Fittipaldi szemtelenül fiatalon lett világbajnok, ám felülkerekedtek benne hazafias érzelmei, s eltékozolta tehetségét
Társszerző: Hajdu Balázs
Emerson Fittipaldi több szempontból is a sportág úttörőjének mondható. Ő alapozta meg a lehetőséget a jövő brazil versenyzői számára, hogy az ország neve összeforrhasson a Forma-1-gyel. Ő volt az is, aki több mint 30 évig a legfiatalabb világbajnoknak mondhatta magát, mielőtt átadta ezt a rekordot előbb Fernando Alonsónak, majd Lewis Hamiltonnak, és később Sebastian Vettelnek.
Fittipaldi a legendás Jim Clark rekordját döntötte meg – majdnem két évvel fiatalabb volt 1972-ben, mint a skót pilóta volt 1963-ban, amikor megnyerte az első világbajnoki címét. Ennél többet nem is kell elmondani a siker értékéről.
Fittipaldi útja a Forma-1-ig
Ayrton Senna és Rubens Barrichello is felnézett Fittipaldira, aki a két előbb említett brazilhoz hasonlóan szintén Sao Paulóban látta meg a napvilágot. Akkoriban egyáltalán nem volt szokványos, hogy brazil pilóták Európában versenyezzenek. A versenyzés azonban a vérükben volt, Emerson, és bátyja Wilson is gyerekkoruktól kezdve a sebesség megszállottjai voltak. Emerson Fittipaldi végül 1969-ben került Európába. Kevesebb mint két évvel később sorra nyerte a versenyeket a brit junior bajnokságban, és a Lotus F1-es csapatánál kapott lehetőséget. A Lotus másik pilótája Jochen Rindt volt. Fittipaldi az 1970-es Brit Nagydíjon mutatkozhatott be.
Amikor az osztrák pilóta életét vesztette Monzában, Fittipaldi lett a csapat első számú versenyzője. Rögtön az ötödik versenyén megszerezte első futamgyőzelmét – ezzel pedig nem csak kiemelkedő tehetségét igazolta, hanem bebiztosította Rindt posztumusz világbajnoki címét.
Az 1971-es szezonban nem tudott jól teljesíteni, miután feleségével együtt súlyos sérüléseket szenvedtek egy franciaországi közúti balesetben.
Az első világbajnoki címet formaingadozás követte
1972-ben aztán visszatért a legendás, arany-fekete Lotus 72 volánja mögött. 11 versenyből ötöt megnyert, ezek között volt egy fenomenális győzelem a Brit Nagydíjon, ahol többek között a Tyrrell pilótáját, Jackie Stewartot is sikerült megelőznie – aki egyébként nagyon elismerően nyilatkozott a brazil versenyzőről, és viszont. Fittipaldi volt a megfelelő pilóta, a megfelelő autóban, a megfelelő helyen. Alig tudott hibázni az egész idény során.
Az első világbajnoki címével a zsebben Fittipaldi nem tudott versenyképes maradni. Ő az olyan győzelmeket szerette, amihez kellett a pilóta ügyessége és intelligenciája. Formahanyatlásához lehet némi köze az új csapattárs személyének is, 1973-ban ugyanis Ronnie Peterson csatlakozott a Lotus csapatához, aminek Fittipaldi nem tudott maradéktalanul örülni. Petersonról azt állították, hogy ő a leggyorsabb ember a Forma-1-ben, amit rögtön az idény elején bizonyítani is tudott. Fittipaldi azonban nem adta könnyen a bőrét, hatalmas csatára késztette az ifjú titánt.
Kettejük viszonya egy kicsit hasonlított a Senna-Prost párviadalra – Fittipaldi jobban értett a beállításokhoz, Peterson pedig egyszerűen beleült és száguldott. Prosthoz hasonlóan Fittipaldi is szeretett számolgatni – és ő is rendkívül gyors volt.
Fittipaldi megújul a McLarennél
Egy év Peterson mellett azonban elég volt, Fittipaldi az idény végén a McLaren csapatához szerződött, ahol megnyerte a második világbajnoki címét, 1974-ben. Nagyon szoros küzdelmet folytatott a Ferrari versenyzőjével, Clay Regazzonival. Három győzelem és négy dobogós helyezés elegendőnek bizonyult a trófea megszerzéséhez a brazil számára.
Azon a ponton úgy látszott, hogy Fittipaldi lehet a hetvenes évek főszereplője a Forma-1-ben. Hosszú haj, oldalszakáll, napszemüveg – extravagáns megjelenésével az évtized szupersztárja is lehetett volna.
Ezzel szemben, a lehetőség kicsúszott a kezei közül. Fittipaldi még egy évet maradt a McLarennél, ahol két versenyt tudott megnyerni, miközben Niki Lauda lett a világbajnokság.
Emerson Fittipaldi saját csapatot alapít
Fittipaldi kiszállt a McLarenből, és megalapította a saját csapatát. A döntés mögött hazafias érzelmek, és a testvéréhez Wilsonhoz, valamint barátjukhoz, Ricardo Divilához kötődő lojalitás állt. A támogatás nagy brazil cégektől érkezett, így tulajdonképpen egy nemzeti csapat lett a Fittipaldi Automotive. A vállalkozás katasztrofálisan sikerült, ezzel pedig kudarcba fulladt a sportág egyik nagy alakjának pályafutása.
Fittipaldi öt sikertelen esztendőn át kitarott a családi csapat mellett. Legjobb eredményük az 1978-as Brazil Nagydíjon született, ekkor sikerült a második helyen célba érniük.
Az 1980-as idány végén aztán elege lett, és 33 évesen visszavonult. A csapat irányítását még 1982-ig folytatta. Kifinomult, precíz tehetsége azonban nem múlt el. Az amerikai IndyCar sorozatban folytatta a versenyzést, ahol 1989-ben bajnoki címet szerzett, valamint két alkalommal diadalmaskodott az Indy 500-as versenyen.
Joggal merül fel a kérdés: mennyi lett volna még ebben a pályafutásban, ha a hazafiság és a lojalitás nem győzik le a versenyzői ambíciókat? Soha sem fog kiderülni...
