550 Nm-es erőgyár volt. Gyári adatok szerint 5,2 mp alatt gyorsult fel 100 km/h-ra és 302 km/h volt a végsebessége. Az 1790 kg-os autó fogyasztása 29,8 liter volt. A helyettesítésre szolgáló Mazda 13B kódú bolygódugattyús, azaz Wankel egység csúcsverzióját 1999 és 2002 között szerelték az utolsó generációs RX-7-be. Ez volt az 1,3 literes, szekvenciális-turbófeltöltésű, 280 lóerős és 314 Nm-es teljesítményű 13B-REW. A 255 km/h végsebességre képes motor egy csupán 1240 kg-os karosszériát mozgatott.
Sajnos nem tudni, hogy a 13B melyik verziója került a megmentett olasz paripa szívének helyére, biztos, hogy jelentős teljesítménycsökkenést eredményezett a modell eredeti lóerőgyárához képest. És, ahogy a képek is reprezentálják, nem is megy mindig minden simán az épített keverék autóval.
Neked hogy tetszik a furcsa olasz-japán kombináció? Vennéd? Véleményedet ne rejtsd véka alá, hagyd meg nekünk kommentben! Ha pedig még nem láttad és kíváncsi vagy egy szintén kortárs legenda, a Toyota Supra legújabb generációjára, katt a videós tesztünkre!
